Egy lány élete "BEFEJEZETT"

20.rész

-Te Réka ez nem Calum hangja kérdi suttogva.??
-Nem tudom.-mondtam felhúzott szemőldőkkel és hátra néztem, de nem láttam semmit csak egy zöld hajat gyorsan vissza fordultam.
-Mi baj??-kérdezi.
-De ezet Calumék, hogy kerülnek ide???-kérdeztem zavarodva.
-Nem úgy volt, hogy Turnéra mennek?
-De turnéra mentek, de akkor...??-mondtam.
-Én hátra megyek.-mondta Zoé és felált.
-Ne!! Ne menj.-mondtam de nem birtam vissza húzni a kezét. Én inkább hallgatok zenét, hogy véletlenül se haljam, hogy mit beszélnek.

*percek múlva*
-Ti, hogy-hogy ezen a gépen vagytok??-kérdezi Mike a fülhallgatót levéve a fülemről.
-Csak azért, hogy legyen mit kérdezned.-mondtam kicsit bunkón és vissza vettem tőle a fülest.
-Megyünk a Coachella fesztiválra.-felelte Zoé.
-Mi is oda megyünk.-mondta Mike felcsillanó szemmel.
-Remek. És mit fogtok csinálni?? Becsajozi, ha már a másikat dobtátok??-kérdeztem idegesen.
-Most meg mi bajod?-kérdi Mike.
-Semmi. Mi bajom lenne ugyan?!! Inkább hadjuk menjetek vissza a helyetekre.-mondtam és hátra felé mutogadtam.
-Jó akkor vissza megyünk, ha ilyen vagy.-mondta Mike idegesen.
-Köszönöm!-mondtam kicsit halkabban.
-Most amúgy miért lettél ilyen feszült??-kérdi sutogva.
-Mert nem fogom neki elfelejteni, hogy mit tett. Tudod te milyen rossz?!!
-Igen tudom, sajnos. De most nyugodj meg egy kicsit.-mondta és megölelt.
-Köszönöm, hogy jó bárátom vagy nélküled minden nehezebb lenne.
-Ugyan nincs mit meg köszönöd, erre valók a barátok.-mondta mosolyogva.

*percekkel később*
-Zoé! Mennyi óra van még hátra az utazásból.??-kérdeztem egy nagyot ásitva.
- Hát még kb. 8 óra.-mondta az órájára nézve.
-Hogy-hogy csak annyi?? Mert amikor jöttünk Sydneybe akkor 36 óra volt az út, de lehet, hogy azért volt olyan hosszú mert Tokióban átkellet szálni. Nah mindegy de legalább előbb oda érünk.
-Azért csak ennyi mert gyors járat, és nem szálltunk át.
-Jah értem már.-mondtam elmosolyodva.
-Amúgy a fesztiválon fel fog lépni az egyik barátom akit Cameronnak hívnak.
- Nah az nagyon jó. Már nagyon izgatott vagyok a fesztivál miatt.
-Hát az elhiszem. De olyanokkal fogunk találkozni, akiket szerintem már ismersz régebről.
-Tényleg, és kik lennének azok??-néztem Zoéra kiváncsi szemekkel.
-Azt sajnos nem mondhatom el, mert a fiúk biztos, hogy kinyirnak.-mondta elnevetve magát.
-De kár. Sebaj legalább meglepetés lesz.-feleltem.
-Hát igen az biztos. Meg az is, hogy hatalmas meglepetés lesz számodra.-mondta.

*5 perc múlva*
-Ööhm nézünk filmet.??-kérdeztem
-Ha akarsz nézhetünk.
-Mit nézünk??-kérdeztem.
-Valami jót.
-Hát azt gondoltam. Na de most komolyan mit nézünk??
-Nézük meg a Vámpirnaplók jó pár részét??
-AAHHA. Nézük azt, ugyis imádom.-mondtam felcsillant szemmekel és egyből rákerestem.
-Ott van.-mondja Zoé és a képernyőre mutat.
-Ohh de jó, akkor tehát nézzük.-mondtam és elinditottam.

*5 óra múlva*
-Nah ez eddig nagyon jó volt.-mondta Zoé és nyujtozkodni kezdett.
-Hát igen szerintem is, már rég néztem.-mondtam és levettem a fejhallgató.
-Én imádom, de viszont az az igazság, hogy kb. 2 éve nem láttam.
-Uhh az sok. Nekek még nincs annyi.
-De jó még van 3 óra az útból és megérkezünk Bécsbe. -mondta és felállt.
-Igen, de te hová mész??
-WC-re, mindjárt jövök.-mondta és ott hagyott.

*kicsivel később*
-Itt is vagyok.-mondta és vissza ült a helyére.
-Nah ha vissza jöttél akkor én is elmegyek.-mondtam és feláltam, de az a baj  hogy Michaelék mellett kell elmennem, kifogok birni, nem nézek oda. Na de ez nem volt olyan egyszerű, mert amikor oda értem Mike észre vett és megfogta a kezem és vissza húzott.
-Mike engedj el kérlek.-mondtam és probáltak volna leszedni a kezét a kezemről de nem birtam.
-Maradj itt! Mondani akarok valamit.-mondta
-2 perc múlva nem fog ráérni??
-Miért???-kérdezte.
-Mert WC-re kell mennem.
-Jajj akkor menj, de utánna mondani akarok valamit.-felelte és elengedte a csuklómat. Végre elengedett.

*3 perc múlva*
Vissza felé Michaelékhez azon gondolkodtam, hogy ugyan mit akar mondani ami ennyire fontos lenne, hogy nem várhat.
-Itt vagyok, de gyorsan mond.
-Réka én azt akarom mondani, hogy.... -nem fejezte be a mondatát mert megcsókolt.
-Mike nee.-mondtam neki, amikor eltoltam magamtól és elakartam onnan jönni, de nem engedett.
-Ne menj. Annyit akartam mondani, hogy SZERETLEK.-próbált volna megint meg csókolni de nem hagytam magam. Szerencsére elengedte a karom így vissza tudtam menni Zoéhoz.

Folytatás a köviben.