Net-kaland/KIADTÁK!/

11. fejezet: Átkozott romantika!

Chloe

Csupán másfél hét telt el azóta, hogy végleg elengedtem Dylant, mégsem tudtam teljesen átadni magam a szabadság gondolatának. Bűntudatom van, hogy nem mondtam el neki, Picúr az ő gyermeke, ám úgy gondolom, jobb volt így. Jobb, ha fogalma sincs arról a szenvedésről, amit én jelenleg átélek. Nem akarom, hogy a gyermekem boldogtalan legyen, mert az apja egyszerre két külön nőtől kapott gyermekáldást. Az én döntésem, hogy nem leszek vele, de valljuk be; nekem hatalmas szerencsém van Briannel, míg Cecily igencsak nehezen találna magának új párt ezzel a viselkedéssel. Nem lenne fair lépés elvenni Dylant a saját önzőségem miatt. Néha engednem kell, akkor is, ha közben darabjaimra hullok szét. Mert igenis szétestem. Aznap éjjel nem Briannél aludtam, hanem haza mentem Annabethhez, s órákon keresztül a karjaiba borulva zokogtam. Megértett. És akkor is, mikor másnap Brian egy üzleti útra hivatkozva, ismét elhagyta az országot, ezúttal viszont azt sem mondta, hogy hova készül. Csak csókot nyomott a homlokomra, s feltűnően kevés csomaggal a kezében, kiviharzott a lakásomból.

Mostanában meglehetősen fülledt álmaim vannak, a leginkább kellemetlen pedig az, hogy Dylan áll a középpontban. Pontosan szilveszter óta, mikor lefeküdtem Briannel. Talán ennyire hajszolná a testem és az elmém a kielégülést? Ennyire vágyom rá, hogy valaki igazán, úgy kényeztessen, ahogy én szeretném? Talán csak el kéne felejtenem, hogy számomra Dylan a tökéletes partner.

Már régen elfelejtettem haragudni rá. Hogy miért? Hiszen mindketten ugyan azt a játékot játszottuk. Együtt voltunk, miközben elköteleztük magunkat egy másik félnek. A két egyidejű terhességre sem lehet okom hivatkozni, hiszen nem tiltottunk meg semmit egymásnak. Ő csak ugyanúgy átadta magát a párjának, ahogy nekem. Igaz, eleinte nagyon fájt, hogy így tett, most már komolyabban fogom fel a dolgokat. Beláttam, hogy ideje felnőnöm, elfelejteni a gyermeki játékokat, s igazi, teljes értékű emberként viselkednem. Mert hamarosan már egy másik életről kell gondoskodnom, neki pedig majd nem fordíthatok hátat néhány ócska indokkal magyarázva a dolgokat. Szóval eldöntöttem, hogy megváltozom, s láss csodát, eddig egészen jól sikerül.

Farmernadrágot, térdig érő fekete csizmát, s az egyik kedvenc, királykék testhezálló tunikámat húztam fel az újesztendő első iskolai napjára. A felső a vállánál ejtett volt, s néhány nagyobbacska flitter díszítette, hozzá pedig egy vékonyka fekete övet választottam, amit épp a hasam fölött húztam meg. Büszkén néztem bele a tükörbe, végigsimítottam gömbölyödő pocakomon. Hatalmas öröm és boldogság járt át, ki akartam kiabálni a világnak, hogy micsoda csodát hordok a szívem alatt. Az én egyetlen kisbabámat, aki mindennél és mindenkinél csodálatosabb a világon.

Ugyan az első előadásom csak tizenegy órakor kezdődik, én már reggel hét óra óta fent vagyok és lázasan készülődök. Kilenc órára van időpontom Dr. Petershez, s a legutóbbi vizsgálat alkalmával azzal kecsegtetett, hogy ezúttal már megtudhatom a gyermekem nemét. Valójában teljesen mindegy, hogy Picúr kisfiú-e vagy kislány, nekem pontosan ugyan akkora boldogságot hoz. Brian szavaiból viszont úgy vettem ki, fiút szeretne. Nos, meg kell birkóznia vele, hogy ezúttal majd nem lehet beleszólása.

Tegnap este Brian felhívott, de csak nagyjából 5 percet tudtunk beszélgetni. A rossz térerőre hivatkozott, majd hirtelen letette. Furdalt egy darabig a kíváncsiság, vajon miért akkora titok, hogy hova utazott, ám végül inkább csak mélyet sóhajtva bebújtam az ágyba és ejtettem a témát. Kiakadhatok, hisztizhetek, toporzékolhatok, de teljesen felesleges. Egy felnőtt, érett nő nem tesz hasonlót. Egy felnőtt, érett nő megbízik a vőlegényében és nem kérdez túl sokat. Egy felnőtt és érett nő nem önmagát nézi, hanem a gyermeke jólétét. Immár felnőtt és érett nő vagyok.