Egy lány élete "BEFEJEZETT"

10.rész

És amikor ki nyitottam a levelet ez állt benne.
"Sajnálom hogy miattam sirtál, de nincs semmi okod féltékeny lenni, mert Zoé csak azért ölelt meg, mert nagyon örül annak, hogy velem vagy. De ha haragszól rám meg értem. Ha beszélni akarsz erről az egészről csak hívj fel vagy gyere át. Remélem meg bocsátasz. Puszi MIKE. Miközben olvastam könnyes lett a szemem. Nem tudom hogy mi bajom lett amikor meg láttam őket.Amikor ezen gondolkoztam valaki kopogott az ajtón.
-Egy pillanat és megyek.-kiabáltam az ajtó felé menve. Amikor ki nyitottam az ajtót Zoé állt előtte. Köszönés nélkül a nyakába ugrottam.
-Zoé, sajnálnálom hogy hülye voltam és féltékeny lettem, remélem nem haragszól?-kérdeztem könnyes szemekkel.
-Jajj, nem vagy hülye, mindenkivel meg esik az ilyen hogy féltékeny lesz.-felelte,közben meg ölelt.
-Köszönöm, hogy meg értesz. Most gyere be, de amugy miért is kopogtál, be jöhetél volna ez a te házad is.-mondtam neki, közben arréb álltam az ajtóból.
-Tudom, hogy az enyém is, csak itt hagytak a kulcsom.-mondta és beljebb jött.
-Ja értem.-feleltem.

*kis idő elteltével*
Be mentünk a konyhába beszélgetni. Most nagyon sok kérdés meg gondolot forog a fejembe, de egyiket se merem ki mondani.
-Őőm Zoé?-mondtam be rekedve.
-Igen.-feleli.
-Mit mondja majd Mikenak, vagy mit csináljak??-kérdezem le ülve az asztalhoz.
-Hát én szerintem probáld meg beszélni vele ezt a dolgot.-mondta Zoé.
-De mégis hogyan?-néztem kérdően rá.
-Hát mondjuk kérj töle bocsánatot, vagy valami ilyesmit.-mondja
-Igazad van, bocsánatot kérek töle, hogy hülye voltam. Akkor mindjárt fel hívom.-mondtam, közben a telefonom keresem.
-Nem láttad a telefonom valahol?-kérdem, a telo keresés közben.
-Nincs fenn a szobádban?!.-mondta el mosolyodva.
-Tényleg fenn hagytam.-rá csaptam a homlokomra és fel szaladtam az emeletre. Amikor fel értem zenét hallotam a szobámból, biztos ugy hagytam a zene lejátszót. Gyorsan be rohantam a szobámba, és a telefonomon valki kereset, meg nézem "Ismeretlen szám", mindegy fel veszem.
-Igen tessék.
-Szia Réka! Ashton vagyok.
-Ash hogy-hogy nem irja ki a számod.
-Nem tudom, de ez most nem lényeges, Mike üzeni hogy most azonnal gyere át.
-Most? De minek?
-Az titok, de gyere.
-Rendben, akkor nem sokára ott vagyok.
-Oké De most le teszem SZIA.
-Szia.-mondtam le tettem én is a  telefont. Ugyan mit akarhat  Mike?! Ezen gondolkoztam miközben le mendtem a nappaliba.
-Kivel beszéltél?-kérdezi Zoé.
-Ashtonnal.-felem mosolyogva.
-Ashel, de minek.?-néz rám kérdően.
-Azt mondta, hogy Mike azt üzeni, hogy menjek át de most.-mondtam mosolyogva
-Na az jó.-feleli
-Igen, de mint akar Mike ami ennyire sürgősen fontos hogy most azonnal menjek.?-kérdem mosolyogva.
-Én azt honnan tudjam, nem látok bele a fejébe.-feleli. kacagva.
-Azt miért nem!?-mondom nevetve.
-Hát mert nem vagyok gondolat olvasó, meg Michael gondolataiba nehéz el igazodni.-mondja mosolyogva.
-Hát az meg lehet hogy nehéz. Mindegy de most gyorsan át öltözök és már itt sem vagyok.
-Rendben, menj majd szólj ha van valami.-mondja és fel ment az emeltre.
-Oké, szia majd jövök.-oriditom neki.
-Szia.-kiáltja vissza. El indultam Michaelékhez. Egész uton azon gondolkodtam hogy mit mondjak neki, vagy hogyan kérjek bocsánatot. Midegy majd ki eszelek valamit zene hallgatás közben, be dugtam a füllhalgatót és ep inditottam. Amnesia indult el. Egész úton ezt dudoltam. Amikor oda érem a házához be szöngetem. Ashton nyitot ajtót.
-Szia Réka!-ugrott a nyakamba
-OOH szia Ash.-mondam meg lepődve.
-Gyere beljebb, mert valami meg valaki vár téged.-mondja nagy örömel, aztán meg fogja a karom és beljebb húzott.
-Amugy kiváncsi vagyok hogy Mike mit akar.-mondom mosolyogva, de olyan mint ha Ash nem is figyelne csak hogy ne keljen válaszolnia.
-Hello.-köszönt Luke
-Szia.-feleltem
-Ash fog be Réka szemét.-mondja Luke nagy izgalomba.
-Jaaaj fiúk ti mit akartok most csinálni?-kérdezem teljesen össze zavarodva.
-Majd mindjárt meg látod.-feleli Ash nevetve.
-Oké rátok bizom magam, de ne vezesetek a falnak azért.-mondam nevetve. Mind a ketten el neveték magukat.
-Hová vezetek?-kérdezem, mert ugye nem látok semmit Luke kezétől.
-Ki a kertbe.-mondták egyszere de most már Calum hangját is hallotam.
-Cal áruld el mi ez az egész.??-kérdezem, de egyik se válaszolt.

*nem sokkal később*
-Na itt is lennénk.-mondja Luke, de a keze még a szememen van.
-Most már le veheted a kezed.-mondja Mike, akinek nagyon jó hallani a hangját. Amikor ki nyitottam a szemem, nagy meg lepődésel állok és rám tört a sirás, mert....

Folyt a köviben.