~ Fuvar ~

16.rész

Bármennyire is ellenkezek igaza van Zaynnek. Nincs mese. Harry haza fog menni és ellesz felejtve minden ami a párnapban történt. Mintha nem történt volna semmi. Semmi. Viszont akár tetszik akár nem a bűntudat akkor is él bennem és ezt még nem tudom, hogy hogyan fogom kezelni. Elmondhatnám az egészet, de nem szeretnék senkit se megbántani. Nem ér ennyit az egész. Zayn miután elmondta a véleményét az ügyről kicsit saját magáról kezdtünk el beszélgetni. Elmondta, hogy iszonyúan izgatott az első lemeze miatt és hogy milyen sok ötletük van már az esküvőhöz Perrie-vel.
Éppen az öltözők felé vettem az irányt, hogy beköszönjek Ashtonnak. Hmm 235. öltöző, ez lesz a közös pihenő öltöző. Amikor benyitottam teljesen sokkos állapotba kerültem. Harry állt előttem meztelenül. Hangosan felsikítottam majd elfordultam.
- A pokolba is Kate mit keresel itt az öltözőmben?! - csattant fel zavartan.
- Ez a közös pihenő szoba te barom! - kiabáltam a tenyerembe, hogy még véletlenül se lássak meg valamit.
- Itt a lap az asztalomon. Az a szoba amit te keresel az a folyosó végén van! Na ki is a barom?- lépett közelebb. - Amúgy valld be hogy szerinted is isteni testem van. - nevetett fel majd elvette a tenyeremet az arcomtól és így már láttam, hogy egy póló van rajta felül és egy törököző van csavarva a dereka köré.
- Te egy hülye disznó vagy! Nem élvezek semmit veled kapcsolatban! - üvöltöttem az arcába.
- Na és a tegnap este? Úgy faltad az ajkaimat mintha már ezer éve nem csókolóztál volna.
- Undorító vagy! Tegnap csak részeg voltam. Egyébként is mit számít hogy mit érdekel a véleményem?! Holnap után úgy is eltűnsz hónapokra az életemből! - sziszegtem.
- Ez igaz. - engedte el a karom én pedig kiviharzottam a szobából.
Arhg. Hogy lehet valaki ennyire bunkó? Tegnap kihasználta, hogy részeg voltam és kitudja mi történt volna még, ha Louis nem jön be akkor?! Maga a gondolat is szörnyű. Elegem van. Már nem is volt kedvem bemenni ezek után bármelyik szobába is, inkább leültem fönt a sorok közé és próbáltam visszatartani a könnyeimet, de nem ment. Egy érintést éreztem meg a vállamon és csak azon imádkoztam, hogy ne Harry legyen az.
- Hé, minden oké? - hallottam meg Liam hangját.
- Igen. - szipogtam.
- Szeretnél róla beszélni?
- Nem igazán. - haraptam a számba.
- Rendben, de gyere inkább a színfal mögé mielőtt megnyílnak a kapuk és itt fognak zsongani az emberek. - karolta át a vállam.
Igaza volt Liamnek, pár perc múlva megtelt az aréna rajongókkal. A fiúk magabiztos léptekkel mentek fel a színpadra és kezdtek neki a dalok éneklésének.