Volt egy lány

Lekapcsoltam a lámpát, kiégett már minden fény

Pedig történt....Na de ami ezután jött...

A földön feküstem, majd valaki derekam köré fonta karjait és felemelt. A fejem sajgott és kicsitottam a szemem. Borzasztó homályos volt inden. 3 pislogás után tisztult ki a kép. Nem is arról ismertem fel az illetőt, hogy milyen volt a homályos az arckép. Az illatáról. A búnrossz Gucci parfüm szagáról ismertem fel. 

-Ben...-suttogtam

-Ne beszélj most...haza megyünk.

-NE! Kérleeeek!!- kezdteme l kapálózni.

-Mi? Mi a baj??

-Jaj semmi csak kérlek az én kocsimmal menjünk. Vigyél haza. Kérlek.

-De..

-Ne kérdezz...

Ben letett az öléből, fizettünk majd a kocsimig néma csondben sétáltunk. Mikor betettük a csomagtartóba a cuccot kinyitottam az anyós ülésre nyíló ajtot. Amint kinyitottam, Ben becsapta. Megragadta a csípőm és maga felé fordított. 

-Ben....hogy kerültél ide?..

-Ha én se kérdezhetek kérlek te se tedd-mosolyodott el. Annyira hiányzott ez...Ne mondd hogy neked nem

Bár mennyire is akartam nem tudtam tiltakozni. Az ujjaim felkúsztak Ben hajába és beletúrtam. 

-Ne csináld ezt vele...-kérte Ben, és arcát a nyakhajlatomba támasztotta.

-Akkor...engedj el..

-Életem legnagyobb hibája volt, hogy egyszer elengedtelek. Soha de soha nem foglak többet.

Majd olyat tett amit nem szabadott volna. Bár Claer megcsalta Ben nem tehette volna. Ők még együtt voltak, és én tudtam hogy nem szabad. Azonban mégsem akadályoztam meg, miközben felém hajolt. Megcsókolt. A mellkasom remegett, de Bené is. A csókjával mintha csak azt akarná mondani, hogy soha ne legyenn vége. Nem is lett. Ameddig el nem toltam finoman. Rámosolyogtam és megöleltem. 

-Ben én holnap hajnalba elutazom. El, mert apám rosszul van. Fogalmam sincs mikor fogok haza jönni. Amíg Claerrel vagy ez meg sem történt. 

-Igen, tudom. Pont ezért szakítottam vele. Veled pedig elmegyek. Apád küldött egy jegyet.

-Mi? - nevettem el magam mert nem hittem a fülemnek.

-Elmegyek veled, mert...-fordította el a fejét-azt hiszem....khmm...szeretlek...

Én nem válaszoltam csak a nyakába ugrottam és el sem engedtem. Mikor elengedtem végre beültünk a kocsiba és kifelé bámultam a párás ablakkon. Otthon kipakoltuk az ételeket én pedig a ruháim bedobáltam a bőröndömbe. 

-Ben....öhmm..

-Igen, Red. Itt maradok éjszakára.

Én csak elmosolyodtam és bementem a fürdőbe. Épp levettem a ruháim amikor lenyomódott a kilincs. Ben lépett be, én pedig nem is törődtem vele. Beültem a forró fürdőbe, Ben pedig a kád mellé ült és felölvasta azokat a lapokat, amikor körülbelül 13 évesen írtunk, hogy hova utazunk együtt, milyen lesz a házunk és ilyesmik. Néha nevettünk néha pedig elszorult a torkunk. Ez a különbség Ben és más pasik között. Más már bent ülne itt a kádban ő pedig csak nevet velem. Mellette minden más.

-Ben....figyelj...nem akarsz...beülni?

-Red. Tudod hazudtam neked....-hajtotta le a fejét-Claerrel...nos nem feküdtünk le. Én még sosem..Te meg ki tudja mennyivel. Én különlegesnek akarom- rakta a kezét a kezemre és halvány mosolyt engedett el

Tudtam miről beszél....Ugyanis én 15 évesen, egy clubban, bedrogozva vesztettem el. Azt sem tudom, hogy kivel. Megértem. Neki különleges kell. Ha készen áll, én addig várok.

-Semmi baj- majd hosszasan megcsókoltam-kérlek ide adod a törülközőm?

Ben odahajolt és megállt velem szemben. Rámterítette a törölközőt és végig puszilt a nyakamtól a kulcscsontom végéig. 

-Én bent megvárlak- mondja majd becsukja maga mögött az ajtót. 

Most sem ment tovább. A szobában vár az a fiú akit szeretek. Én pedig felkaptamm egy bő pólót és bementem a szobába. Ben megágyazott magának a földön az ágyam mellett. Én befeküdtem az ágyamba és a homlokára adtam egy puszit. Lekapcsoltam a  lámpát és már aludtam is.