A két lány remegő végtagokkal húzták fel magukra ruháikat. Mindössze tizenhét évesek voltak, s már közel álltak ahhoz, hogy a KGB képzett ügynökei közé tartozhassanak. Mindketten rettegtek, de kettőjük közül talán Sandra volt az, aki nyíltan fel merte vállalni, hogy igen is fél, de akkor is megtesz minden tőle telhetőt, hogy kikerüljön onnan... Elege volt már abból a helyből... Ezt a helyet pedig mindenki a Vörös Szoba néven ismerte.
Tánciskolának nevezték, de közben egy olyan szervezetnek "készítettek" kiváló ügynököket, mint a KGB. A lányok minden évben csapatjával érkeztek. Volt, aki vagy tíz kiló felesleggel ment oda, de a legelső balett előadására már a szülei meg sem ismerték, olyan vékonnyá és kecsessé vált... A legtöbb lány már-már elfelejtette családját, s a rengeteg agymosásnak, illetve beépített emléknek köszönhetően nem is gondoltak rájuk. Csak a félelem, a rettegés és a harciasság maradt meg bennük. Ők voltak a KGB szuperkatonái....
Sandra pont végzett cipője fűzőinek bekötésével, mikor meglátta, hogy Natasha sír... Egy fintorral arcán lépett a lányhoz közelebb, s átkarolta vállát. Erre a vörös hajú lány barátnője vállába fúrta fejét, s kitört belőle a szívszaggató sírás.
- Mindenki retteg... Nat, neked kell itt a legerősebbnek lenned. Hozzád fűzik a legnagyobb reményeket, ne add fel ilyen könnyen. - Biztatta Őt Sandra.
- De miért? Egy éves felkészülés vár ránk a Tél Katonájával. Csak ránk, érted? Szerinted miért pont mi? - Néz fel Natasha könnyes szemekkel, mégis pillantásában látni azt az erőt, ami miatt ott vannak, ahol.
- Ezt elmondták. A legjobb KGB ügynököket megszégyenítő módon vagyunk képesek megölni, eltávolítani, illetve lekapcsolni embereket.... Bár ha szerinted ez nem elég indok... - Kúszott apró mosoly a barna hajú lány ajkaira.
- Hogy bírod te elviselni ezt a nyomást?
- Nem bírom. Csupán erősnek mutatom magam. Nagyon-nagyon mélyre elrejtem az érzéseimet. - Vont vállat Sandra, majd elindult az ajtó felé.
Mindkét lány nyíl egyenes háttal, s eltökéltséggel arcán lépkedett az edzőszoba felé, ahol már James Buchannan várta Őket. Az ajtó előtt az intézmény vezetője komor arckifejezéssel állt, s várt. Várta, hogy a lányok egyszerre bólintsanak, majd beengedte Őket. James egy furcsa arckifejezéssel elmagyarázta mi is lesz a feladatuk. Először a kemény dióval kezdte, azaz Natasha Romanovával.
Natasha nem érezte magát megfelelőnek a mai edzésre... Egyszerűen nem tudott semmit sem tenni. Mind e közben Sandra végig elemezte magában a katona mozgását, reakció idejét és még számtalan hasonló dolgot. Míg Tashát majdnem megfojtotta James Buchannan Barnes, addig Sandra felkötötte haját egy szoros copfba.
- Hét-harminchármas! Maga jön! - Jelentette ki a Vörös Szoba rideg hanglejtéssel, majd Natasha Romanovára nézett rosszalló tekintettel. A nő nem tűrte, ha a legjobbak egy ilyen válságos helyzetbe kerülnek már az első kiképzésen.
A fiatal Ivanova lány kezdő pozícióba helyezkedett, majd az orosz vezényszóra megkezdődött a komoly kezdés. Igaz, a Romanova lány eddig nem teljesített olyan jól, mint Sandra Ivanova, de mégis az egyik legjobb volt. A barna copfos fiatal ügyesen terítette a földre a Tél Katonáját, de ez nem volt elég...
***
- Sandra, minden rendben? - Kérdezte a kocsiban Clint. A nő szemei szokatlanul üvegesek voltak, s arca is kifejezéstelenül meredt a semmibe.
- Persze. Mond, hogy is hívják a gyerekeidet? - Kérdezi szokatlanul vékony hangon.
- Cooper és Lila. A legkisebb pedig Nathaniel. Szeretni fognak, nem kell félned. - Mosolygott Sólyomszem teljesen önelégülten.
- A feleséged tudja, hogy éppen az exedet viszed arra a farmra, ahol elrejtetted őket? - Teszi fel Sandra ridegen, enyhe éllel hangjában a kérdést. Az emlékek teljesen felzaklatták őt. Nem tudta elhinni, hogy orosz lenne, sem azt, hogy ilyen öreg... Hisz' azért mégis csak Eric testvére.
Mikor odaértek a farmra, a két személy gyorsan szállt ki a kocsiból. Szinte abban a tized másodperben robbant ki a házból Clint két gyermeke, s felesége valami olyat mondogatva lépett ki a verandára, hogy ne támadják le az apjukat, mert túl fáradt.
- Clint felesége. - Nyújtotta mosolyogva kezét a terhes nő.
- Sandra Lehnserr, Clint exe. - Mosolygott kedvesen az állítólag Lehnserr családból származó lány. Clint gyerekei elég érdekes pillantásokat vetettek Sandrára, akit először ugyan nem - úgy, ahogyan anyjuk sem - , de idővel kezdték megkedvelni.
***
- Mikor tervezed neki elmondani, Natasha? - Kérdezte Fury a nőt. Nem tudta, bízhat-e Sandra labilis elméjében. Kezdte félteni, hogy majd hamarabb jön rá arra, hogy nem az, akinek hiszi magát, mint ők azt gondolnák. Jól fel kell rá készülniük, s ha lehet megelőzni minden lehetséges balesetet, ami érheti Őt.
- Te vagy az ex-vőlegénye, igazán elmondhatnád neki... - Forgatta szemeit az orosz nő, miközben az egyik asztali dísszel játszott.
Furcsa csend telepedett le az irodára. Egyikük sem szólt egy szót sem. Csak az óra kattogását lehetett hallani, de közben mindkét személy vadul gondolkodott azon, hogy mégis hogyan óvhatnák meg a másik orosz nőt a teljes sokktól. Túl jól ismerték Őt mindketten. Natasha ismerte minden mozdulatát, minden gondolatát, minden taktikáját, ahogyan Sandra is, persze nem emlékezhetett mindenre.
- Kiderítsem mennyire emlékszik a kiképzésére? - Ajánlotta fel nagylelkűen a vörös.
- A Vörös Szobára biztosan emlékszik... Ha mégsem...
- Ismeri a taktikáimat. Jobban tudja mit fogok tenni én, mint saját magam. Hidd el, szerintem ha letesztelem mennyire emlékszik a mozdulataimra, akkor csak előrébb járok. - Vágott Fury igazgató szavába Romanova ügynök. A férfi erre csak bólintott, mire a nő zöld utat kapott.
***
Natasha az edző terembe vitte Sandra Lehnserr-t, majd belépett a ringbe. Várakozó pillantást vetett a nőre, mire Ő vette a lapot, s barna haját laza kontyba fogva bújt be a kötelek között. Gyorsan reagált, hogy össze fognak csapni. Hirtelen olyan deja vu érzése volt, amit nem tudott kiverni fejéből. Egy pillanatra a tizenhét éves, frufrus Tashát látta maga előtt. A vörös orosz ugyanazzal a mozdulatsorral kezdte a támadást, mint anno, sok-sok évvel ezelőtt. Sandra tökéletesen kivédett mindent. Tudta, ismerte a mechanikáját. Szinte előre látta mit fog tenni Natasha Romanova, s percek alatt a földre küldte őt. Heves harc vette kezdetét a két nő között, s könyörtelenül gyepálták egymást. Két kutyára hasonlítottak, akik elkapták egymás torkát, s addig verték a másikat, míg az véres nem lett. Természetesen Sandra piros vére hagyot foltot a padlón... Natasha jobb kondícióban volt, mint ő.
Sandra ekkor döbbent rá, hogy talán mégis más... Mégsem biztos, hogy Lehnserr. Abban a pillanatban elkezdett múltján agyalni, s csak a vörös ügynöknő mosolygós, felé magasló arca és segítséget nyújtó keze zökkentette ki Őt gondolatmenetéből.
