Steve otthon volt. Számára az otthon azt a luxus villát jelentette, melyet Peggy-vel közösen béreltek. A férfi a pincében püfölte az egyik box zsákot. Ütései egyre keményebbek, s keményebbek voltak. Gondolataiban folyamatosan az a "rémkép" villant fel, ahogyan Sandra a földre esik. Az Ő hibájából. Ő dobta el a pajzsot, ami eltalálta. Ő küldte padlóra... S még mindig látta Tony gyilkos, s egyben aggód tekintetét. Minden lepergett a szemei előtt...
– Ugyan mit ártott neked az a zsák? Nem ez indította a Világháborút, nem kell ennyire elverni. – Állt meg mosolyogva az ajtóban a nő, s szakította félbe Steven gondolatmenetét.
– Mi van ha megöltem? Láttad te Tony tekintetét? – hangzott fel élesen hangja.
– Nyugalom, Steve. Rendbe fog jönni. Fury azt mondta, nívós a nő. Látszott. Láttad, amikor Clinttel egymás torkának ugrottak? Na, igen, az bizony igazi harc volt, minden őszinteség benne volt. Mindent láthattunk, ami közöttük a múltban történt, de ő még egy kis szájrepedéssel is folytatta. Még vérző vállal is velünk harcolt. – Mondta lágyan végig simítva Steve izmos karján.
– Biztos vagy benne, hogy rendbe fog jönni? – nézett kisfiúsan csillogó kék szemeivel a nő szemeibe.
– Száz százalékig! Gyere, szedd össze magad. Muszáj lesz bemennünk, Fury mindenkivel beszélni akar.
A szuper katona erre csak egy mélyet sóhajtott, majd az ajtó felé indult. A pajzs valahol fent lehetett vagy a hálójukban, vagy a nappaliban, de a férfinek esze ágában sem volt elvinni magával. Szívére olyan nehéz kő és felelősség érzet telepedett, mint mikor barátját, Bucky-t látta leesni a havasokban.
***
Pepper nem tudta hova tenni Tony viselkedését... Már megint ivott. De vajon miért? Nem bírta magában tartani, túlzottan is aggódott a férfi állapota miatt, így azzal a lendülettel, ahogy megette a reggelijét, s reggeli kávéját is elfogyasztotta, bement közös hálójukba, s elhúzta a függönyöket.
– Pepper? – morogta a férfi takaróját fejére húzva.
– Igen. Beszélnünk kell... – állt meg az ágy előtt, s várakozóan nézett a másnapos férfire.
– Rendben, beszélünk. – Ült fel az ágyban, hajába túrva.
– Miért csinálod ezt? Mond, miért aggódsz úgy azért a nőért, mintha épp a feleségedet találta volna el a Kapitány pajzsa?! – emelte fel a nő a hangját. Tony erre csak grimaszolt egyet, nem tudta hova tenni a nő viselkedését.
– Mert esetleg egy újonc? Szívem, nem értem a felháborodásod. Ő nem az én párom. Te vagy az, akit szeretek. – Mondta, de valahol mélyen tudta, hogy már nem érez semmit se a nő iránt. Nem tartotta fernek...
– Miért hazudsz? Anthony, elég jól ismerlek. Érzel valamit az iránt? – csordult le pár könnycsepp a vörös hajú nő arcán.
– Nem hazudok. Kétkedsz bennem... Lehet, hogy irántad már nem érzek úgy, mint régen, de Sandra iránt sem! Ő nem tárgy, ember! – emelte fel ő is a hangját.
– Még véded is... Tony... Valóban nem szeretsz? – szólalt meg remegő hanggal.
– Ezt egy szóval sem mondtam. Pepper, itt vagyok neked. – Fogta meg a nő kezét Tony, de tudta, most hazudik életében a legnagyobbat.
– Hazudsz... Ismerlek, nekem ezt ne próbáld meg beadni. Láttam, hogy nézel rá. Kérlek, ne húzzuk tovább egymás idejét. Szeretném, ha ezt befejeznénk. – Sóhajtott mélyet a nő, s kihúzta kezét a férfi kezeiből. Mind ezek után potyogó könnyekkel, s összeszorult torokkal húzta ki bőröndjét a Stark Toronyból....
