Egy lány élete "BEFEJEZETT"

2.rész

*36 órával később*
A gépünk most landolt.
-Kedves Utasaink! Köszönjük, hogy a társaságunkat választották viszont látásra.

-Úristen, tényleg Sydneybe vagyunk??!!!-kérdeztem
-Igen itt vagyunk, és nagyon jó volt az út.-mondja Zoé.
-És most merre tovább? Vagy hová menjünk??- kérdezem
-Hát mivel én már laktam itt, így pár helyet meg mutatok neked és azt is, hogy régen hol laktunk. De az a jó, hogy ahol mi fogunk lakni az nincs messze a régi háztól.-mondja Zoé mosolyogva.
-Rendben akkor menjünk, kíváncsi vagyok, hogy hol laktál régen, meg úgy az egész helyre kíváncsi vagyok.-mondtam
-Taxival vagy gyalog megyünk?-kérdem
-Hát menjünk gyalog nincs messze a ház, meg akkor mutatok pár helyet.
-Rendben akkor menjünk.

*1 órával később*
-Zoé te nem is mondtad, hogy ilyen szép helyen laktál.
-Hát várj még odaérünk, biztos ismerni fogod akiket bemutatok neked.-mondta mosolyogva.

*nem sokkal később*
-Hát itt is lennénk!-mondta és becsöngetett.
-Zoé hova hoztál engem??-kérdezem zavartan.
-Hát mindjárt meg látod.
És abban a pillanatban kinyílt az ajtó, egy  srác lépett ki rajta.
-Szia Calum! - mondja Zoé és meg ölelte.
-Atya ég, Zoé ez most komoly ismerd a 5 Seconds of Summert???!
-Igen ismerem, remélem örülsz hogy ide hoztalak ???!-mosolyogva kérdi.
-Gyertek be, szólók mindjárt a srácoknak is hogy jöjjenek le.-és Cal felszaladt az emeletre.
-Zoé akkor ezek szerint Michael is itt van???!
-Még jó hogy itt van reggel felhívtam hogy itt legyen.-mosolyog és megölel.
-Sziasztok csajok!!-ordítja el magát Ashton a lépcsőn lejőve.
-Ömh szi..iiaaa -mondom dadogva.
-Szia Ash,ezer éve nem láttalak.-mondja és megöleli Zoé.
Oda jön hozzám is Ash és megölel. Egy szavam sincs, hogy mit mondjak neki.
-Réka eddig milyen Sydney??-kérdi Ash. Csak nézem és nem tudok válaszolni, mert el se bírom hinni, hogy itt vagyok a 5 SOS-al egy házban. Az ájuldozás kerülget, de erőt veszek és válaszolok a kérdésére.
-Hát Ash eddig nagyon tetszik.-felelem kicsit felszabadulva.
-Hát reméltem is, hogy ezt a választ kapjuk.-mondja Michael mikor jön le a lépcsőn.
Oda fordulók Zoéhoz.
-El se tudom hinni hogy a példa képem itt áll előttem.-súgom halkan neki.
-Pedig el hiheted.- nevetve mondja Mike és meg ölel minket. Mosolyogva nézek rá, és nem tudok meg szólalni.
-Réka, nem kell félned itt nálunk, tekints ránk úgy mint egy régi ismerősre.-mondja Luke.
-Hát könnyű ezt mondani srácok, de nekem mindig ez volt az álmom hogy találkozzak veletek, és ez most meg történt.-mondom nekik mosolyogva.
-Na már azt hittem hogy nem mersz meg szólalni.-mondja Cal és át karol.
-Na lányok ma itt maradtok nálunk.-mondja Ash és Mike együtt.

Az egész napot itt töltöttük a srácoknál. Még néha egy kicsit félek hogy mit mondjak, de már nem félek. Nagyon jó itt lenni velük.

Folytatás a köviben.