Váratlan ajándék (Hungary Fanfiction)

A beszélgetés

Kíváncsian néztem Neymarra,aki leült a kórházi ágyam szélére.

- Azt hiszem miattam ájultál el.-majd elcsendesedett. - Rám néztél és utána ájultál el. Tehát az én hibámból. - fejezte be a mondatot.

- Öhm..igen. Nagyon meglepődtem,hogy te állsz ott. Nagy rajongód vagyok és nem számítottam rá,hogy találkozom veled.-magyaráztam

-Értem én. Csak még sose fordult velem ilyen elő,hogy elájultak volna miattam. -nevetett. - Ilyen ijesztő vagyok? - kérdezte mosolyra húzva a száját.

-Nem,nem,dehogy! - kuncogtam.

-Szóval,arra gondoltam,hogy kiengesztelhetnélek valamivel,amiért elájultál és mert a szüleid itt aggódtak miattad. Ezért,mit szólnál,ha jobban megismernénk egymást? Eltölthetnénk pár napot együtt,hogy jobban megismerj és hogy meglásd, nem vagyok olyan ijesztő és úgy hallottam,hogy nagy barca rajongó vagy.-mosolygott. -És én is szívesen megismernélek.-tette hozzá

-Ó,oké! -mondtam lelkesen

Valószínű megint elpirultam,mert Neymar aggódva tette a kezét a fejemre.

-Nem vagy lázas? Olyan piros az arcod. - kérdezte az arcomat vizslatva

-Nem lehet tudni...lehetséges.-mondtam bizonytalanul,bár nagyon is jól tudtam,hogy csak biztosan elpirultam zavaromban.

Azt mondta szívesen megismerne? Engem megismerne? Ó...

-Szerintem szólok egy orvosnak,hogy nézzen rád,nehogy felmenjen a lázad.-mondta aggódva,majd elment orvost keresni.