Mennybéli Szerelem(Love of the Heaven trilógia I.)

16.fejezet

Sophie szemszöge:

  Hajnalban arra vártam, hogy megjelenjenek az első napsugarak az égen, beragyogva a szoba sötétjét, de az időjárás is pont olyan rémes volt, mint az én hangulatom. A kedvem a borzalmasból csapnivalóvá lépett elő. Fájt, ahogy Sebastian tegnap este velem beszélt, de leginkább magamra haragudtam, amiért így beszéltem vele. Nem érdemelte meg, hogy ennyire ellökjem magamtól és teljes mértékben igaza is volt. De mit tegyek, ha egyszer félek?! „Ideje lenne, ha végre megpróbálnád legyőzni a félelmed." – hangzottak fel a durva szavak, melyek nagyon is igazak voltak. Tudom, hogy csak aludni akart és hiszem, hogy minden jól fog alakulni, de képtelen vagyok ekkora lépést megtenni. Egyszerűen csak még nem állok rá készen. A szemem a piros különböző színeiben pompázott és egy kicsit meg is volt dagadva a sok sírás miatt. Az orrom széle kipirosodott és a bőr is felhorzsolódott. A rengeteg zsebkendő az ágyam különböző pontjain hevert. A takarót felhajtva a lábam a földre helyeztem, miközben az órára pillantottam, ami az éjjeli szekrényen ketyegett. A vekker 6 órát mutatott, de én úgy éreztem, mintha csak hajnali kettő lenne. Valószínűleg elég rémesen nézhetek ki, ezt bizonyítja a tükör, ami rögtön a faajtó mellett a falon lógott. A szőke hajam rendezetlenül meredezet az ég felé. Csomókban hullott a vállamra. A tekintetem elveszett és üres volt. Éreztem a sírás újabb hullámát, ezért elfordítottam a fejem a tükörtől, hogy ne is lássam ezt az arcot, ami oly sok ember számára hozott szenvedést. Lassan lenyomtam a kilincset és elindultam le a földszintre. Amikor elsétáltam Sebastian ajtaja mellett egy pillanatra megálltam és felé fordultam. A tekintetem az ajtóra szegeztem, s minden szó, amit hozzám vágott tegnap zakatolni kezdett a fejemben. A karjaim közt tudhassalak, nem bántasz, sose bántottál, nem félhetsz mindentől és mindenkitől. – rémlettek fel az igaz szavak előttem. De leginkább az utolsó mondata volt, ami szíven ütőt. Én is sajnálom, hogy azt hiszed, csak a szex miatt csábítalak az ágyamba. A szavak újabb könnyeket csábítottak felszínre, de nem akartam többé sírni. Boldog akartam lenni, de fogalmam sem volt, hogyan álljak neki. Régen minden sokkal egyszerűbb volt. Niki ott állt mellett, ha egy fiú épp kikosarazott, amikor kinevettek, mert ügyetlen voltam és mindent felborítottam. Ő mindig le tudta rendezni a dolgaimat. Igaz barátnő volt és most, hogy nincs mellett nem tudom, mit tegyek. Mindent elrontok Sebastiannal és biztos a többiekkel is. Hiába, ha egyszer megtaláltad a másik feled, nem tudsz nélküle élni. Régen mindig vidám voltam és boldog. Sose akartam megváltoztatni őt, mert nem volt szükség rá. Mindketten viccesek voltunk és vidámak. A napjaink egymás vigyázásból álltak, de aztán jött egy baleset, s mindent tönkrement. Már nem vagyok vidám, már nem tudok boldog lenni. Én egyszerűen csak túlélem a napokat. Már nem merek szeretni, vagy szeretve lenni, mert félek, hogy az a személy is úgy végzi, ahogy Niki. Ő is elmegy, az én szívem pedig újra darabokra törik, és lassan már nincs, ami meggyógyítsa. A gondolatokból egy kósza könnycsepp ébresztett fel. Bekel fejezzem ezeket a rémes gondolatokat és csak a pozitívra szabad gondolnom. Letöröltem a könnyet, ami Nikiért és a közös, boldog, vidám életünkért hullt. Üres gondolatokkal újra a lépcső felé indultam. A csupasz lábfejem néha kissé odaragadt a parkettához, s mikor felemeltem a lábam cuppogós hangot hallatott. Végül komótosan lesétáltam és a konyhába siettem. Belépve minden rendezett volt. Először a kávéfőzőhöz léptem, mert arra gondoltam, hogy Sebastian biztos inna egy finom és erős kávét. Az őrölt kávét a helyére raktam és beindítottam a gépet, majd a fekete lé lassan folyni kezdett. Én pedig a szekrényekben kezdtem kutakodni kakaó után. Semmi sem ébreszt fel jobban, mint egy jó nagy bögre kakaó. Végül a harmadik szekrény átkutatása után rábukkantam a barna porra, mely mindig hű barátom volt. Egy kiskanalat kerestem, hogy kimerjem vele a kakaót. Egy púpos kanál után megálltam. Mindig csak egy kanállal merek ki, de mióta Niki is inni kezdte a kakaót, nekem köszönhetően, azóta ő mindig legalább három kanállal mer a porból. Eszembe jutott, hogy egyszer én is kipróbáltam, hogy milyen, ha nagyon kakaós és azt kellett mondjam, hogy isteni volt. Emlékszem, hogy Niki teletöltötte a poharat, és amikor leittam belőle az orrom csupa kakaó lett. Ő pedig leutánzott engem, és így neki is. Aztán csináltunk egy képet, hogy megörökítsük a világ leghülyébb képét. Ez után versenyt rendeztünk, hogy kiissza ki a leghamarabb a kakaót, amit persze ő nyert. Bárkit lealázott bármilyen ital is került elé. Akármennyit is ivott ő sosem volt részeg. Én már fulladoztam a sok kakaó miatt, a fele a pólómon és az asztalon kötött ki, mikor ő már rég lerakta a bögrét és nevetve felém mutogatott. Volt még egy kis kakaó a poharam alján és végül, hogy megbosszuljam azt, ahogy kinevetett a maradék kakaó, ami a pohár aljén volt ráöntöttem. Először meglepődött, azután vérre menő csatába kezdtünk. Mindent a másikhoz vágtunk, amit csak találtunk. Lisztet, sót, cukrot, tojást. Nem kíméltünk semmit és a csata után egyikünk rémesebben és viccesebben nézett ki, mint a másikunk. Emlékszem erről is készült egy kép. Biztos megvan még a telefonomon. Soha nem voltunk még annál bolondabbak, de sose bántuk meg, hogy azt is kipróbáltuk. Aztán minden félbeszakadt, amikor jött a hívás, hogy tanúvédelem alá kell vennem egy férfit. Niki is rendőrként dolgozott, de míg én a személyekre vigyáztam ő az utakat járta és nyomozott. A korábbi boldog emlékekből a kávéfőző csilingelő hangja ébresztett fel. Odakaptam a fejem és megnyomtam a másik gombot, hiszen az adag kávé lefőtt, én pedig visszafordultam a kakaóm felé és még két másik kanál kakaót tettem a bögrémbe. Azóta, mindig így iszom a kakaót. Jó melegen, sok-sok kakaóporral. Elővettem a hideg tejet és egy cseppet a bögre aljára löttyintve megkevertem a kakaót és a tejet, Ezután felöntöttem a maradék tejjel és a mikroba helyeztem. Legalább egy percre raktam, s vártam. Néztem, ahogy körbe-körbe forog a tálcán, de mielőtt lejárt volna az idő, meghallottam Sebastian lépéseinek a hangját. Megfordultam ő pedig az ajtófélfának dőlt. Először ránéztem, de miután a tekintetünk találkozott el is kaptam róla. Szégyelltem magam, nem akartam a szemébe nézni. Röstelltem magam, amiatt, ami tegnap este történt. Igaza volt és én voltam a gyáva. A fejem lehajtottam és a padló fényezését kezdtem el bámulni. Arra vártam, hogy Sebastian odalép hozzám, a kezébe veszi az állam és felemeli a fejem, aztán egy lágy, de mégis édes csókot lehel ajkaimra. De hiába vártam erre, ő nem lépett hozzám és nem csókolt meg. Sőt egyszerűen csak ellépett mellettem és kimerte magának a kávét. Én pedig szomorúan vettem tudomásul, hogy elszúrtam. A mikró hangos csengése jelezte, hogy készen van a kakaóm. Miután Sebastian elsétált mellőlem kivettem a forró, gőzölgő kakaót és a számhoz emeltem. Sebastian elővett pár dolgot a hűtőből és a közeli asztalra helyezte őket. A kakaó nagyon forró volt és én nem figyeltem, mert egész végig csak ő járt a fejemben.