Ashton hatalmasat sóhaj kíséretében szállt le a vonatról. Ordítani és sírni tudott volna az izgatottságtól, de visszafogta magát mivel túl sok ember volt körülötte. Sietősen vágott át a zsúfolt állomáson annak ellenére, hogy még két órája volt a koncert kezdetéig. Száját harapdálva sétált el az ismeretlen boltok és házak mellett, amíg el nem érte a koncert helyszínét. Barna szemei elkerekedtek a ragyogó fények láttán, amelyek megvilágították a bejáratot majd elmosolyodott, amikor látta, hogy az elsők között ért oda. Végigsétált a kordonok mentén és sóhajtva beállt a sor végére tudva, hogy még egy ideig várnia kell.
"El kellett volna hívnom Harry-t" gondolta. A sor tíz percenként haladt előre pár lépésnyit. Ashton nagyokat pislogott, amikor észrevette, hogy az emberek eltűntek előle. Ő következett. Lélegzetvisszafojtva mutatta meg a jegyét, az ajtó kinyílt előtte és besétált egy kis lobbiba. Útja a mellékhelységhez vezetett, szinte már futva közelítette meg az ajtót. A helyiségbe beérve megállt a tükör előtt és elkezdte tanulmányozni az arcát. Biztosra vette, hogy nem fog találkozni Luke-kal, de jól akart kinézni hátha mégis valami csoda folytán összefut vele. Miután elfogadhatónak találta magát elindult a koncerthez vezető ajtóhoz. Szerencséjére csak pár ember lézengett ezért nyugodtan elfoglalta az állóhelyét az első sorban. Egyre több ember jött be, amíg majdnem az összes hely el volt foglalva és Ashton megérezte, hogy milyen lehet az élet szardíniás dobozva zárva. Érezte, hogy könnyek gyűlnek a szemében, ahogy a fények fokozatosan halványodni kezdtek. A teremben csend uralkodott az emberek izgatott pillantásokat váltottak. Hirtelen felkapcsolódtak a reflektorok és három alak futott ki a színpadra.
"Hello, mi vagyunk a 5 Seconds of Summer!" Zengte be Luke hangja a termet. Ashton alig hallotta a sok sikítozástól. Luke felvette a gitárját és megpengette a húrokat azután Michael elkezdte játszani a már jól ismert Heartbreak Girl intróját. Ashton biztos volt benne, hogy már nem lélegzik. A sírás kerülgette, amikor eljött az utolsó szám ideje. Hónapokat várt erre a koncertre és nem akarta, hogy vége legyen. Az utolsó szám az Amnesia volt. Ashton-nak elállt a lélegzete, amikor eszébe jutott, hogy mit írt Luke-nak erről a számról.
"Köszönjük, hogy eljöttetek srácok! A mai utolsó dal következik, az Amnesia. Ezt a dalt nektek küldöm, amiért ilyen odaadóak és csodálatosak vagytok. Szeretünk Sydney!" Kiáltotta Luke. Ashton-nak volt egy megérzése mi szerint Luke neki fogja majd énekelni ezt a dalt, de hamar el is hessegette ezt a gondolatot, mert tudta, hogy ez soha a büdös életbe nem fog megtörténni. A göndör hajú srác teljesen összetört, amikor a fiúk lesétáltak a színpadról ezzel jelezve, hogy vége a koncertnek. Mindenki tülekedni kezdett, hogy minél előbb kijuthassanak így Ashton is lassan mozgolódni kezdett. Amint kiért, leült a lobbiban a földre és a falnak támasztotta a hátát. Olyan sokáig ült a földön, hogy látta, amint a munkások kihúzzák a gitárokat a hangszórókból. Látta, ahogy a takarítók seprűvel felszerelkezve nekilátnak a koncertterem kitakarításának. Biztos volt benne, hogy már elhalasztotta a lehetőséget, hogy Luke-kal találkozhasson, de még nem akarta feladni. Lassan felállt, kézfejével megtörölte szemét és kisétált a lobbiból egyenesen az épület háta mögé ahol a munkások éppen felpakolták a banda felszerelését az egyik buszra. A buszokat kordonok kerítették el, hogy a rajongók ne tudjanak a busz közelébe menni, de semmi értelme sem volt az egésznek, hiszen egyetlen rajongó se volt már ott. Ashton egyedül volt. Körülbelül tíz percig állt egy helyben, ennyi éppen elég volt neki, hogy a lába elkezdjen fájni ezért leült, arcát a vasrácsokra támasztotta és úgy figyelte a hátsó ajtót. Egy idő után egyre kevesebb és kevesebb ember járt ki-be az épületből és a végén már csak Ashton volt kint. Ashton majd megfagyott mivel volt olyan hülye, hogy nem hozott magával semmilyen kabátot. A fogai hangosan koccantak egymáshoz. Már éppen fel akarta adni, már azt is eldöntötte, hogy hazamegy és nem ír több levelet, amikor kivágódott az ajtó. Ashton szemei tágra nyíltak, amikor meglátta, hogy ki jött ki. Lila haj, fekete szaggatott nadrág, sima szürke pulóver. Ashton pár méterre ült Michael Clifford-tól. Kissé támolyogva felállt és nekidőlt a kordonnak. Michael megfordult, amikor megérezte, hogy valaki bámulja.
