Mennybéli Szerelem(Love of the Heaven trilógia I.)

Novella

Sziasztok! Ma nem egy fejezettel érkeztem hozzátok, hanem egy novellával, amit egy versenyre neveztem be. Eredmény sajnos még nincs, de arra gondoltam veletek is megosztom, hiszen kapcsolódik a történethez. Ezúttal betekintést nyerhetek Nick és Natalia életébe! Fogadjátok sok szeretettel és természetesen véleményt most is szívesen fogadok! :)

Az a bizonyos utolsó vakrandi

Gyönyörű napra ébredtem. Régóta ez az első olyan nap, amikor szívesen kelek ki az ágyból. A szemem lassan kinyitottam és megpróbáltam hozzászokni a napfény csodálatos színeihez. A kezemmel letöröltem a könnycseppeket, melyet az ásítás váltott ki, majd kilépve ágyamból az ablakhoz lépdeltem és a függönyt elhúzva még több meleg sugarat engedtem a szobámba. Ezután sarkon fordultam és a fürdőbe mentem. A tükörbe nézve vörös tincseimet próbáltam a helyükre igazítani, de valahogy egyik fürt sem maradt azon a helyen, ahová korábban raktam, így hát felhagytam a próbálkozással és megengedtem magamnak a meleg vizet a kádba. A víz folyamatos csobogása mellett egy kevés eper és málna keverékű tusfürdőt engedtem a meleg vízbe, amiből természetesen rengeteg hab keletkezet. Lekaptam magamról a pizsama felsőm és a nadrágom, majd a hajam egy csattal felkötve vetettem be magam a habok közé. Óvatosan ültem be a kádba, mert néha meg szokott csúszni alattam a talaj. Elég ügyetlen tudok lenni, legyen szó a vezetésről, a munkámról, vagy csak egy kis vízről a földön, tuti, hogy én leszek az első, aki elcsúszik. A szemem végre lehunytam és átadtam magam az élvezeteknek. Ez mindaddig nagyon jól is ment, amíg a telefonom, ami történetesen az éjjeli szekrényemen hevert, fel nem csendült. Bosszankodásom közepette arra az elhatározásra jutottam, hogy nem szállok ki a kádból, majd később visszahívom bárki is zaklat engem kora reggel. A zenét élvezve hunytam le újra a szemem és összpontosítottam az én álombeli félistenemre. Barna, kócos haja a szemébe lógott, zöld szemei, melyről a nyári falevelek jutottak az eszembe, engem vizslattak. A vörös fürtjeim a vállamra lógtak, barna tekintetem pedig a férfira vetettem, akit Davidnek neveztem el. Magas, izmos testével engem ölelt egy tengerparton. Úsztam az árral, melyet a képzeletem szült, mikor újra felcsendült a kedvenc dalom. Tudtam, hogy fontos különben nem csörögne újra az illető, tehát mivel már amúgy is tönkretették az álmaimat, kikászálódtam a kádból, lemostam a habot a testemről, majd egy fehér pamut törülközött csavartam magam köré, s vizes lábnyomokat hagyva léptem vissza a napsugarakban úszó hálómba. A telefonom abbahagyta a rezgést mire odaértem, ezért bosszúsan ültem le az ágyra. A telefonomon két nem fogadott hívás volt látható barátnőmtől, Jessicától. Éppen ott tartottam, hogy visszahívom, mikor egy üzenet érkezett. A fejem rázva nyitottam meg az üzenetet.

„Natalia! Ma délután 4 órakor a következő helyen kell megjelenned elegáns ruhában: Ristorante La Luce Due!! Odabent egy jóképű idegen fog várni, hogy elkápráztasson téged ma este."

Szuper! Úgy tűnik Jessica még mindig nem mondott le arról, hogy pasit keressen nekem. Nem értem, miért nem hagyja, hogy a dolgok maguktól menjenek, miért kell különféle idegeneknek bemutatnia?! Egyáltalán honnan fogom megismerni az illetőt?! Istenem miért büntetsz egy ilyen barátnővel? Tudom, hogy jót akar, de az ezredik randi egy vadidegennel nem segít. Legtöbben amúgy is csak az ágyamba kívánkoztak, amit természetesen egyiküknek sem adok meg, nem olyan nőnek neveltek fel a szüleim, aki rögtön odadobja magát egy vadidegen embernek és aztán lesz, ami lesz. A gondolataim kifulladásig keringtek körbe - körbe, amitől természetesen megfájdult a fejem. Ha az előbb nem áztattam volna magam egy habos fürdőben, hogy megnyugtassam az idegeimet, akkor most biztos bemásznék, de nem pocsékolhatok el ennyi vizet. A végén feladtam a küzdelmet és az ágyon hátradőlve küldtem el egy SMS-t a barátnőmnek, hogy számíthat a jelenlétemre, de azért megjegyeztem neki, hogy ez lesz az utolsó ilyen találkozás. Ha ez sem jön össze, biztos, hogy zárdába vonulok. Ezekkel a kusza gondolatokkal álltam fel és vonultam vissza a fürdőszobába. A hajam egy merő gubanc, tehát mielőtt elmegyek a csodásnak ígérkező randevúmra, hajat kell mosnom. Az életkedvem is elment, a gyönyörű reggel hamar átfordult egy rémálommá. Komolyan, senki sem szereti, ha valaki kerítőt játszik a szerelmi életében. A kádhoz léptem, a törülköző még mindig a testem fedte be, végül a kád fölé hajoltam s a zuhanyfejből folyó vízzel alaposan megmostam a hajam. Miután ezzel is megvoltam egy törülközőt csavartam a fejem köré, s végigsétálva kicsiny házamon a konyhában találtam magam. Először egy jó nagy adag kávé kell nekem, mert ahhoz még nem vagyok eléggé ébren, hogy egy randevú előzményeiről, vagy következményeiről beszéljek. Előkaptam a szekrényemből a kedvenc zöld poharam, ami olyan zöld volt, mint az álombeli félistenem szeme színe. Ezután a fekete löttyöt a bögrébe öntöttem, s letelepedtem a tévé elé. Minden reggel, ha csak nem kell a munkahelyemre sietni, meg szeretem nézni, mégis mik a friss hírek, avagy például az időjárás, hisz sose lehet tudni, mikor jön jól egy esernyő éppen. Ma reggel még a hírek is unalmasnak bizonyultak, ahhoz a fordulathoz képest, ami délután vár rám. Egyszerűen képtelen voltam kiverni a fejemből, hogy nemsokára egy újabb szerencsétlen randevúra kell elmennem. Hihetetlen, hogy Jessica újre képes volt rávenni erre! Pedig a legutóbbi alkalomnál megmondtam neki, hogy nincs több vakrandi, sem különböző barát bemutatása. A kávét hamar megittam, és mivel ma nem dolgozom, arra gondoltam bevásárolok, ha a randi nem úgy sülne el, ahogy azt mindenki reméli, legyen itthon valami vacsora. Visszacsámborogtam a szobámba, a szekrény elé léptem, s kerestem magamnak egy normális ruhát. A választásom egy tapadós fekete cicanacira esett, rá pedig egy hófehér tunikát húztam. Az egyik vállam szabadon maradt, a másikat ruha fedte. Egy barna övet választottam hozzá, mert így pont összepasszolt az öltözékem. Miután mindennel elkészültem, a fontosabb ügyeimet még elintéztem a mosdóban, majd a kocsi kulcsot felkapva a kisasztalról, már házon kívül is voltam. A kocsi feljáróra siettem, s kinyitva a kocsit a vezető ülésre huppantam. Beindítottam, s kitolattam, szigorúan körülnézve, nem jön-e errefelé más autó. Mikor minden tisztának bizonyult, kihajtottam és máris a szupermarket felé vettem az irányt. Az előttem lévő lámpa zöldet mutatott, ezért kicsit nagyobb sebességre kapcsoltam, de egy férfi előttem hirtelen lefékezett, nekem pedig esélyem sem volt. A barna Volkswagen Touran hátulja csúnyán behorpadt és az én autóm is nagyon megjárta. Az ütközetben a fejem a kormánynak csapódott, ezzel felszakítva a bőrt a bal szemem felett, s már csak azt éreztem, ahogy valami a szemembe folyik. Amikor észhez tértem, lassan kicsatoltam az övemet, s megpróbáltam kiszállni, de fejem túlságosan lüktetett, és a látásom is elhomályosult. Mindenképp meg kellett tudnom, megsérült-e valaki a kocsiban! A kilincshez nyúltam, mikor az magától kinyílt és egy barna, kócos hajú idegen arcát pillantottam meg.