~ Fuvar ~

4. rész-Tanácsok

Reggel Ashton ágyában ébredtem, Ausztráliában. Mikor felébredtem senki sem volt mellettem. Lementem a konyhába kávét főzni, de ott se volt senki. Rég volt már ilyen csönd a házban, ezért ezt ki is használtam. A kávémmal és a könyvemmel leültem a nappaliba és épp elkezdtem volna az olvasást, de a kertből a fiúk nevetése félbe szakított. Kimentem a kertbe és akkor láttam, hogy a fiúk a fűben fekszenek.

- Ömm... Jó reggelt. Mit csináltok?- álltam föléjük.

- Most kivételesen mi keltük fel előbb és unatkoztunk szóval kijöttünk ide. - mesélte Calum.

- Nem csatlakozol?- kérdezte Luke becsukott szemmel.

- Bármilyen kecsegtetően hangzik nem lehet. Délelőtt óráim vannak az egyetemen utána pedig apához átmegyek beszélgetni.- feleltem.

- Elvigyelek kocsival?- kérdezte Ash.

- Nem köszi, megyek bringával.

A suli előtt mindenki engem bámult és a hátam mögött súgtak össze az emberek. Mégis mi van? Talán rosszul áll a hajam vagy mi? A lépteim egyre csak gyorsultak a végén már az előadóba rohantam ahol szembe találtam magam Jessel.

- Úristen Jess mi a franc van, hogy bámulnak az emberek?!- öleltem át szorosan.

- Talán mondjuk ezért.- mutatta a telefonját Jess amin Ash és én épp csókolózunk Rómában. Basszus... - Az egyik fan rakta ki facebookra. Tudod én tudtam, hogy jóba vagy velük, de hogy ennyire.- nevette el magát.

- Nem is tudom mit mondjak...- motyogtam.

- Mondjuk mindent. Na mesélj!- nyaggatott.

- Phuu... Rómában a koncert előtt elmentünk ketten fagyizni és utána megcsókolt és én visszacsókoltam. Ennyi. Azóta együtt vagyunk.

- Wáá ez olyan jó!! - kiáltotta el magát.

- És veled mi van? Találkoztál már a szőke herceggel?- mosolyodtam el pimaszul.

- Dehogy. Én magányos farkas vagyok. Bár az a színes hajú a 5 Seconds Of Summerből ő elég aranyos. Mi is a neve? Mindig elfelejtem. - pirult el Jess.

- Mikey.- mosolyodtam el.

Az órák után apához mentem át gyalog, mert már elég rég láttam. Az ajtóhoz érve becsöngettem és a legnagyobb meglepetésemre egy magas szőke hajú nő nyitott ajtót.

- Ömm Tom itthon van?- kérdeztem zavarodottan.

- Persze gyere beljebb! Nyilván te vagy Kate. Én Miranda vagyok. - mosolygott rám. Rendben ez azért fura. Apa egyik csaja se tudta ki vagyok ez a nő pedig hirtelen felismert és még kitudja miket tud rólam. Apa éppen a tévé előtt ült, de amikor meglátott felpattant.

- Kate! De jó, hogy itt vagy. - ölelt át.

- Szia apa gondoltam beugrok megnézni, hogy mi a helyzet, de látom elfoglalt vagy.

- Szó sincs róla. Jaj, be kell jelentenem neked valamit. Házasok vagyunk. Miranda a feleségem. - lépett a cicababa mellé.

- Hogy micsoda?? A feleséged?? Nem is ismerem ezt a nőt!! Meg se hívtál az esküvőre??!!- akadtam ki teljesen

- Spontán ötlet volt és tudom, hogy nem ismered, de majd hozzá fogsz szokni. Egyébként te sem jelentesz be nekem mindent. - vette elő a mobilját és mutatta meg azt a képet amit Jess is.

- Istenem mért jön mindenki ezzel?? Nektek nem tök mindegy ki a barátom?? Anya is tisztára kiakadt amikor megtudta. - forgattam a szemem.

- Hőőő te mikor találkoztál anyáddal?- kerekedett el a szeme.

- Mindegy! Neked ő már úgy sem számít semmit!! - üvöltöttem el magam.

- Tudom, hogy ezt nehéz neked még mindig. Egyébként azt szerettem volna mondani, hogy én támogatlak titeket Ashtonnal, de most már nem lényeges. - pillantott le a földre.

- Szarok rá, hogy mi a véleményed csak vigyél haza, mert dühös és fáradt vagyok. - ordítottam el magam.

A kocsiba hazafelé csöndbe ültünk. Ő dühös volt azért, mert nem fogadom el a házasságát én pedig azért voltam dühös, mert nem kérdezett meg az esküvőről és nem gondolt Blairre és Adamre sem.

- Megérkeztünk. Figyelj, ha esetleg mégis szeretnéd megismerni a feleségem akkor hívj. Rendben? - kérdezte.

- Jó. Kösz a fuvart. - szálltam ki a kocsiból.

A házba mogorván érkeztem meg. Leültem a kanapéra és meredtem bámultam magam elé, mire a fiúk furcsán néztek.

- Na jó én kimegyek a konyakommal a teraszra. - pattant fel Mike.

- Megyek veled. - álltam fel és kimentünk. Mike töltött nekem a konyakból.

- Nem tudom mi bajod, de ha ettől jobban érzed magad akkor én se vagyok valami jól. - nézett rám.

- Téged mivel dobott pofán az élet? - kérdeztem.

- A magánnyal. Tudod nagyon nagy űrt érzek az életemben. Persze szeretlek titeket, de hiányzik a szerelem. - mesélt és nekem erről beugrott Jess.

- Tudod ismerek valakit aki neked kiváló lenne. - mosolyodtam el.

- Komolyan? Ki? - csillant föl a szeme.

- Majd megismered. Holnap beszélek vele, jó?

- Rendben. Köszönöm.... és neked mi a problémád? - váltott témát.

- Az apám megnősült újra úgy, hogy nem is tudtam róla.

- Szar ügy, de szerintem ezt inkább Ashtonnal beszéld meg. - mosolygott rám.

Erre a kijelentésre bementem és felmentem a szobába ahol már Ash feküdt az ágyban. Finoman befeküdtem mellé, de még így is felkelt.

- Szia édes. - puszilta meg a homlokom. - Mi volt a baj?- nézett rám.

- Az apám megnősült és azt szeretné, hogy megismerjem a feleségét. - sóhajtottam egy nagyot.

- Ezt lehet fura lesz tőlem hallani hiszen elhagyott az apám, de szerintem élj a lehetőséggel. - ásított egy nagyot majd becsukta a szemét.