Net-kaland/KIADTÁK!/

8. fejezet: Múltbéli hasonlóságok (+18)

AZ ALÁBBI LINKEN KÉRLEK, SZAVAZZATOK, SZERETNÉTEK-E NET-KALANDOS AJÁNDÉKOKAT NYERNI, VALAMINT AZ OLDAL TETEJÉN MEGTALÁLJÁTOK A FACEBOOK OLDALAMAT IS!

http://juliev.blog.hu/2015/10/31/net-kaland_8_fejezet

Chloe

Emlékszem, 16 éves voltam, mikor megismertem az első és egyben egyetlen férfit, aki összetörte a szívem. Zachary mindössze 2 évvel volt nálam idősebb, s egy buliban találkoztunk, ahova Beth és közös barátnőnk, Victoria vitt el. Életemben először ittam alkoholt, s az volt a házibulijaim történelmében is az első.

Nagyjából harmincan lehettünk, én voltam a legfiatalabb. Nevetnem kell, ha arra gondolok, mennyire féltem mindentől. Rettegtem beszélni a fiúkkal, ezért a lányok belerántgattak az üvegezésbe. Eleinte nem volt gondom a játékkal, míg el nem kezdett durvulni. Az egyik fiú kipörgetett, magas volt, cingár, kosaras mez és nadrág volt rajta, meg térdzokni. Idétlen volt az elálló füleivel és a bárgyú mosolyával.
- Szűz vagy még? - Hallatszott a kínos kérdés, mire mindenki felém fordította a fejét. Ezernyi szempárt éreztem magamon, borsózott a hátam.
- Chloe, válaszolj - bökött oldalba Vic, mire megköszörültem a torkomat. Bethre pillantottam, aki aggódva nézett vissza rám. Tudtam, hogy ciki bevallani nekik, hogy az vagyok, így hazudtam.
- Nem, nem vagyok szűz - húztam ki magam hazugságom közben. Füttyszó hallatszott mellőlem, egy bozontos hajú, rocker fiú szájából. Jól láthatóan végigmért, amitől én belepirultam a piros pulcsim ujjába. Egy szánalmas tinédzser még szánalmasabb utánzata voltam.
- Te jössz - vigyorgott rám a bozontos, mire megfogtam a kólás üveget, s megpörgettem. Lélegzetvisszafojtva vártam, kinél áll meg ezúttal palack. Épp a kosarast szemelte ki magának, s határozottan mutatott rá az üveg szája.
- Felelsz, vagy mersz? - Kérdeztem, mire idétlenül felvihogott.
- Persze, hogy merek, édes! - Nagyon menőnek érezte magát, de feltett szándékom volt, hogy letöröm cseppnyi férfiasságát.
- Mit szólnál egy csókhoz? - Húztam fel a szemöldököm, ő pedig - szerinte - csábos vigyorral jutalmazott.
- Veled bármikor.
- Nem, nem velem - nevettem fel. - Vele! - Mutattam a bozontosra. Mindkét fiú kikerekedett szemekkel pislogott rám, mi pedig a lányokkal egymást támasztva nevettünk rajtuk, a többiek összesúgtak a körben.
- Szivatsz? - Rivallt rám a kosaras, mire a bozontos szúrós pillantást vetett rá.
- Beszari vagy, Olson?
- Kussolj Zac! - Vonta össze a szemöldökét Olson.
- Na, mi lesz, nagyszájú? Csinálsz is valamit? - Jól tudtam, hogy a tűzzel játszok, de jól esett másnak kiadni magam. Így nem én voltam a szürke kis Chloe Garcia, mint az elmúlt évek mindegyikében. Mellettem Annabeth a fejét csóválta, messzire mentem. De nem akartam abba hagyni a játszadozást, aznap éjjel semmiképp. Zac felkelt mellőlem, megfogta Olson mezét, s talpra rántotta. Megfagyott körülöttük a levegő, mindenki lélegzetvisszafojtva várta a fejleményeket. Mikor a két fiú a másik ajkára tapasztotta a sajátját, üdvrivalgás tört ki, ám én csak nevetni tudtam. Annyira szürreális volt számomra, hogy két fiú csókolózik pusztán azért, mert én azt mondtam.
- Na, kicsikém, most én pörgetek - nézett rám Zac, s ellentmondást nem tűrő volt a hangja. Megszeppentem. Határozottan pörgette meg az üveget, s mindeközben engem szuggerált. Tudtam, hogy nálam áll majd meg, ehhez kétség sem fért. Előre féltem a következménytől. Az üveg megállt, Zac pedig eszelősen nézett rám.
- 7 perc mennyország, Chloe Garcia! - Honnan tudta a nevem? Máig rejtély számomra. Fejével a gardrób felé intett, én pedig éppen elszántan keltem volna fel, mikor Beth megfogta a vállam.
- Maradj, kérlek! Nem jó ötlet - suttogta, de kitéptem magam a kezei közül, s Zac után besétáltam a sötétbe. A fiú a falnak lökött, karjaira támaszkodott, kinyújtva őket a fejem mellett.
- Azt hiszed, vicces voltál? - Hangja fenyegető volt, szeme villant még a sötétségben is.
- A többiek nevettek - rántottam vállat.
- Én annyira nem szórakoztam jól - köpte felém.
- Olson pedig nem panaszkodott a csókodra - vigyorogtam, azt hittem, hogy ezennel vége a játszmának, nyertem. Tévedtem.
- Talán szívesen lettél volna a helyében - búgta, aztán az ajkamra tapasztotta az övét. Olyan vadsággal falt, hogy a mai napig beleborzongok életem első csókjába, habár ő abban a tudatban tette mindezt, hogy beavatott terepen jár.