Egy lány élete "BEFEJEZETT"

21.rész

Mikor Mike elengedett gyorsan vissza mentem Zoéhoz. Mielőtt leültem volna vissza néztem, hogy Mike utánnam jön-e, de csak akart mert amikor felállt a sztyuárdesz bejelntette, hogy: "Megkeztük az ereszkedést, kérem kapcsolják be öveiket. 40 perc múlva landolunk."
Amikor meghallotam a nő hangját, megnyugodtam mert Mike nem jön utánnam.
-Hogy-hogy ilyen gyorsan vissza sietél??-kérdi Zo
- Mert mikor vissza fele jöttem Mike mondani akart valamit.
-

De hát az jó.-mosolyodott el.
-Nem teljesen.-feletem.
-Miért?
-Mert megcsókolt.-mondtam közben elő vettem a telomat.
-Miért csókolt meg??-kérdezi meglepődötten.
-Nem tudom meg az is mondta, hogy szeret és újra meg akart csókolni, de nem engettem neki, és így inkább gyorsan vissza sietem.
-Értem. De most te hiszel neki, hogy még szeret??-kérdezte félre húzott szájjal, amiből láttam, hogy nem biztos, hogy igazat mondhat Mike.
-Nem tudom, hogy mit hidjek, ha szeretne akkor nem szakított volna egy vacak turné miatt én szerintem.
-Ebben igazad van.
-Mindegy nem idegeskedem rajta, hogy igazat mond vagy sem.-mondtam.
-Nem is szabad egy fiú miatt idegeskedni.-felelte Zoé.

*35 perccel később*
-Kedves utasaink megkeztük a leszállást. 5 perc múlva földet érünk.
-Milyen jó mindjárt leszállunk.-mondtam mosolyogva.
-Igen-igen, remélem haverom kint lesz a reptéren.-mondta Zoé.
-Miért ki jön értünk, és egyátalán hova megyüni majd vele.???
-Hát az titok, hogy ki meg, hogy hová megyünk majd meglátod.-mondta mosolyogva.
-Ha ennyire titok, hogy nem mondod el akkor nem kérdezem majd kiderül.-feleltem és elkeztem a laptopot bepakolni a táskámba.
-Majd meg tudod.-mondta

*10 perccel később*
Na már a repülöről leszálltunk már csak a csomagaink kellenek és mehetünk is.
-Nah akkor hova kell mennünk, vagy hova jön a srác.?-kérdeztem de közben megcsörrent a teloja Zoénak.
-Várj egy picit.-mondta és felvette. Én addig arrébb mentem és körbe néztem. Annyi ember van itt, hogy az hihetetlen. A nagy nézelődésemben Mikeot is megláttam. Gyorsan elferdultam, hogy nehogy észre vegyen. Na de ez nem sikerült és Calummal felénk jöttek. De sajnos nem mehetek el mert az már bunkóság lenne igy inkább megvárom őket.

*3 perc múlva*
-Sziasztok.-köszöntem előre.
-Hali.-mondta Calum.
-Réka?!-szólított meg Mike.
-Igen.
-Én nagyon sajnálom amit tettem, meg tudsz nekem bocsátani??-mondta könyörögve.
-Nem fogok.
-Nee!! De miért nem?
-Mert tudod mennyire fájt amikor csak igy az egyik pillanról a másikra mondod, hogy szakitanunk kell.-mondtam és elkeztem sírni.
-Tudom hiba volt szakitani. Kérlek bocsáss meg nagyon sajnálom.-mondta és magához húzott. Most nem tudom mit tegyek, de az biztos, hogy nem bocsájtok meg egy ideig. Amikor elengedett letöröltem a könnyeimet.
-Michael tudom, hogy sajnálod meg minden, de ez Így nem mehet tovább ennek így kellett történie. Probálj meg elfelejteni.-mondtam de a sirás megint elkapott.
-De nem tudlak elfelejteni csak te jársz a gondolataimban, ugye Calum.-mondta és megbökte.
-Mi? Ja igen.-mondta.
-Sajnálok Michael, de nem bocsájtok meg egy jó darabig.-mondtam és vissza akartam menni Zoéhoz, de Mike megfogta a kezem, vissza húzott és megcsókolt. De én erőszakosan eltoltam magamtól megint
-Mike elég már a csókból.-mondtam és leszedtem a kezét magamról és vissza jöttem Zoéhoz aki már várt.
-Mi baj?-kérdezte és megölelt.
-Mike a bajom elmagyaráztam neki, hogy mi a szitu de elkeztem sirni.-mondtam és megfogtam a böröndöm.
-jól van nincs semmi baj.-mondta.
-Amúgy kivel beszéltél.?-kérdeztem.
-Azzal aki értünk jön, de most menjünk mert már kint vár.-mondta Zozy és elindultunk.

*5 perccel később*
Oda értünk egy fekete autóhoz és kiszáll belőle egy helyes srác.
-Sziasztok.-köszönt kedvesen.
-Szia Nash.-köszönt neki Zoé és szinte a nyakába ugrott.
-Nash ő itt Réka.-mutatott be neki Zoé.
-Szi..iaa.-köszöntem halkan.
-Örülök, hogy találkoztunk.-mondta.
-Én is.-feleltem.
-Na de most induljunk mert már várnak minket.-mondta és a csomagokat betette a kocsiba.
-Okés akkor menjünk. Réka havá szeretnél ülni?-kérdezte Zoé.
-Nekem teljesen mindegy.-mondtam a vállamat megvonva.
-Mellém is ülhetsz előre.-mondta vigyorogva.
-Jó lesz nekem hátul is.-feletem.
-Rendben.-mondta. Beszálltunk a kocsiba és el is indultunk.

*20 perccel később*
-Meg is érkeztünk.-mondta Nash és felhajtott a feljárora. Amikor megállt kiszáltunk.
-Mindjárt kiveszem a csomagokat ti addig nyugodtam menjetek be.-mondta és az ajtó felé mutatott. Amikor beérünk a házba egy srác volt a nappaliba.
-Sziasztok.-köszönt egy szintén helyes srác.
-Hali.-köszönt Zoé.
-Ki ez a szépség?-kérdezte a fiú.
-Ő itt Réka.-mutatott be Zo.
-Szia a nevem Matthew, de nyugottan szólíts csak Mattnek.
-Szia, rendben.-mondtam és csak mosolyogtam. Meg azon gondolkodtam, hogy pont engem hívott szépségnek mikor nem is vagyok az.
-Na itt vannak a böröndök.-mondta Nash és letette az ajtó mögé.
-Srácok mondhatok valamit?-kérdeztem.
-Nyugodtan.-mondták egyszerre.
-Olyan ismerősők vagytok nekem.-mondtam.
-Hát az meglehet.-mondta Matt.
-De honnan?-kérdeztem vissza.
-Hát talán onnan, hogy régebben már beszélgettünk.-monda Nash.
-Tényleg??
-Igen, nem emlékszel??
-Nem, bocsi.-mondtam és elmosolyodtam.

El se tudom hinni, hogy meg van az 1000+ olvasom. Nagyon köszönöm szépen mindenkinek aki olvas engem. Szeretlek titeket. A folytatást majd csak jövőhét vége fele tudom majd feltenni, mert nem sok időm lesz, ugyanis szerdán irom az angol kompetenciát és készülnöm kell. Kitartás a jövőhéthez gondoljatok arra, hogy mindjárt nyár. Puszi mindenkinek 😙