Volt egy lány

Tudod van az a bizonyos érzés...

Egy ajtócsukódás után elhomályosult minden. Amikor ismét hallani kezdtem hangokat, csak az orvosokét hallottam, ahogy idegesen beszélnek egymással. A következő pillanatban, már éreztem az arcomon a lámpa erős-meleg fényét. Műtenek? De miért?..Claer. Beleszűrták az altatót az erembe, majd ismét feketeség borult rám. Mikor kinyitottam a szemem egy tóparti ház teraszán feküdtem. Anya ölében volt a fejem és várta, hogy felébredjek.

-Anya...-remegett a hangom, mikor kimondtam életemben először ezt a szót.

-Szia kicsim- mosolygott.

Hol vagyok? Miért van itt? Ezer kérdés forgott a fejemben vele kapcsolatban, de mielőtt bármit is mondhattam volna belevágott mondataiba.

-Tudod...nem tállatak felnőni, de veled voltam végig. Tudok minden mozdulatodról. Ha jobban belegondolok nem is volt gyerekkorord-majd kedvesen rám mosolygott- Amit láttam viszont, hogy Ben a legjobb dolog az életedben. MEgvisel, hogy nincs veled igaz?

-Többet ér nekem, hogy boldog legyen akár Claer-rel is de...

Anya csak mosolygott. Éreztem, hogy valami olyat fog mondani ami nem fog tetszeni.

-Azért kicsim, mert szereted...-suttogta.

Ennél a mondatnál villám sebességgel felültem és a szemébe néztem.

-Nem szeretem. A legjobb barátom!

-Ugyan...egy ideje már te is tudod, hogy nem csak ennyit érzel iránta.

-Anya..-próbáltam közbe szólni

-Mondd el neki!

-BArátnője van!- fakadtam ki.

-Mondd el neki

-Anya

-Mondd....szeretlek kicsim

És eltűnt. Minden feket lett ismét. Minden erőm össze szedve kinyitottam a szemem. Megláttam őt. Az egyetlen embert aki ilyenkor segíteni tud. Azonban nem nézett rám. Az ágyam végében szomorúan meredt maga elé.

-Szia Ben- suttogtam.