A maffiafőnök lánya

3. rész

De nem szeretem a hétfőket... A telefonom ébresztőjére keltem fel, ami annyit jelentett, hogy Sophie, irány készülődni, és menjünk a suliba.
-Ajj, ne már.-nyöszörögtem, és addig kalinpálóztam a kezeimmel, míg le nem vertem a órát. Pechemre a leesése után csak pár pillanatra hallgatott el, majd újra rákezdte, így lehetetlenné téve a további lustálkdásomat. Nagy nehezen sikerült felvennem az ébresztőmet a földről, majd ahogy feltettem az eredeti helyére, vagyis az asztalra, a kezem hozzáért valami puha dologhoz. Azonnal felpattantam, megdörzsöltem álmos szemeimet, majd kezeim közé vettem. Örömmel töltött a kis vörös rózsa látványa. Abban a pillanatban viszont bevillant egy fontos kérdés: Mégis ki tehette ezt ide?
Szokatlanul gyorsan öltöztem fel, majd fejvesztve rohantam lefele a lépcsőn, de a felénél megtorpantam. Éppen szólásra akartam a számat nyitni, de ekkor meghalottam egy ismerős hangot...olyanét, aki nem tartozik a családunkhoz, vagy mégis? Óvatosan lépkedtem le a megmaradt néhány lépcsőfokot, majd meglepődve néztem körbe. Ryan, anya és apa ott reggeliztek, mintha ez a világ legnormálisabb dolga lenne. Aha, egy idilli világban. Maffiafőnök, Főnökné és az új Testőrke nevetgélve falatozik. Ezt a csodás gondolatmenetemet apa szakította félbe, pedig már az aranyukat védő koboldoknál jártam.
-De szép az a rózsa, Sophie.-eszméltem fel az ábrándaimból.
-Köszi.- mosolyogtam, majd leültem hozzájuk reggelizni. Mivel csak Ryan-nal szemben volt hely, ezért kénytelen voltam oda ülni.
-Pszt.-pisszegett Ryan, de én csak ettem tovább.-Pssszt.-próbálkozott tovább, mire vigyorogva ránéztem.-Szép a rózsád.-súgta csak úgy, hogy én halljam.
-Igen, tényleg szép! Nagyon tetszik!-válaszoltam vidáman.
-Akkor jó. Majd holnap is hozok.-nézett rám szemtelen mosollyal.
-Jó.-néztem rá.-Várni fogom.-vágtam vissza, de valójában is így gondoltam.
-Srácok, nyomás a suli.-ugrott szélsebesen az ajtóhoz. Felkaptuk a táskáinkat, (hogy a Ryan-é hogy került ide?) majd az ajtó felé indultunk.
-Te, Ryan!-fordultam az éppen ajtón kilépő személyhez.-Te bejöttél a szobámba úgy, hogy aludtam és senki nem tudott róla?-meredtem rá és kezdtem bepipulni.
-Öhhh. Itt a kocsi.-rohant Ryan az éppen megálló kocsihoz, majd azzal a lendülettel tépte fel az ajtót és ugrott be. Apuval együtt beszálltam a hátsó ülésre, majd lassan elindultunk. Bedugtam a fülembe a fülhallgatóm és jó tinilányhoz híven az ablakon bámultam kifelé és gondolkoztam. Egyszer csak odapillantottam a szélső visszapillantóra és megláttam benne Ryan. Viszont nem csak úgy bámult a semmibe, ő engem nézett, pont engem...