Váratlan ajándék (Hungary Fanfiction)

Visszatérés a valóságba

Reggelinél csöndes voltam és csalódott. Miközben álmodtam,olyan jól éreztem magam! Úgy éreztem ott vagyok,ahol lenni akarok. Mellette... Neymar mellett.... és csalódott vagyok amiért ez valószínűleg sosem fog megtörténni velem.. Miért kellenék  egy 23 éves népszerű,jóképű,eszméletlenül tehetséges focistának, én, egy 17 éves átlagos gimnazista lány? Milyen különlegességet vélne felfedezni bennem? Hisz még nem is találkoztunk... és nem túl valószínű, hogy fogunk valaha is... Mindig álmodozok róla,de tudom,hogy ez nem a valóság. A valóságban azt se tudja,hogy létezem...Inkább hagytam az elgondolkozást és folytattam az átlagos napom. Találkoztam az egyik barátnőmmel,Nikivel. Sétáltunk egyet egy kis tó körül,aztán fagyiztunk egyet. Egy fagyizót mindig messziről elkerülünk... egyszer eltörtünk ott egy poharat és azóta nem merészkedünk bemenni oda. Kicsit betojik vagyunk e téren...Szóval egy másik fagyizót választottunk. Ezután siettem haza,mert nem hagyhattam ki egy eseményt...: Barcelona meccs. Anyukám nagyon ismer engem e téren,ahogy az egész családom és barátaim is. Tudják,hogy mennyire várom minden alkalommal a Barcelona focicsapat meccseit és legfőképpen azt,hogy mennyire rajongok Neymar-ért.Éppen hazaértem és léptem be a nappaliba,amikor a bátyám Félix,így szólt hozzám: - Judit, már elkezdődött a meccs! - mondta a lekapcsolt tévére mutatva. - Nem,nem az nem lehet! - háborodtam fel. Félix még nézte egy darabig a reakciómat,majd megszólalt. - Nyugi,csak vicceltem. Még csak egy negyed óra múlva kezdődik. - nevetett gonoszan. - Héééé! Ezzel nem ér velem viccelni. A végén még szívinfarktust kapok miattad.- mondtam a fejemet értetlenül csóválva  és párnacsatába kezdtünk,ami nem tartott túl soká,mert 10 perc múlva elkezdődött a meccs. Kényelemesen elhelyezkedtem a kanapén,magam mellett a sós pattogatott kukoricát tartva és bekapcsoltam a tévét. A meccs nagyon izgalmas volt,éppen a 2. félidő kezdődött el. Félix lazán mellém vetette magát a kanapéra. - Na,hogy áll a meccs?- kérdezte pattogatott kukoricáért nyúlva. -2:1 eddig a barca javára. Suárez és Messi góljával vezetnek. - tájékoztattam. - Neymar?- kérdezte. - Neymarnak már sok helyzete volt,de sajnos még nem született gól. - vázoltam a helyzetet. A meccs vége 3:1 lett. Neymar is lőtt egy gólt a 68.percben. Méghozzá micsoda gólt! Lassan későre járt,ezért elmentem a szobámba aludni. Talán megint fogok álmodni vele? Mármint Neymarral..?