Drunk words; sober thoughts | magyarul

12. Iced Coffe

Ari szemszöge

Hétfő reggel sokkal jobb hangulatban keltem, mint szokásom volt. Hacsak nem vagy olyan ember, aki az álom életét éli, akkor a hétfői nap maga lehet a pokol. De mivel egy egyszerű 17 éves, végzős diák voltam, aki próbálta túlélni a középiskolát, ezért a hétfő eléggé szívásként ért.

Amikor a reggeli nap sugarai bekígyóztak a függönyöm résein, felderengett bennem, hogy valóban eljött a hétfő, így ideje felkelni. Azonban ahelyett, hogy hasra fordultam és hangos nyögéssel a párnámba temettem volna a fejemet, egyszerűen ásítottam egyet, majd felültem az ágyban. Felkaptam a telefonomat az éjjeliszekrényről és lecsekkoltam az időt. Fél órával korábban keltem, ugyanis 7 órát mutatott az óra.

Ez ritkán fordult elő.

Mivel több időm volt, úgy döntöttem, hogy rendesen megreggelizek. Biztos voltam benne, hogy anya szívesen látott volna engem az asztalnál ülve, ahogy egy tál zabpelyhet eszek és kávét kortyolgatok az egyik családi bögréből. Bekapcsoltam a Spotify-t a telefonomról, és elindítottam egy csomó vidám, boldog dalt. Reggeli után lezuhanyoztam, felvittem a szokásos sminkemet, majd az extra idő miatt beszárítottam a hajamat és kivasaltam.

Több időt töltöttem a ruhám kiválasztásával, ami szintén ritka dolog volt tőlem. Miért nem tudtam felvenni egy fekete csőgatyát, zenekaros pólóval vagy inggel? Ezen a bizonyos napon azonban máshogy akartam kinézni, mint a szokásos Ari.

Meleg volt kint – tipikus Kalifornia. Miután többször átöltöztem, egy világos, magas derekú farmer és egy fehér, testhez simuló, ujjatlan, alacsony hátú felső mellett döntöttem. A póló új volt, a nővérem vette nekem néhány héttel ezelőtt.

Adtam magamnak még egy utolsó pillantást a tükörben, ahogy 360 fokban körbefordultam előtte. Semmi nagyképűség, de tényleg csinosnak éreztem magamat. Soha nem hittem, hogy olyan vagyok, mint Chewbacca, de nem igazán 'álltam ki' a szépségemért. Nem hordtam a legdivatosabb ruhákat, nem volt mindig tökéletes sminkem, amit YouTube tutorialokból lehet elérni. De aznap kaptam egy bizalmi lökést, amit azt súgta, hogy jó napom lesz.

Az előtérben megragadtam a fekete tornacipőmet. Ahogy bekötöttem a cipőfűzőt, megpillantottam a szemem sarkából egy alakot.

"Reggelt anyu." Mosolyogtam, majd felálltam és megragadtam az iskolatáskámat.

"Reggelt anak." Mondta, ahogy belekortyolt egyet a reggeli kávéjába. "Gyönyörű vagy. Ez az a felső, amit Ate adott neked?"

(fordítás: gyerek, nővér)

Bólintottam. "Igen."

"Nem dolgozok csütörtökön." Közölte, közelebb sétálva hozzám. "Azon gondolkoztam, hogy rendezhetnénk egy kis családi összejövetelt. Régóta nem volt. Mia amúgy is hazajönne hétvégére. Szólj a fiúknak, hogy jöjjenek. Az anyukáikat már hívtam."

Izgatottan elvigyorodtam. "Természetesen! Annyira jó lesz, alig várom! Rohadt régóta nem láttam már a családot. A fiúk meg úgyis jönnek az ingyen kajára."

"Tudtam, hogy tetszeni fog az ötlet." Mosolyodott el. "Felmegyek a szobámba pihenni, elfáradtam a munkában. Legyen szép napod! Tanulj keményen, rendben?"

"Mindig anya, mindig." Ígértem meg. Adtam egy puszit az arcára, mielőtt kisétáltam az ajtón.

Miután sikeresen kidobtam majdnem 500 dollárt a légkondi megjavítására – ami szerintem teljesen nevetséges – , végre tudtam anélkül vezetni, hogy egy pocsolya keletkezett volna alattam. Mint mindig, most is leparkoltam az iskola melletti területen, ami a foci stadion közelébe volt. Majd elindultam a barátaim felé, akik a suli elé kihelyezett padok egyikén ültek.