" - Miért pont Stark? - Tette fel éles hangszínnel a kérdést Sólyomszem.
- Láttátok ti egyáltalán hogy néztek egymásra, mikor Steve fejbe találta a pajzzsal?! - Csattant fel Peggy. Aznap enyhén szólva összevesztek a Kapitánnyal, így nem volt egyikük sem túl jó passzban. Mindketten feszülten, idegesen álldogáltak az asztal mellett.
- Most komolyan ezt kell felhoznod? - Háborgott Steve Rogers. Az álompár veszekedni kezdett, s lassan már Nick Fury jelenléte sem érdekelte őket.
- Carter ügynök, Rogers Kapitány! Úgy gondolom nem az óvodában vagyunk. Fegyelmezzék egy cseppet magukat. - Szólt rájuk Fury igazgató.
Hirtelen mindenki néma csendbe burkolózott. Vagy öt percig maradhattak csendben. Thor nem bírta sokáig. Nem is olyan rég, ő is próbálta behozni lemaradását, így beszerzett egy mobiltelefont, melyen vicces képeket nézegetett, így érthető volt, hogy harsány nevetésével zavarta meg a többieket. Natasha és Bucky amolyan "hülye vagy?" fejjel pislogott rá, míg a többiek csak simán ráhagyták, "csak Isten" jelzővel illetve a szőke izomhegyet.
- Khm... - Köszörülte meg Nick a torkát, majd inkább a tárgyra tért. - Valakinek van jobb ötlete annál, mint hogy Sandrát Tony Starkhoz költöztessük egy jó ideig?
- Majd oda költözik hozzánk, végül is csak együtt képeztek ki. - Szólalt meg a vörös orosz.
- Persze... Majd oda költözik hozzátok és nap hosszat hallhatja, ahogyan állati hörgéseket hallattok hancúrozás közben, jót terv. - Forgatta szemeit Bruce Banner.
- Elég legyen! Mint említettem nem óvodát üzemeltetünk, ez itt a S.H.I.E.L.D.! Maguk képzett ügynökök, nem mellesleg közelebb állnak a százhoz. Ne süllyedjenek le ötévesek szintjére! - Szólalt meg fennhangon Nick.
***
Miután vége lett a megbeszélésnek - amelynek eredménye vitatkozás lett a vége, illetve jóvá hagyták Sandra Tony Starkhoz helyezését - Peggy Carter gyors léptekkel indult meg a kijárat felé. Steve-vel egy igaz jelentéktelen dolgon, de nagyon összevesztek. Olyannyira, hogy a nő kiköltözött a kanapéra, s reggelit sem volt hajlandó készíteni a férfinak.
- Peggy, várj már! - Kapta el a Kapitány Carter ügynök karját. A nő várakozó tekintettel pislogott a férfira, s már nagyon szabadulni akart. Szíve hevesen dobogott, de agya nem engedett a csábításnak.
- Mire? Arra, hogy újra flörtölj vele? - Kérdezte szikrázó szemekkel, s határozott hanggal.
- Ide figyelj, nem történt köztünk semmi. Aznap este sokat ihattam és megcsókoltam. Ennél több soha nem volt! Esküszöm! - Tette a nő kezét hevesen dobogó szívére.
- Még átgondolom. - Ejtette ki lassan, halkan a szavakat Peggy. Hitt Seve-nek, de volt valami a dologban, ami nem állt össze a kép... A fotó, amin Sandra és a Kapitány szerepeltek, félreérthető volt, de minden bizonnyal valódi... Sandra Lehnserr valóban nem az aki, s ez Peggy Carter fejében egyre jobban kezdett kirajzolódni.
***
Sandra egy bőrönddel oldalán álldogált a Stark Torony egyik eldugodtabb részén. Teljesen el volt veszve. Őszintén szólva nem füllött túlságosan a foga ahhoz, hogy naphosszat az enyelgő párt figyelje, akik míg ő amnéziában volt, újra egy pár lettek... Felemelt egy magazit, melynek borítóján az emberbarát, milliárdos, playboy szerepelt, s abban a pillanatban csörgést hallott... Tony majdnem leverte az egyik virágos vázát.
- Bocsi, megvagy? - Villantott egy legalább ezer wattos mosolyt a gyönyörű nőre. Az összkép sajnos gyorsan romlott, mivel Pepper irigy arca jelent meg Tony mögött, s a titkárnő átkarolta lágyan Vasember derekát. Erre Sandra csak egy apró fintort láttatott, majd újra elmosolyodott, s bólintott.
- Majd én megmutatom a szobáját! - Ajánlotta fel Pepper Potts gyorsan, de szeméből ellenszenv sugárzott...
Ekkor kezdte a Lehnserr lány úgy érezni, hogy soha többet nem lesz már ugyanaz a "régi" élete... Minden e körül az idióta eszméletvesztés körül forgott, s már kezdett egyre nagyobb kavalkáddá válni a nő fejében...
***
Sandra és Natasha ekkor készültek első bevetésükre. Mindketten tizenkilenc évesek voltak, mikor hivatalosan is beavatták őket a KGB titkos dolgaiba. A szervezet legjobb ügynökeivé váltak. Ketten mentek az akcióra, mert ez két emberes melónak számított. Tasha jobban értett ahhoz, hogyan rejtegessék, hogyan titkosítsák minden mozdulatukat, míg barátnője a rögtönzött támadásban jeleskedett. Mint Ying és Yang. Kiegészítették egymást, teljesen.
Egy magát Vörös Koponyának nevező férfihez törtek be. Feltörték a zárat, a széfet, majd ellopták onnan azt, amit kellett. Mikor a fémet elemelték a helyéről, a riasztó hangosan megszólalt. Erre biztonságiak sora jelent meg, s a két személy heves közelharcba kezdett velük. Nem volt egyszerű, de a két fiatal gyorsan lerendezte, majd villámgyorsan el is tűnt onnan. A Vörös Szoba elégedetten mosolygott (!) rájuk, mikor visszamentek, s igazi ügynököknek nevezte őket.
Másfél órával a KGB szervezetéhez visszatérésük után, egy bárba mentek megünnepelni sikeres első, éles küldetésüket. Két vodkát rendeltek - jó orosz nőkhöz méltóan - , s hagyták, hogy az éjszaka elfajuljon.
- Felkérhetem egy táncra? - Magasodott Sandra Ivanova felé egy magas, szőke férfi. Teste kimondottan izmos volt.
- Sandra vagyok. - Villantotta meg széles mosolyát, s kezét a férfiébe csapta, jelzés kép, hogy már kezdhetik is a táncot.
- Steve Rogers. - Mosolygott vissza a férfi. - Mondja, miért van itt egyedül egy ilyen gyönyörű nő, ezen a csodálatos estén? - Tette fel Steve a kérdést, közben elkezdve vezetni a gyors ritmusra a fiatal lányt.
- Ünneplek, Natashával. - Villogtatta újra lefagyaszthatatlan mosolyát.
A későbbiekben a fiatal Ivanova lány és Rogers Kapitány eléggé bele feledkeztek a bulizásba. Mikor már kezdtek elfajulni a dolgok - mely alatt pár elcsattant csókot értek - Natasha karon ragadta a kissé részeg barátnőjét, majd okosan rejtegetve őt a többi KGB ügynök elől bújtatta ágyba...
Akkor történt, hogy ők ketten kavartak Steve-vel. Sosem volt komoly, s a férfi csak nevetett ezen. Valószínűleg Sandra is így tett volna, ha emlékezne múltjára, s nem csak a hamis, beépített emlékei volnának meg a mai napig...
