-Ryan?-kaptam fejemet boldogan a hang irányába.
-So..Soph..-nyöszörögte.
-Ryan, Te jó ég!-rohantam oda hozzá.-Térj magadhoz, Ryaan!!!-sikítottam el magam.
Ryan eszméletlenül zuhant a földre. Odarohantam hozzá és fejét az ölembe vettem. Nem mozdult. Bárhogy próbáltam magához téríteni nem sikerült, nem reagált. Próbáltam ülő pozícióba hozni, ezért izmos háta alá markoltam. Ujjaimra valami furcsa, nedves dolog tapadt, mire elöntött a félelem. Lassan tudatosult bennem, hogy Ryan vére tapadt a kezemhez és az is, hogy Ryan-nek lőtt sebe van, amit azonnal el kell látni, különben...Nem, ebbe inkább nem gondolok bele.
Gondolkodás nélkül tárcsáztam apámat, aki hamar fel is vette.
-Apa, azonnal gyere! Ryan-t meglőtték és eszméletlen.-szaladt ki szélsebesen a számon.-Veszélyben van az élete.-mondtam ki és éreztem, hogy minden szónál a félelem és a kétségebesés fojtogat. Két percnyi gyors beszéd után le is tettük, apa pedig már elindult egy orvos kíséretében a helyhez, ahol éppen tartózkodtunk.
-Ryan,-szólongattam halkan, majd pulcsim levéve bekötöttem sebét.-Ryan, figyelj most rám.-kezdtem el szemébe hulló tincseit rendezgetni.-Csak figyelj a hangomra...-simogattam tovább.-Most kell erősnek lenned.-nyomtam puszit a fejére.
-So.-hallottam erőtlen hangját és láttam, ahogy próbálja kinyitni szemeit, minek hatására szemeimben felcsillant az öröm szikrája.
-Sssh.-tettem mutatóujjamat az ajkaira.-Ne mondj semmit, csak..-vettem kezembe a tenyerét.-Csak mozdítsd meg az ujjad.-Oké?-suttogtam halkan, mire csak megmozdította az egyik ujját.
Perceken belül megérkezett apu és orvos.
-Súlyosan megsebesítették, azonnal kórházba kell vinnünk.-szólalt meg néhány pillanat múlva Dr. Dawson.
-Intézkedek.-nyomkodta apám a telefonját és hamar tárcsázott is egy számot.
Perceken belül egy mentőautó kanyarodott felénk és hűséges sofőrünk ugrott ki belőle pár orvos kiséretében. (Szerencsére apám emberei, ezért nem kérdeztek semmit, csak tették a dolgukat.
-Dr. Dawson!-kiáltottam, majd utána rohantam.
-Igen?-fordult vissza.
-Ugye túl fogja élni?-kérdeztem, miközben egy könnycsepp gördült végig arcomon.
-Ryan kemény srác, ne aggódj.-mosolygott biztatóan, de rajtam még jobban eluralkodott a félelem.
-Vele megyek.-mondtam határozottan, míg a mentőautóhoz rohantam.
-Dr. Úr?-nézett apám az orvosra.
-Jöhet.-mondta, majd becsukta az ajtót és elindultunk. A mentő cikázva száguldott végig a városon keresztül felriasztva az addigi békés csendet.
A kórházba beérve Dr. Dawson közölte velem a további dolgokat.
-Idefigyeljen, Sophie! Ryan-re most egy két órás műtét vár, aminek során eltávolítjuk a golyót és összevarrjuk a sebeket.
-Értem.-bólintottam komolyan.-Köszönöm.-mondtam.
-Ide már nem jöhet be.-állított meg Dr. Dawson a műtő előtt.-Üljön ide le!-mutatott a folyosón lévő padokra.
Húsz perc múlva apu is megérkezett anyu kíséretében.
-Ó, Sophie!-rohant oda, hozzám anyu és szorosan megölelt.
-Nyugodj meg!-ölelt át apu is.-Ryan kemény gyerek.-próbált nyugtatni apám.
-Rendben.-szipogtam, de legszívesebben csak sírtam volna hosszú órákon keresztül, de nem tehettem..Ryan miatt.
Két óra múlva kinyílt hirtelen a műtőszobaajtó és kitolták Ryan-t.
Eszméletlenül és a külvilágból szinte semmit sem érzékelve feküdt az ágyon.
-Doktor Úr!-ugrottam fel gyorsan.
-Sophie, eltávolítottuk a golyót és minden sebet ellátunk.
-Most hova viszik Őt??-kérdeztem már már a megőrülés határán.
-Egy kórterembe.-jelentette ki, majd hozzátette:-Kövesse a nővéreket a kórteremig, viszont bemenni rajtuk kívül senkinek se szabad. Önöknek se.-fordult ezúttal mindegyikőnk irányába.
-Rendben.-fújtam ki hosszan a levegőt.
-Ahogy a Doktor Úr mondta.-állt meg a főnővér az a bizonyos ajtó előtt.
-Értettem.-mondtam lebigyesztett szájjal. Ryan még mindig nem volt eszméleténél.
Vajon fel fog ébredni? Vajon láthatom majd azt a gyönyörű szempárt? Kezemet a terem ablakára tapasztottam és bíztam. Bíztam, hogy egyszer csak kinyitja a szemét. Bíztam, hogy megszólal. Bíztam, hogy minden ugyanolyan lesz, mint régen...
A szívverését jelző gép hangja a megszokott pittyegésről egyhangú sípolásra váltott.
-Ryan.-ordítottam teljes hangerővel, majd lassacskán minden elhomályosodott...
Nyugodjatok meg! ;) Szeretlek titeket és nem tervezem a blogot befejezni! <3 Túlságosan megkedveltem a történetem és persze titeket.
✖✖✖
Szabina
أنت تقرأ
A maffiafőnök lánya
حركة (أكشن)Sophie Brown élete fenekestül felfordul, amikor megtudja, hogy az apja a helyi maffia feje. Az új élettel viszont új feladat is vár Sophie-ra. Vajon alkalmas lesz arra, hogy egyszer apja helyébe lépjen? Képes lesz arra, hogy vezesse az egész maffiát...
