A maffiafőnök lánya

6. rész

-Mindjááárt.-jött belülről Ryan hangja, miután bekopogtam a fürdőszobába.
-Okéés.-sóhajtottam, majd leültem az ajtó mellé és elkezdtem látványosan unatkozni.(kár, hogy senki sem látta)
Néhány perc múlva nyikordult az ajtó zárja, én pedig azzal a lendülettel pattantam fel, pontosabban csak szerettem volna.
-Komolyan?-kérdezte Ryan röhögve, majd fél kezével felsegített. Végre a szemébe tudtam nézni, és csak akkor tűnt fel, hogy milyen jól áll a "pizsije". Jó, persze nem kis elefántos pizsamát viselt, ahogy azt előre kigondoltam. Egy egyszerű, kék póló volt rajta egy fekete rövidnadrággal. Barnás tincsei vizesen és kócosan lógott a szemeibe. Ahw...jobbnak láttam nem megszólalni, nehogy kikotyogjak valamit, (mint például, hogy milyen jól áll neki...a víz) ezért inkább csak feszélyezve kezdtem vigyorogni.-Mehetsz.-mosolygott rám Ry egyik vizes tincse alól, én pedig próbáltam nyugodt maradni.
-Khm. Köszi.-slisszoltam el mellette, majd gyorsan becsuktam magam mögött az ajtót.
-Oh, te jó ég!-suttogtam lehunyt szemmel. Már éppen indultam megnyitni a csapot, amikor a szemem sarkából megláttam egy pólót. Közelebb mentem az említett dologhoz és jobban szemügyre vettem...ez lehet, hogy Ryan-é!? Apu nem szokta szanaszét hagyni a cuccait, ez csak Ry lehetett.
Egész fürdés alatt csakis a pólót néztem. Most vigyem vissza? Vagy hagyjam itt? Vagy mégis mit csináljak? Ezer és ezer képkocka játszódott le pillanatok alatt a fejemben én pedig kezdtem elveszni köztük.
Miután felvettem a "pizsimet" kezembe fogtam a pólóját, és elindultam az ajtaja felé. Magamba szívtam pólója illatát, majd vonakodva, de bekopogtam hozzá.
Kinyitotta a szobaajtót és értetlenül nézett rám, de azért a szeme sarkában ott bujkált egy halvány mosoly.
-Sophie?-nézett rám mosolyogva, majd szemei az elkallódott pólójára tévedtek. Óvatosan kidugta a fejét, csakhogy megbizonyosodjon arról, hogy senki nincs az egész emeleten és egy gyors mozdulattal behúzott a szobájába.-Csukd be szemed.-mondta suttogva Ryan. Nem kérdeztem semmit, csak tettem, amit mondott.-Ki ne nyisd!-suttogta tovább, nekem pedig a hideg is végigfutott a hátamon.-Amúgy köszönöm, hogy visszahoztad!-utalt a pólójára, majd óvatosan kivette a kezemből letette valahová.-Készen állsz?-kérdezte mögém lépve, kezeit pedig a szemeimre helyezte.
-Igen.-mondtam félénken.
-Voilà.-vette el kezeit Ryan én nekem meg szinte a szám is tátva maradt.
-Ez...ez nagyon szép -ámultam el a szobája berendezésén.
-Tényleg tetszik?-nézett rám Ryan reménykedve.
-Igen, tényleg.-mondtam még mindig ámuldozva.
Tényleg tetszett. Fél óra alatt annyira szépen berendezte, mármint olyan fiúsan, de mégis igényesen.
-Az ott az, amire gondolok?-indultam el az asztalám heverő játék felé.
-Pontosan.-ült le az ágya szélére Ryan.-Játsszunk?-kérdezte vigyorogva egy kis idő múlva.
-Játsszunk.-válaszoltam, már már sikongatva.
Ryan kiszedte a dobozból a dolgokat és már kezdhettünk is.
-Kezdjem?-kérdezte vigyorogva, kicsit perverzül hatott.
-Kezdjed!-röhögtem el magam, mire megpörgette a kereket és már ki is derült a feladata.
-Na szóval. Bal és jobb láb a kékre és a pirosra.-ismertette Ryan.-Te jössz.-mondta, majd megtisztelt azzal, hogy megpöegette helyettem.
-Köszönöm, Ryan.-nyújtottam ki rá a nyelvem.
-Hah, Fej a sárgára.-röhögött diadalmasan a fantasztikus feladatomon...kellett neki pörgetni.
Fájdalmas arccal feküdtem a sárga karikára, majd szigorúan rászóltam Ryan-ra, hogy hagyja abba a nevetést. Ő jött. Pörgetett. De még milyet.
-Ööö. Csináljam?-kérdezte félve, majd felém mutatta a feladatot. Válaszul csak sóhajtottam egyet.
A feladat a következő volt: Ryan kezeit a mellettem, pontosabban a fejem melletti körökre kellett tennie. Így pont szemtől szembe lettünk volna. Lettünk volna? Voltunk.
-Tartsunk szünetet?-kérdezte Ryan, miután már percek óta bámultuk egymást. Én a fölöttem emelkedő srácot, ő pedig engem. No beszéd. Just bámulás.
-Rendben.-néztem mélyen a szemeibe.
Ittunk néhány kortyot, amikor is Ryan hirtelen felém fordult.
-Szeretnéd folytani?-nézett rám.
-A játékot?-kérdeztem vissza
-Nem feltétlenül.-sunnyogott az a ablaka felé. Nagy bánatára gyorsan megértettem, hogy mire céloz és azonnal nekiestem.
-Azt hiszed, vicces vagy?-néztem rá dühösen, mire elkomorult.
-Nem érdekelsz.-indultam kifelé indulatosan az új szobájából, mire óvatosan a kezem után nyúlt és maga felé fordított.
-Sophie...-mondta bűnbánóan, de büntetésből nem néztem a szemébe.-Bunkó voltam, bocsánat.-fejezte be és látszott rajta, hogy komolyan bántja mindez.
-Jól van.-emeltem fel a tekintetemet, majd az övébe fúrtam. Nem mondtuk ki, de megegyeztünk, hogy a játékot nem folytatjuk.
-Mutathatok még valamit?-csillantak fel a szemei.
-Mutass.-mosolyodtam el. Ryan az ablakhoz sétált, majd felült a párkányba.
-Gyere.-nyújtotta a kezét, én pedig felültem vele szembe. Ry lekapcsolt minden fényt a szobában így már csak a csillagok fénye világított ránk.
-Gyönyörűek.-fontam össze kezeimet a lábam előtt, majd ámulva bámultam őket.
-Örülök, hogy tetszik. Ha gondolod, bármikor átjöhetsz csillaglesre.-mondta és kacsintását tisztán ki lehetett venni a csillagfényben.

-Mennem kellene.-pislogtam álmosan.-Hány óra van?-ásítottam bele a mondatomba.
-Fél 2 lesz 10 perc múlva.-válaszolta Ry.
-Megyek.-álltam fel az ablakpárkányból majd az ajtóhoz indultam.
-Kikísérlek.-pattant fel Ryan is.
-Hát jó éjt, Ryan.-mondtam egy mosoly kíséretében, mire Ryan egy határozott mozdulattal magához húzott és óvatosan megcsókolt.
-Jó éjt, Sophie.-mondta, majd egy puszit nyomott a homlokomra és elengedett.

Nagyon köszönöm a megtekintéseket, vote-okat és kommenteket! Kérlek írjátok meg kommentben, hogy mi tetszett vagy hogy mi nem!
Luv you xxx