Net-kaland/KIADTÁK!/

3. fejezet: Néhány nap nélküled

Kedd. Már három napja nem beszéltem Coop3rrel. Az érkezésem után tett felfedezésem, miszerint ő és én egy vonaton utaztunk, különös érzéssel töltött el. Egyrészt boldoggá tett a tudat, hogy ennyire közel volt hozzám, másrészt viszont idegessé. Pontosan azért regisztráltam fel az oldalra, hogy aztán teljesen névtelen maradhassak, s bármennyire is lopta be magát a szívembe, tartok tőle, hogy ha valósággá válik, tönkre teszik. Mert mindig akad valaki, aki beleüti az orrát a magánéletembe.

Ebben a három napban nem sokat aludtam, de annál többet sütöttem. Mióta – többnyire - egyedül élek, mindig sütök valamit, ha szomorú vagyok, vagy tanácstalan. A gondom összesen annyi, hogy már lassan több süteménytől roskadozik a konyhapult, mint egy nagyüzemi cukrászdában. Piték tömkelege: almás, cseresznyés, banános, szedres, fehércsokoládés, tejcsokoládés, pillecukros, baconos, sajtos... Muffinok és mini fánkok százai. Igen, pontosan jól gondoljátok: az egyetlen, ami miatt elhagytam rögtönzött cukrászdám falait, az a hipermarket volt, hogy újabb és újabb alapanyagokat vásároljak.

Éppen befejezem egy újabb adag muffin díszítését, mikor csengetnek. Gyorsan a tükörbe nézek, igyekszem leporolni magamról a lisztet, halványrózsaszín, fodros kötényemet pedig kisimítom, így nyitok ajtót.
- Üdv, Chloe Garciának hoztam csomagot! – hadarja egy fiatal futár. Felnéz rám, s úgy érzem, mintha cseppet meghökkenne szerény személyemtől.
- Én vagyok – felelek mosolyogva. Átnyújt egy közepes méretű csomagot, majd papírt és tollat.
- Itt írd alá, kérlek! – mutat a lakcímem melletti kis mezőre. – Egyébként remek illat van, sütsz valamit?
- Tulajdonképpen igen – vakargatom meg jobb lábfejemmel a bal vádlimat idegességemben. – Várj! – szólok rá a jóképű alakra, s beviharzok a lakásba, tárva hagyva az ajtót. Óvatosan beljebb lép, bár látom a bizonytalanságot az arcán. – Szereted az almás pitét? – mosolygok rá bíztatóan, de látom a szemein, hogy teljes rémtörténet pereg le előtte. Már éppen nyitná a száját, hogy visszautasítson, de a kezébe nyomom a tálcát. – Túl sokat sütöttem, ennyivel nem bírok el, úgy is csak kidobnám. Fogadd el, kérlek!
- Re-rendben – dadogja összevont szemöldökkel. – Köszönöm! – mosolyodik el végül. Megkönnyebbülök, hogy nem néz teljesen zakkantnak.
- Legyen szép napod! – mondom, ezzel kitessékelve.
- Igen... Neked is! – felel, s lerobog a lépcsőn.

Készítek egy hatalmas bögre vaníliás lattét, hatalmas adag tejszínhabbal a tetején, s bekucorodom az ágy végébe, ölemben a laptoppal. Összeszedem minden akaraterőmet, s bejelentkezek az oldalra. Véget kell vetnem ennek a bugyuta játéknak, mielőtt komolyan belebonyolódom. Az elmúlt napokban többször átbeszéltem magammal fejben a dolgokat. Nem szerethetek egy olyan embert, akiről alig tudok valamit. Nem csábíthat el néhány kedves üzenet, sőt, a már-már erotikusnak számítóknak sem hagyhatok teret a szívemben. Nem, nem és nem! S bármennyire is csábító Coop3r jellege, még csak a nevét sem tudom. Egy internetes figurába beleszeretni pedig nem egy életbiztosítás... Már épp kattintanék a Felhasználónév törlése gombra, amikor felvillannak Coop3r levelei.

Coop3r: Hercegnő! Jó jelnek veszem, hogy elolvastad az üzenetemet, így legalább tudom, biztonságban hazaértél. Álmodj szépeket! xxx |szombat, 21:43|

Coop3r: Jó reggelt, napfény! Őrületes álmom volt! Felálltam a házunk tetejére, széttártam a karomat, szárnyat bontottam és berepültem egész New Yorkot! Te mit álmodtál? Ó, mondd, hogy megint velem! |vasárnap, 08:51|

Coop3r: Már este 7 elmúlt, te pedig sehol sem vagy. Valamivel megbántottalak? Teljesen hülyén érzem magam. Remélem csak elfoglalt vagy, azért nem írsz.|vasárnap, 19:24|

Coop3r: Ma elmentem felvenni néhány tantárgyat. Azt hiszem az idei kedvenc tantárgyam az Orvosi Anatómia lesz. Mr. Rochester, a béka mániás tartja. Tudtad, hogy nagyjából 100 békát tart az otthonában és a kedvenceit áthívja, hogy együtt „játszhassanak"? Ez csak szerintem baromi nevetséges? Na, mindegy. Csak várom, hogy írj. |hétfő, 14:35|