Drunk words; sober thoughts | magyarul

03. Seafood Shacks & Vomit Queens

[A/N: A történetben néhány mondat tagalog, filippínó nyelven íródott.  Mindig lesz hozzájuk fordítás.]

------

Ari szemszöge

A nap hülye volt. Nos, csak abban a pillanatban, mert fényes sugarai utat találtak a függönyömnél, és megvakították a szemeimet. Reméltem, hogy tudok legalább 5 órát aludni a déli műszakom előtt, de hála, az oh, de csodálatos kaliforniai napnak ez nem történhetett meg.

Ásítottam egyet, kinyújtottam a karjaimat és letöröltem az államról a kis nyálcsíkot az ujjatlan felsőmmel.  Felültem az ágyban, és megragadtam az éjjeliszekrényemen lévő telefonomat. Megnyomtam az főgombot, és végighúztam az ujjamat a képernyőn, majd gyorsan megnéztem az értesítéseimet és az üzeneteimet. Ahogy végighaladtam az Instagram-on, láttam Jasey 5 képét, amit a tegnap esti buliról rakott ki. Volt egy csoportkép az iskola diákjaival, egy masik amin a barátjával pózolt, és az utolsó, ami megragadta a figyelmemet.

Luke Hemmings.

A képen Luke volt - hányás előtti állapotban - az előkelő barátaival. Mellette állt egy magas szőke lány, rövid ruhában, akit Luke átölelt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt szép. Minden kétséget kizárva, gyönyörű volt. Pontosan Luke fajtája.

Oldalra dobtam a telefonomat és leültem az ágyam szélére, hagyva, hogy a csupasz lábamról lecsússzon a takaró. A fürdőszobába mentem telefonommal a kezemben. Ránéztem a tükörre, és megdöbbentett a képem. Sötét karikák, csapzott haj, reggeli arc.

"Ó, édes Istenem... nem házasodnék össze magammal." beszéltem magamban, elfordulva a tükörtől.

Csatlakoztattam a telefonomat a hangfalhoz, ami a középső polcon állt. A We The Kings vidám zenéje visszhangzott az egész fürdőben, miközben vettem egy meleg zuhanyt. Miután luxust nyújtottam magamnak az édes borsó illatú samponommal és 4-pengés borotvámmal, folytattam a zuhany utáni rituálémat. Hajkefe karaoke.

"Cause I will never go down, any other wayyyy!"

Határozottan nem voltam énekesnő, sem táncos, de szerettem ezt csinálni. Hangosan, es büszkén táncoltam körül az egész fürdőszobát, egy törölközőben, miközben bepúdereztem az arcomat, kitöltöttem a szemöldökeimet, és kifestettem a szemhéjamat. Mindössze fél óra volt hátra, a műszakom kezdéséig, így kiszedtem a szekrényemből egy Pier Pressure Seafood Shack- os pólót, és egy fekete csőgatyát. Felkaptam a táskámat, majd lerohantam a lépcsőn, átugorva az utolsó fokokat. Beléptem az üres konyhába és észrevettem a tűzhelyen néhány fazék, hagyományos Filippínó ételt. Ennek ellenére, pár darab müzli szelet, és egy doboz Reb Bull mellett döntöttem, mielőtt elindultam a bejárat felé.

"Hoy anak! Baon mo!"

(fordítás: Hé, lányom! Az ebéded.)

Megfordultam, majd talátam magamat az anyukámmal, aki még mindig a munkaruhájában volt.  Egy műanyag zacskót nyújtott felém. Sóhajtottam, és mosolyogva visszaballagtam hozzá. Már majdnem 18 éves voltam, de anya még mindig ragaszkodott hozzá, hogy csomagoljon ebédet nekem, teljesen figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy egy étteremben dolgozok, és hogy ingyenesen ehetek bármikor. Mivel a legfiatalabb lánya voltam, ezért gyerekként bánt velem, amikor csak tudott. A nővérem főiskolára járt és anya nem állt készen, hogy engem is elengedjen.

"Köszi anyu." Megpusziltam az arcát, és elvettem a kezéből a szatyrot.

"Légy jó, rendben? Ne hallgasd a zenét túl hangosan. Maingat." Utasított.