Mennybéli Szerelem(Love of the Heaven trilógia I.)

Novella

Sziasztok! Ma megint egy novellával érkeztem hozzátok. Szeptemberben jelentkeztem egy novellaversenyre, amiről azóta semmi hír, de remélem, hogy nemsokára minden kiderül. Addig is elhoztam nektek, mert fejezetet sajnos nem volt időm írni. Jó olvasást! :)

Váratlan meghívás

+18

Alig egy órája, hogy Nickkel megfogadtuk, hogy együtt leszünk jobban-rosszban. A gyűrű végleg az ujjamra került. Nem volt visszaút, de egyáltalán nem akartam semmit sem visszacsinálni. A menyegzőt megnyitottuk a táncunkkal, amit sikerült mókásra csinálnunk, hiszen mindketten botladoztunk kicsit, de a végére a lehető legjobbra hoztuk össze a dolgot. A karjaival derekam ölelte körbe én pedig a nyakát és úgy lassúztunk, míg lassan mindenki be nem kapcsolódott a táncba, amiért mindketten nagyon hálásak voltunk. A többiek mind körülöttünk táncoltak, kivéve Sebastian. Ő nem találta a helyét, ahogy Michael sem. Egyiküknek sem volt párja, amit próbáltunk nem egyszer kiküszöbölni, hiszen, nekünk is összejött ez a „barát keres párt neked" dolog, akkor talán van egy csepp esély, hogy számukra is meglelhető így a szerelem. Sajnos egyikük csökönyösebb volt, mint a másik és csak nagyon ritkán voltak hajlandóak randevúzni. Hihetetlen, pedig így igaz. Sose értettem őket. Ha Michaelnél szóba kerülnek a nők, automatikusan bezárul, mintha egyszer régen szerelmes lett volna, de összetörték a szívét. Mindenesetre, ha valaha is szóba jön szomorú lesz és hallgatag. Sosem tudtam meg ennek a szomorúságnak az okát. Sebastian a másik fele. Ő legalább hajlandó elmenni a randevúkra, de már előre elkönyveli, hogy neki nem kell az a nő. Beszélgetnek, borozgatnak, de az este itt meg is áll. Nincs egy éjszakás kaland, nincs szerelem. Olyan, mintha menekülne a szerelem elől. Pedig ez a világ legfantasztikusabb érzése. Nickkel párszol próbáltam beszélni erről, de nem igazán tudott olyan esetről egyiküknél sem, ami olyan hatással lett volna az életükre, hogy nem akarnának többet szerelemet. Persze a kedvesem sem tudhat mindent, de régóta barátok. Talán csak nem akartak a fiúk ilyen dolgokról beszélni. Ezek a kusza és szomorú gondolatok keveredtek a fejemben. Üveges tekintettel néztem Nickre, akinek rögtön feltűnt a rosszkedvem.

- Ennyire csak nem lehetek csapnivaló táncos, avagy rossz férj. - hangzottak fel a szavak a fülem közelébe. Nick meleg lehelete súrolta az érzékszervem és a szavai hallatán azonnal kijózanodtam.

- Ha jól tudom Mr. Bond nem a tánctudásáért mentem Önhöz, hanem azért, mert le tud venni a lábamról. - szólaltam meg én is nagyon halkan, hogy csak ő hallja a szavaim. A mosolyom rá villantottam, mikor ő megdöntött engem és egy pillanatnyi szemezés után ajkát ajkamnak nyomta. A csók valódi volt. Mézédes ajkai ajkaim ostromolták bebocsátást kérve, amit már azon az egy évvel ezelőtti napon is megkapott. Az események azóta gyorsan változtak. Alig fél évre rá Nick letérdelt elém és megkérte a kezem. Emlékszem először elment az apámhoz, hogy megkérje a kezem tőle, ami számomra többet jelentett, mint azt ő gondolná. Viccesnek és néha komolynak mutatja magát, de belül él-hal a romantikáért, akárcsak jómagam.

„Egy rendőrségi bálon voltunk épp, amikor felment a színpadra egy kis csendet kérve. Mindenki meglepődött, hiszen ez nem volt benne a programba. A csapatuk éppen egy kitüntetést kapott és miután mindenki mindenkinek gratulált a remek munkájáért és bátorságáért a rendőrkapitány egy beszédet mondott. A zenekar utána pont belekezdett volna egy dalba, amit végül Nick miatt kicsit elhalasztották. A mikrofont a kezébe véve beszélni kezdett hozzám.

- Nos, nemrégiben terveztem egy romantikus hétvégét a barátnőmmel, ami sajnos nem úgy sikerült, ahogy azt korábban reméltem. Romantikus vacsora, kedvenc étel és finom bor, hanem helyette egy sorozatgyilkost kaptam. Igazából nem is olyan lényeges. Mindegy. Szóval egy barátom az út előtt azt mondta nekem, hogy „a kicsoda fontosabb, mint a hol". - hangzottak fel a szavak, melyek akkor még nem nyertek értelmet számomra. - A hétvége nem sikerült, viszont azután, arra gondoltam, hogy magunknak kell megteremteni a remek alkalmat ehhez a nagyszerű eseményhez, amit én itt és most meg is fogok tenni. - beszélt tovább, miközben a mikrofont a kezébe véve egyre közelebb és közelebb jött hozzám. Mindenki úgy gondolta fontos a mondandója így a korábban a színpadot világító fiú, most ránk fókuszált. A tenyerem a combomon feküdt mikor Nick épp odaért az asztalomhoz. Sebastian és Michael mosolyogva nézték végig a jelenetet, de én még mindig nem értettem semmit. Nick odajött hozzám a nadrágját kicsit feljebb húzta, hogy kényelmesen le tudjon térdelni előttem. A mikrofont továbbra is a kezében szorította, de tekintetünk ezúttal összekapcsolódott. Amikor megláttam ott térdelni előttem már minden leesett. Vártam a pillanatot és a kérdést, melyre tudtam, hogy mi lesz a válasz. Nick megnyalta kiszáradt ajkát és egy mosoly kíséretében elővett valamit a zsebéből. Az ékszeres dobozka, ami a filmekben mindig fekete szokott lenni, most bordón virított az arcomba. Nick felnyitotta a tetejét és megláttam benne az apró kővel borított gyűrűt. Egyszerű volt, de még soha életemben nem láttam annál szebb ékszert. A jobb kezem az ajkamhoz emeltem és a tekintetem könnybe lábadt. Elvettem a szemem a gyűrűről és visszavezettem Nick ragyogóan zöld tekintetéhez. Láttam, ahogy egy hatalmasat nyel, majd folytatja mondandóját. - A találkozásunk, úgymond Mr. Bond-osra sikeredett. - mondta, mire mindenki felkuncogott körülöttünk még mi magunk is. - De már akkor tudtam, hogy ő lesz az én lelki társam, amit csak megerősített az édes makacssága és az, hogy aznap este ő volt a vakrandi partnerem. Mi ez, ha nem a sors?! - viccelte el a végét, majd komolyra váltott. - El sem tudod képzelni, mennyi szerelmet kaptam tőled az elmúlt hat hónapban, amit meg sem érdemlek. Te végig feltétel nélkül szerettél, ahogy én is téged. Natalia Campbell soha senkit nem szerettem ennyire, mint ahogy téged. Attól a pillanattól kezdve, mikor rám emelted mogyoró barna tekinteted elvesztem. Lehet, hogy korai ez az egész, de nem érdekel, mert szeretlek. Nem akarok tovább nélküled élni. - mondta itt-ott elmosolyodva, de végig a tekintetem lesve. - Minden vágyam, hogy a férjed lehessek és te a feleségem. Szeretlek téged. Szóval... Natalia Campbell hozzám jönnél feleségül? - tette fel végül a kérdést és láttam, hogy mindentől függetlenül félelem járja át a testét. A tekintetünk összekapcsolódott és elvéve a kezem hevesen bólogatni kezdtem.