Egy lány élete "BEFEJEZETT"

6.rész

Mike be parkol és ki szálltunk a kocsiból.
-Mit kell venni?-kérdezi nagy lelkesen
-Hát nem sok mindent.-felelem mosolyogva. Amikor be mentunk az üzletbe, meg állok a zöldséges pultnál és elő veszem a cetlimet amire rá van írva hogy mit kell venni. "almát, narancsot és citromot kell."
-Na ez is meg van mehetünk tovább.-mondom Mikenak aki még az előbb melletem volt, de most el tűnt. Nézek minden fele de nem találom, egyszer csak valaki meg fogja a kezem. Az a valaki Michael.
-Azt hittem hogy el tűntél.?!-mondom neki mosolyogva.
-Nem tűntem el csak valamit meg néztem.-mondja Mike és udvariasan ki veszi a kosarat a kezemből.
-Nem kell vinned, viszem én.-mondom neki és el akarnám venni a kosarat de nem tudom.
-Nem adom, mert nem kell neked cipekedni.-mondja és tovább megy.
-Rendben akkor vigyed.-felem mosolyogva. Még egy két dolgot vettünk utána meg mentünk a pénztárhoz. Előttünk egy páran vannak.
-Michael meg vettük ugye mindent?-kérdem tőle.
-Biztos, te nálad van a cetli.-mondja nevetve.
-Mondjuk igaz.-mondom mosolyogva. És ránk került a sor.

*pár perccel később*
-Más hova nem kell menni ugye?-kérdezi mikor már bepakoltunk a kocsiba.
-Nem kell.-válaszolok a kérdésére és beültem a kocsiba. Rá kb. fél percre Mike is beült.
-Akkor menjünk hozzátok és főzőcskézünk egy kicsit.-mondja és el is indultunk.
-Nem kell hogy nálam légy, ha akarsz vissza mehetsz a srácokhoz.-felelem halkan.
-Nem kell most velük lennem, én most nálad szeretnék lenni.-mondja mosolyogva
-Tényleg nálam akarsz lenni, és miért??-kérdezem meg lepődötten
-Hát mert veled nagyon jó lenni, és azért mert meg kedveltelek.-mondja kedves hangon. Erre nem válaszoltam csak el mosolyodtam. Úgyis mindjárt haza érünk majd talán akkor válaszolok. Amikor el értünk a házunkhoz fel hajtott a felhajtóra él le állította a motort.
-Na akkor itt is lennénk.-mondja közbe ki száll.
-Köszi, hogy elvittél vásárolni ez nagyon kedves volt töled.-mosolygok és ki szállok én is.
-Jajj szóra se érdemes.-el neveti magát és segít be pakolni a cuccot.
-Amúgy miért nem válaszoltál amikor azt mondtam hogy kedvelek?-kérdezi és le teszi a csomagot a konyha asztalra.
-Hát azért mert nem tudtam.-válaszolok és el kezdek ki pakolni.
-Miért nem tudtál?-kérdezi és meg fogja finoman az arcom.
-Én magam sem tudom. -válaszolok a kérdésére és pont jókor csöngettek.
-Bocsi de most megyek és ki nyitom.-mondom és az ajtó felé veszem az irányt.
Ki nyitom az ajtót és Cal állt kint.
-Szia Cal,gyere csak be.-mondom és arrébb állok.
-Szia, köszi.-mondja és beljebb lép.
-Michaelt keresed?-kérdezem és be csuktam az ajtót.
-Nem nem őt, hanem Zoét keresem itthon van.??-kérdezi a telefonját elővéve.
-Nincs itthon, Michaelel el vittük a fodrászhoz.-felek a kérdésre és be megyek Mikehoz a konyhába. Cal utánam jön.
-Szia Mike hogy-hogy itt vagy?
-Szia, hát mert jó Rékával lenni.-feleli Mike
-Ja értem, akkor hagylak titeket kettesben sziasztok.-mondja és már el is ment.
-Szia.-köszönünk neki vissza.

*pár perccel később*
-Na akkor hol is hagytuk abba.?-mondja Mike és közelebb lép hozzám.
-Nem tudom, de most figyeljünk az ebédre.-felelem és ki viharzom a konyhából.
-Mindjárt jövök,csak fel szaladok a szobámba egy kicsit rendet tenni. Nem vártam meg hogy válaszoljon, mert gyorsan felmentem. El kezdtem pakolászni a szobámba a ruháimat, amikor valami zajt hallottam. Azt gondoltam hogy Mike, így nem is foglalkoztam vele, tovább folytattam a pakolást. Pakolok és pakolok de közben az ajtó nyitva, hallgatom a zenét, egyszer csak valaki meg fogja a vállam.
-Jaj ne ijezzges.-mondom és meg fordultam. Amikor meg fordultam Mike megcsókolt, de én nem csókoltam vissza mert hirtelen azt se tudtam hogy mit akart, de amikor az ajkunk el vált egymástól, na akkor vissza csókoltam.
-Ezt miért kaptam??-kérdezem el pirultan de meg lepődve.
-Hát mert meg szeretlek.-feleli és megint meg csókolt. Nem hagyott szóhoz jutni. Nagyon jól csókol azt azért el lehet mondani. De amikor el váltak ajkaink meg kérdeztem tőle hogy.:
-Akkor most ezt vegyem úgy hogy szerelmes vagy belém.??-kérdezem és elfordulok tovább pakolni.
-Igen így is mondhatom. De kérdezhetek valamit??
-Persze nyugodtan.
-Te is úgy érzel irántam mint én irántad?-kérdezi és megfogja a kezem.
-Igen, én is úgy érzek, de nem szeretek csalódni, mert én már jártam így hogy a srác azt mondta hogy szeret meg minden, jártam vele egy ideig utána meg kiderült hogy nem is szeretett csak játszott velem.-mondom neki és egy könnycsepp csordúlt végig az arcomon.
-Ne légyszi ne sírj nem akartalak meg siratni.-mondja egy Kicsit halkabban és jó szorosan meg ölel.

Folyt köv.