Net-kaland/KIADTÁK!/

10. fejezet - Megtanulni elengedni

Chloe

Gondolatok. Mindig akkor gyötörnek, mikor a testem Brianéhez simul, ő pedig becézgeti a bőrömet az ujjaival. Most sincs másképp. Belebújok az ölelésébe és a gyermekemen gondolkozom. A kisbabánkon, ahogy Brian mondaná. Kettős érzéseim vannak ettől a szókapcsolattól. Egyrészt elönt a melegség és a boldogság, ha kiejti édes ajkai között e szavakat, másrészt viszont előtör belőlem az állati ösztön és közölném: ő csak az enyém. Egyedül én adhatom meg neki azt a szeretetet, amit igazán érdemel, mert én tudom pontosan, hogy milyen életút vár rá. Briannek fogalma sincs az egészről.
- Sosem gondolkoztál még azon, hogy ki a kicsi apja? – Bukik ki belőlem a kérdés, ami napok óta foglalkoztat. Mióta megkérte a kezemet nem beszéltünk erről, mi több, fel sem hozta a baba témát. Magára vállalta az apa szerepet, mindannak ellenére, hogy nem kértem tőle. Persze elképzeltem, milyen lenne, ha valóban összeházasodnánk és boldogan élnénk, együtt felnevelve Picúrt, de túl távolinak és megvalósíthatatlannak éreztem a képet. Én, Brian Leary oldalán, aki szerelemmel és odaadással lesi minden kívánságomat, miközben egy másik férfi gyermekét neveli, akinek az anyja valójában nem is szerelmes belé. Örökmozgó mókuskerék az életem az utóbbi időben, s nem merek változtatni a jelenlegi helyzeten. Önző módon ragaszkodom Brianhez, miközben a szívem szüntelenül Dylanért dobog.
- Nem érdekel, hercegnőm – nyom egy puszit a vállamra, és ha lehet, még jobban magához húz. – Teljesen mindegy, hogy ki a vérszerinti apja. Pontosan úgy fogom nevelni, mintha a sajátom lenne. Életerős, tisztelettudó férfi lesz egy nap. Különben sem róhatom fel neked a terhességed, hiszen még nem ismertük egymást, mikor megfogant, nemde?
- De, pontosan így volt – suttogom csendesen és próbálom elhitetni magammal a hazugságot. Nem engedhetem, hogy Brian megtudja, valójában mikor estem teherbe. – De miből gondolod, hogy fiú lesz?
- Biztos vagyok benne, hogy fiút hordasz a szíved alatt – jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon. Nem vitatkozok, csak mélyet sóhajtok.
- Ideje készülnünk, elkésünk a színházból – mondom, s kikászálódok Brian ágyából. A gardróbszobába sétálok, hogy előszedjem belőle a fekete kis tüllös aljú ruhámat, mikor Brian elém lép és kiveszi az fogast a kezemből.
- Erre az estére valami igazán különleges ruhát terveztettem neked – mosolyog rám és meglebegtet előttem egy ruhás zsákot.
- Ez micsoda? És mi az, hogy terveztetted? – Eláll a szavam és csak bámulom a becsomagolt ajándékot. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg pénzbe került, s fogalmam sincs, hogyan fogom viszonozni.
- Csak bontsd ki! – Utasít vigyorogva, miközben lehúzom a zsákon a cipzárt. Egy testhezálló, vérvörös, dekoltált, csipkével díszített sellő fazonú ruha tárul elém. Tátott szájjal bámulok rá, majd Brianre. – Bújj bele, gyere, segítek! – Azzal lehúzza rólam a trikómat és a rövidnadrágomat. Ott állok előtte egyetlen szál bugyiban, ő pedig elégedetten méreget, s hatalmas csókot nyom a számra. Még mindig kábult vagyok a ruha látványától, így képtelen vagyok visszacsókolni. – Emeld fel a lábad! – Szól, én pedig engedelmesen belebújok a ruhába. Mikor a csípőmre húzza fel a selymes anyagot, megakad a szemem az oldalába rejtett címkén.
- Chloe Esther Garcianak, szeretettel Vera Wang – olvasom fel hangosan és szinte hisztérikus hangon szólok Brianhez. – Vera Wang?! Te normális vagy? Ez a ruha többe kerülhetett, mint egy évi keresete egy átlagos családnak! Jézusom, Brian!
- És szerinted érdekel? Nekem sokkal fontosabb, hogy más is lássa, mennyire szerencsés vagyok, hogy a világ legszebb nőjét tudhatom magaménak! – Hosszú, forró csókokkal hinti be a vállamat és a nyakamat, miközben felhúzza a ruha rejtett cipzárját. Megfordulok, hogy a nyakába temethessem az arcomat. Átkarolom a derekát és mélyen beszívom drága arcszeszének jellegzetes illatát, apró puszit nyomok borostás állára.
- Köszönöm! – Lehelem, majd forró csókkal ajándékozom meg.
- Na látod, már ezért megérte – rám villantja hófehér fogait, engem pedig megbabonáz. Annyira hihetetlen az egész, hogy elérzékenyülök, s csendesen elmorzsolok néhány könnycseppet. – Hé, ne itasd az egereket hercegnőm! – Duruzsolja és a tükör felé fordít. – Nézd csak meg, mennyire csodálatos vagy!
Végigmérem magam az egész alakos tükörben, s tátott szájjal meredek a ruhára. Mindig tudtam, hogy Vera Wang egy isten, de ez... Mesés! Mintha az álmaimból lépett volna ki, hogy boldoggá tegyen. Épp, mint Brian.
- Gyönyörű – suttogom, mintha titkot rejtegetnék. Brian a gömbölyödő pocakomra helyezi a kezét és lágyan megsimogat.
- Mit szólnál a május harmadikához? – Kérdezi csillogó szemekkel én pedig még mindig csak gyönyörködöm.
- Mire gondolsz?
- Házasodjunk össze május harmadikán – jelenti ki.
- Házasodjunk! – Vigyorgok rá a tükörképünkre, mire megfordít és ledöntve a lábamról hosszan, erőteljesen megcsókol.