Volt egy lány

ha akkor engedtem volna...

'4. rész'

Én Ben kocsijához rohantam. Remegő kézzel kinyitotta az ajtót. Ben arcát elborította a vörös vér. A ruhája elszakadt. Nem törődtem a vérrel, sem a fehér ruhámmal. A sok box eddzésnek köszönhetően ki tudtam óvatosan húzni a kocsiből mejd a földre fektettem. Nem érdekelt semmi. Letérdeltem és fejét az ölembe raktam. A szürke kardigánom ujjával az arcáról letöröltem naggyából a vért. A szája jobb oldalából indulva a szeme felé egy 5-6 cm felszakadt. Tudtam hogy ez a heg megmarad. Így viszont elhagyja majd Claer. A mentősök megérkeztek. Ben-t elvitték a kórházba én pedig összepakoltam neki pár ruhát és én is Elindultam! Jorden is akart jönni de megkértem hogy maradjon itthon Prince-el és feküdjenek le aludni. Adtam neki ház és szoba kulcsot majd rohantam. A kórház tőlem nagyon közel van szóval simán lesprinteltem a távot. A portára beesve oda entem a recepcióshoz. Megijedt a kardigánom ujján lévő nem kevés vértől de mondtam hogy nem az enyém. Utánna mondta hpgy melyik kórterem lesz Bené.

-Az 510-es ajtó lesz

-Ugye egyedül lesz bent?

-Sajnálom de oda nem tehetjük csak úgy be. 6 másik emberrel lesz együtt

-Najó figyeljen rám mert egyszer mondom csak el. Ben-nek egy 2 ágyas szobát adjanak melyben egyedül lesz ő. Tudom hogy nem a a betegek száma miatt nem adta neki először ezt, de én kifizetek akár mennyit de követelem ezt a szobát! Világos? csak mondjon egy árat- a kirohanásom után egy idejig nézett majd közölte

-Nos. 310.000 Ft lesz egy hónapra, a 312-es szobában lesz.

Felrohantam a 312-es szobához majd benyitottam. A két ágyat emógymás mellé toltam, a ruháit pedig betettem a szekrénybe. A széken ülve vártam hogy behozzák. Amikor kinyitottam a szemem Ben már ott volt. Feküdt az ágyon. Eszméletlenül. Arca felét beborították a kötések. Kezében infúzió volt. Befeküdtem a másik ágyba kezem a kezére kulcsoltam. Így aludtam el. Reggel amikor felébredtem Ben még mindig eszméletlen volt. Sem az orvosoknak sem nekem nem volt fogalmam hogy mikor kel fel. Ígyhát elkezdtem hozzá beszélni.

-Tudom, hogy nem hallod, és nem fogsz rá emlékezni. De! Ha felébredsz szeretném, hogy engem láss meg először. Engem, aki mindig itt volt és itt lesz neked. Csak azért utasítottalak vissza mert Clear-rel vagy együtt. Ne velem csald meg és ne miattam hagyd el. Én itt leszek neked de őt senki nem pótolja. Nem érné meg elhagyni. Miattam biztos nem...

-De.....-suttogta

-Mi?-ültem fel a lehető leggyorsabban.

Nemm mozdult. Nem mondott semmi mást. Még a szemét sem nyitotta ki. Csak képzelődtem. Biztos, hogy csak képzelődtem. Még kómában van.

-Mindegy. Várj meg, ne ébredj fel. Elmegyek kávéért. Tudod, hogy függő vagyok- húztam el a szám.

Mivel nem mozdult vagy reagált Elindultam! Mikor visszaértem Ben az ablak felé nézett. Átsétáltam a másik oldalára hogy lássam tökéletesen sima bőrét. A szeme csukva volt, de megvilágították a hajnali napsugarak. Egy idejig sa néztem hosszú, dús szempilláit és a még kócosan is csodás haját. Halkan levettem a cipőm és bebújtam a másik ágyba. Ben álmában oldalra fordult úgy hogy az infúziós karja volt alul, a bal keze pedig az oldalára simult. Kozelebb bújtam és óvatosan felemeltem a karját. Áttettem a derekamon és megfogtam a kezét. Arra keltem, hogy egy ápoló jött be.

-Jóreggelt-mosolygott rám és letett egy tálcát Ben szekrényére. Mellé tett egy pohár fehér löttyöt is

-Jóreggelt. Az mi?- Biccentettem a fejemmel a fura ital (?) felé

-Fájdalom csillápító és a gyógyszerei. Ha felébredne esetleg, kérlek mondd meg neki, hogy vegye be a gyógyszereit vizzel és UTÁNNA igya meg ezt.

-Rendben.-mondtam kómásan.-Bocsánat!-szóltam utánna- a büfében lehet kapni valamilyen szendvicset?

-Hogyne- bólintott- hozok neked jó? És majd rendezzük- Nézett kedvesen

-Óóóh..rendben ez nagyon kedves.