Váratlan ajándék (Hungary Fanfiction)

13.fejezet

Fél óra múlva a taxi megérkezett a reptérre. Futottam,ahogy csak birtam,be az épületbe. Szakadt kint az eső,de nem tántoritott el.

- Jó..jónapot! Fel kell szállnom a legközelebbi rep..repülőre,ami Olaszországba megy. -mondtam lihegve,kifulladva a futástól.

-Sajnálom kisasszony, a következő gép egy fél óra múlva érkezik,de most vették meg az utolsó két jegyet. Nincs szabad hely. - mondta a portás férfi együttérzően

-És utána mikor megy gép?-kérdeztem reménykedve,hogy nem kell sokat várnom.

- A következő repülőgép Rómába...? - elkezdett kutatni a papirjai közt. - A következő gép holnap délelőtt indul. - nézett fel

-Nem hiszem el! Nekem oda kell érnem legkésőbb reggelre! Minnél hamarabb! Muszáj! - mondtam idegesen

- Azt nem tudja,hogy ki vette meg a jegyet? -kérdeztem hirtelen ötlettől vezérelve,hogy megpróbálom meggyőzni az illetőket,hogy másik géppel menjenek.

- Öhmm... Személyes információt nem adhatok ki.-mondta komolyan. - De annyit elárulok,hogy a hölgy,aki megvette a jegyeket,ott ül maga mögött 6 méterre piros kabátban. - mutatott a hátam mögé. Lassan megfordultam és nem hittem a szememnek. Rafaella ült ott.

Odasétáltam hozzá.

- Szia! - köszönt és láttam rajta a megbánást és hogy ő is szomorú.

- Szia!

- Gondolom hallottad,mi történt Neymarral..

-Igen.-hajtottam le búsan a fejem.

- Gondoltam. Na még épp megvettem az utolsó két jegyet nekünk,szóval induláááás!-mondta buzditóan

-Hogy mi?? Az egyik jegyet nekem vetted? - néztem rá csodálkozva

-Igen...tudod megbántam,hogy ugy viselkedtem veled...azt hiszem féltékeny voltam. De Neymar veled boldog és csak ez számit.- mosolygott

- Összevesztem vele...

- Igen,hallottam róla. Mondta nekem. Fel akart hivni a meccs után..hogy bocsánatot kérjen.

- Tényleg?-néztem rá meglepetten. Nem hittem el... Neymar.. Neymar szeret engem?

-Igen. És most biztosan szüksége van rád,szóval induljunk. Mindjárt indul a repülő. Vagy elakarsz késni? - nézett rám felhuzva a szemöldökét.

-Dehogy akarok elkésni! -mondtam,aztán gyorsan elindultunk.

Felszálltunk a repülőre és csak néztem ki az ablakán. Ney-jel vajon most mi lehet? Remélem rendbe jön!

Egy 2,5 óra múlva megérkeztünk Rómába. Fogtunk egy taxit és megindultunk a kórház felé.

Miután a kórházhoz sétáltunk, nagy tömegre lettünk figyelmesek. Hajnali 3 volt,mégis az újságirók és a tévések ott gyülekeztek. Fiatal lányok sírtak csoportokban és Neymar mezét ölelgették. Kivételesen megértem őket.

-Elnézést nővérke.-szólok egy nővérhez. Mosolyogva rámnéz.-Tudja,hogy Neymar da Silva Santos merre van?

-Önök hozzátartozói? -kérdezi a nővér

- Én a huga vagyok,ő pedig a barátnője. Melyik szobában találjuk? -kérdezte Rafaella

-Sajnálom,még nem mehetnek be hozzá. Santos úr most a műtőben van,de várják meg ha gondolják.

Rafaellával leültünk a várakozóterembe.

Beszélgettünk egy darabig,majd mindkettőnket elnyomott az álom.

Arra ébredtem fel,hogy a portás megbökte a vállam és a hátam mögé mutatott.

Hátrafordulok és Neymart tolják ki egy ágyban a műtőből.

- Neymar!-kiállt fel Rafaella mellettem.

Felállok én is és óvatosan Neymarhoz lépek. Az ágyon fekszik eszméletlenül,gondolom az altató hatása alatt van még.A fehér lepedő alól látszik a kötése.

Könnybe lábadt szemekkel nézem,ahogy tovább tolják és az egyik vizsgálóba beviszik megint. Rafaella utánuk megy,én meg kint maradok a visszatérő sokkos állapotommal. Miért vele,miért nem mással történt? Vége ezzel az egész pálya futásának? Ha toló székbe kerül? Villantak be egymás után ezek a kérdések és még rosszabbak is.

A gondolat menetemet egy nagy ajtó csapás szakította meg. Gyors oda pillantok és Messi siet felém szinte már futva.

- Hol van?-kérdezi lihegve

- Vizsgálóban vannak. Megműtötték.-mondom

Messi elsietett valamerre.

Visszaültem a várakozóterembe.

Neymart épp kiviszik a vizsgálóból,nyomukban Rafaella zokog és az emeletre tartanak. A liftet már nem vártam meg így inkább a lépcsőt választottam. Az első emeleten észrevettem Rafellát,hogy az orvossal beszél. Nem valami jó hírekkel,tudatosította,hiszen szegény csak jobban sírt. A csúszós folyosón odasiettem hozzá.

- Mit mondott?

- Kevés az esély a tökéletes felépülésre. Egy a millióhoz,hogy újra pályára lépjen.-zokogja majd a vállamra borul,így könnyezi össze a felsőm.Rafaellával egyetemben én is sírni kezdtem. Olyan nincs,hogy Neymar ne focizzon. Az a mindene,más foglalkozás mellett el se lehet őt képzelni.

- Belehet menni?-kérdezem

- Igen.-feleli,majd egy pillanat múlva már a szobában is vagyok. Neymar édesen aludt az ágyán.

Neymar ágyához lépek. Megfogom a kezét és kihasználom ezt a pár pillanatot,hogy érezhessem a közelségét,bár ő nem tud róla.

Ney kinyitotta a szemét.

-Judit?

-Igen én vagyok az! Istenem Neymar,úgy aggódtam érted!-mondtam,majd óvatosan megöleltem.