*20 percel később*
Amikor elértünk a házhoz rosszul lettem és össze estem.
-Mi a baj.??-kérdezi ijedten.
-Semmi, csak egy kicsit rosszul érzem magam.-mondtam és leültem a lépcsőre.
-Szeritem menjünk be.-mondta és segített bemenni. Oda bent leültette a kanapéra.
-Maradj itt, mindjárt hozok egy pohár vizet.-mondta és be rohant a konyhába.*pár perccel később*
-Tessék a víz.-mondta és oda adta a poharat.
-Köszi.-mondtam. Meg ittam és egy kicsit jobban lettem.
-Hozzak még??.-kérdezi izgatottan.
-Nem kell köszönöm. Mert már egy kicsit jobban vagyok.-mondtam és le tettem az asztalra a poharat.
-Biztonság kedvéért itt maradok, hogy vigyázzak rád.-mondta és leült mellém a kanapéra.
-Nem kell ezért itt maradnod, mondom, hogy jól vagyok.-mondtam és hanyat döltem a kanapén.
-De itt maradok. Nehogy valami baj legyen míg nem vagyok itt, Zoé meg ki tudja, hogy mikor jön haza.-mondta és meg fogta a kezem.
-Rendben, ha ennyire akarod akkor maradj.-feletem elmosolyodva. Mike felállt a kanapéról közben valaki csengetett.
-Na pont jó kór álltam fel.-mondja és oda ment az ajtóhoz, hogy kinyissa.
-Szia, hogy-hogy itt vagy??-kérdezi Mike. Én nem láttam, hogy kitől kérdezi mert én közben lefeküdtem a kanapén.
-Hát átjöttem mert Cal sincs otthon, Ashton se mert ő elment futni, te meg itt vagy én meg már keztem otthon unatkozni. De ha meg zavartam valamit akkor el megyek.-mondta Luke.
-Dehogy baj, hogy átjöttél, nem zavartál meg semmit, de most gyere beljebb.-mondta Mike.
-Oké kösz.-mondta Luke és valamelyik becsukta az ajtót.
-Szia Luke.-mondtam és felültem.
-Jajj, szia ne ijesztgess.-mondta meg lepődve.
-Nem akartalak bocsi.-mondtam elmosolyodva.
-Semmi gond.-mondta és helyet foglalt a kanapé végén.
-Réka, már jobban vagy??-kérdi Mike.
-Igen már egy kicsit jobban.-mondtam.
-Mi volt a baj??-kérdezi Luke.
-Hát az, hogy...
-Az, hogy rosszul lett.-mondta a szavamba vágva.
-Uhh az nagyon nem jó.-mondta -Hát nem.-mondta Mike.
-Mennyi az idő?-kérdezem a srácoktól.
-Egy pillanat és mondom.-mondta Luke. De Mike gyorsabb volt.
-9:37.-mondta Mike.
-Már annyi az idő.?-kérdezük egyszere Lukeal.
-Hát látod.-mosolyogta el magagát Michael.
-Akkor lassam megyek mert Ashtonnak nem is szóltam, hogy el jöttem a kulcs az meg nálam.-mondta Luke és fel vette a kabátját.
-Akkor menj, ha menned kell.-mondta Mike és az ajtó felé mutattot.
-Sziasztok.-köszönt és kiment.
-Szia.-köszöntünk egyszere Mikeal, és be csuktam az ajtót.
-Mennyit tud beszélni, de probán se hadja abba a dumát, néha már rá szoktunk szólni, hogy kicsit kevesebbt beszéljen.-mondta Mike és le huppant mellém.
-Hát ha szeret beszélni akkor had beszéljen.-mondtam el mosolyodva.
-Mondjuk ez is igaz.-mondja közben a levegőbe mutogat.
-Ezt most miért csináltad így.-muntogatok én is ugyan azt mint ő.
-Hát nem tudom csak ugy.-mondta és meg vonta a vállát.
-Ja értem.-mondtam mosolyogva.
-Akkor jó ha érted.-mondta és lesmárolt ugy, hogy hanyat döltem ő meg rám esett.
-Te most mit akarsz így??-nézek rá furán.
-Hát az én magam sem tudom.-mondta de még rajtam fekszik.
-Ugy a jó ha nem tudod.-mondtam és meg csikiztem.
-Ne,ne,ne légyszi ne csikiz.-mondta és elkezdet nevetni és leesett a kanapéról a szönyegre.
-Jajj ne haragudj nem igy akartam, hogy leessél.-mondtam elmosolyodva és letérdeltem mellé.
-Nem gond, ugyse estem nagyot.-felete nevetve.
-Tényleg nem így akartam.-mosolygok és vissza tartom a nevetést nem leszek gonosz, hogy kinevessem.
-Elhiszem, hogy nem így szántad az egészet. De most te jösz.-mondta és lehúzott a földre.
-Mibe jövök én??-nézek rá kérdően.
-Hát ebben.-mondta és a vállamnál fogva hanyat döntöt a padlón és elkezdett csikizni.
-Ja, hogy ebben jövök.-mondtam elnevetve magam mert csikiz amit nem lehet kibirni nevetés nélkül.
-Kérlek ne, nagyon csikis vagyok.-közben nagyokat nevetünk mind a ketten.
-Tudom, hogy az vagy azért csinálom.-felete nevetve.
-Ti meg mit csináltok??-kérdezi Zoé akit nem is hallotunk, hogy bejött.
-Mi semmit csak csikizem.-mondta Mike és lemászott rólam.
-Semmit, én is azt mondanám.-mondta elnevetve magát.
-Hát amugy minek látszot, hogy mind a kettem a földön fekszünk és nevetünk??-kérdezi Mike és felállt, és meg igazitotta a haját mert össze borzoltam neki.
-Hát inkább nem mondom, hogy minek látszott.-mondta és legyintett a kezével.
-Hát akkor ne mond.-mondtam és én is feláltam.
-Amugy, hogy-hogy még nem alszotok 10 órakkor.??-kérdezi Zoé és levette a kabátját.
-Minek még aludni??-felet Mike a kérdésre.
-Hát csak mondtam mert valamelyik nap már 9 után aludtatok.-mondta Zoé.
-Ja hát lehet tovább is fent maradni.-mondta Mike.
-Nem azt mondtam, hogy nem lehet.-mondta Zoé és bement a konyhába.
-Csináltatok valami kaját.-kérdezi Cal, aki eddig nem beszélt semmit.
-Nem.-mondtuk egyszere Mikeal.Folytatás a köviben.

ŞİMDİ OKUDUĞUN
Egy lány élete "BEFEJEZETT"
RastgeleAz életem megváltozott, amikor a barátnőmmel kiköltöztem külföldre. Amikor Sydneybe érkeztünk azt se tudtam, hogy kikkel fogok majd később találkozni, hát a 5 SOS tagjaival. Az érkezésünk után pár nappal Mike megkérdezi, hogy leszek-e a barátnője. H...