~ Fuvar ~

13. rész- "Bárcsak minden így lenne"H.

 A ház amibe Luke vezetett be minket igazán nagy volt. A házban tombolt a zene és mindenhol részeg emberek és sörös üvegek hevertek. Fura, de egész mókásnak néz ki ez a házibuli vagy mi. 

  – Oké, most ki mit csinál? – kérdeztem körülnézve.

  – Én felszedek néhány csajt. – mérte fel a terepet Louis, mire egyetértően bólogatott mellette Luke Niall és Calum.

  – Mi megyünk táncolni. – fogta meg Jess Mikey kezét és eltűntek a tömegben.

  – Mi mehetnénk sörpongozni. – nézett a maradék társaságra Liam. Nos a maradék társaság Liam, Harry, Ash és én voltam. – Harry lesz velem, ti pedig együtt. – mutatott rám és Ashre. 

 A poharakat megtöltöttük sörrel és szembe álltunk egymással. Liam és Harry elég bénán játszottak, mi pedig Ashtonnal egyre vidámabbak lettünk az alkoholtól. Összevissza röhögcséltem közbe pedig egyre több pohárral ittam. Nagyon jó ez a játék és milyen viccesek ezek a poharak. Minden annyira mókás. A játékot mi nyertük meg. Nagyon örültem neki, bár nem igazán tudom miért. Kimentem egy kicsit a hátsókertbe felfedezni a dolgokat és nekitámaszkodtam a ház falának, mert kicsit megszédültem. Amikor felnéztem Harry állt előttem. 

  – Mondd Harry tudtad, hogy te rohadt magas vagy? – csaptam meg a mellkasát vihogva. 

  – Látom kiütött az ital. – állapítja meg. 

  – Nyugi van már. Tök jól vagyok. Tudod mit akarok csinálni? – néztem a szemébe.

  – Mit? 

  – Repülni. – mondtam, mire felnevetett. 

  – Na jól van, keressünk egy szobát, hogy lefeküdhess pihenni. – fogta meg a karom. 

  – Te kis huncut. – vigyorgok rá. Az emeletre vonszolt, ahol végül találtunk egy szobát. Elég szép volt, ahogy a ház többi része is. Valószínű, hogy a tulajnak lehet a hálószobája, mert egy bazi nagy ágy helyezkedik el a közepén. Lefeküdtem az ágyra és Harryre néztem, aki leült mellém.

  – Bárcsak minden így lenne. – sóhajt fel.

  – Ezt, hogy érted? 

  – Bárcsak ne kéne innen elmennem. Bárcsak minden így maradna.

  – Nem menj el! Kérlek. – suttogtam a fülébe.

  – Jó itt maradok, de csak azért mert senkire nem tudlak rábízni. Ashton holt részegen alszik lent a kanapén a többiek meg fogalmam sincs hol vannak. 

  – Nem kell magyarázkodnod. Mind a ketten tudjuk, hogy miért vagyunk itt...– csúsztam közelebb hozzá, de forró csókjával belém fojtotta a szót. Istenem milyen jól csókol. Hátra fektetett az ágyon és a derekamba kapaszkodva csókolt tovább. Halk nyögéseket váltott ki belőlem az ajkai forrósága. Szeretném azt mondani, hogy nem élveztem, de pokolba is sose volt még ilyen élményem. Hirtelen Louis jött be a szobába.

  – Emberek titeket kereslek! Itt vannak a zsaruk! És Jézusom mit csináltatok itt az előbb?! Tudjátok mit most nem is akarom tudni csak gyertek már! – sürgetett minket tapsolva. 

 Pillanatok alatt leértünk a földszintre, ahol a részeg sereg, mint valami zombik vonultak bejárati ajtó felé. De túl késő volt. A zsaruk megállítottak minket is csendháborítás miatt. Remek most mehetünk a sittre. Kétségbe esve néztem rá a tíz tagú csapatunkra, de ők se tudtak mit mondani erre. Félóra múlva már a szűk börtön cellákba ültünk. Nyolc világsztár és két átlagos lány. Milyen vicces. Basszus hülye alkohol. 

  – Elnézést telefonálhatnák egyet? – kérdezte Liam az őrtől. Liam telefonálását végig hallottuk. – Szia Paul! Szóval egy börtönben ülünk, esetleg kitudnál minket hozni?... Tudjuk... Sajnáljuk... Igen visszafogjuk fizetni az óvadékot. Oké. Szia. – tette le a telefont. – Semmi gond srácok, mindjárt itt van a menedzserünk. – próbált megnyugtatni. 

  – Ugye most csak viccelsz? Inkább töltöm az éjjelt itt, minthogy hallgassam az " atyai szavait". – motyogta idegesen Niall.