Váratlan ajándék (Hungary Fanfiction)

10. fejezet

- Sergi Roberto? - néztem a mellém,a fűbe letelepedő, középmagas világosbarna hajú,csodálatosan szép kék szemű srácra nézve. Miért nem zuhanyzik,mint a többiek?

- Igen,szia! Biztosan te vagy Judit, Magyarországról. Csak be szerettem volna mutatkozni neked,mert az edzés előtt nem volt rá alkalmam. Hát igen,Sergi Roberto vagyok,ahogy mondtad. - kacsintott

- Hallom Neymarral érkeztetek. Ismerem a történeteteket, Neymar mindent elmesélt. -folytatta. Annyit beszélt,hogy alig jutottam szóhoz,de ez nem zavart annyira,hiszen nagyon kellemes a hangja,jó volt hallgatni.

Kérdezett Magyarországról, az ottani szokáskoról,a hobbijaimról,a családomról. Igazán barátságos volt. 

Valaki megérintette a vállam és végigsimitotta kezével a hátam. Hátrafordultam,Neymar volt az. 

-Ne  haragudj,hogy ennyit kellett rám várnod,de látom,elvoltatok. - mondta kicsit féltékenyen

- Igen,igen. Sergivel jót beszélgettünk.-néztem Sergire kedvesen

-Elnézést,hogy megzavarom a beszélgetést,de mennünk kéne. Foglaltam asztalt egy étteremben,ahol remekül főznek. Gyere,ebédeljünk meg kettesben. -nézett rám

- Most?

-Igen,most. Most kéne indulnunk,hogy el ne késsünk. - magyarázta

- Ó,máris? - csalódottan Sergire néztem. Még szivesen beszélgettem volna vele,olyan rendes volt velem,de Neymar menni akart.

- Ney,minek akarsz ennyire sietni? Biztosan megértik,ha késtek kicsit. -kérdezte Sergi,majd rám nézett. Kérdőn Neymarra néztem. Próbáltam bociszemekkel nézni,de nem hatotta meg.

- Nem szeretek késni. Az nem az én stilusom. - nézett gúnyosan Sergire Ney.

- Jól van menjünk,ha ennyire akarod! - mondtam dühösen,felálltam és a kijárat felé igyekeztem. Neymar igyekezett utánam.

- Most meg mi a bajod?-ért be. Elfelejtettem,hogy egy gyors focistával van a dolgom

- Miért kellett ennyire siettetni? Már nem is beszélhetek mással,csak veled?! -fakadtam ki

- Nem,nem erről van szó,csak..

- Igen,tudom,csak nem szeretsz késni. -fejeztem be a mondatát a fejemet rázva

- De ha annyira Sergivel akarsz beszélgetni,ami úgy tűnik,neked sokkal jobban hangzik,mint hogy kettesben velem ebédelj egy csodás étteremben,akkor tudod mit,nem érdekel..Maradj itt vele. Megtudok ebédelni egyedül is. - mondta majd sietősre vette a figurát és otthagyott. Hát én meg nem vagyok elég gyors,hogy utána szaladjak. Itt hagyott. Nem hagyott választási lehetőséget. 

Először a kijárat felé,majd Sergire bámultam. Mindig is Neymarral akartam lenni,mióta megszerettem a focit... De ő itt hagyott a pálya szellős közepén és elviharzott. Utána rohanhatnák a parkolóba és talán még utolérném,de ekkor Sergire bámultam. Még mindig ott ült a pálya szélén és kérdőn nézett rám. Nem akartam otthagyni.. Ezért Sergi felé indultam el. Nem,nem néztem hátra a kijárat felé. Lehet,hogy Ney azt gondolta,hogy majd rohanni fogok utána,mint egy őrült,de tévedett! 

Igy felkapja a vizet és még elvárja,hogy utánamenjek?! Na nem játszunk mi ilyet. 

Sergi felállt a fűből,látta,hogy zaklatott vagyok és kedvesen átölelt. Erre az ölelésre most szükségem volt egy jóbaráttól,akit igaz csak pár órája ismerek,de ő megért engem és olvas a gondolataimban.