– Úgy harcolsz mint egy lány! – Hangzott fel Tony Stark mély hangja. Lent az alaksorban, a férfi műhelyében edzett a Vasember - persze páncél nélkül - Sandra Lehnserr társaságában.
– Köszönöm Stark, ez igazán megtisztelő! Nem vettél még észre valamit? – Jelent meg a nő arcán egy önelégült, ravasz mosoly.
– Mit kellett volna észrevennem? – Torpant meg egy pillanatra Tony. Ennyi idő elég is volt a harmincas évei közepén járónak kinéző nőnek. A férfi jobb karját kicsavarva terítette a földre Starkot, aki így csak vergődni tudott ott.
– Hogy még egy nő is lazán el tud verni. – Állt fel, s indult meg a kijárat felé, elengedve a nagy és hatalmas Anthony Starkot.
– Ezt még igazán vissza fogod kapni! – Fordult Sandra után a férfi teljesen felháborodottan.
A nő erre csak gyermeiken elmosolyodott, s nem is törődött Tony Stark szavaival. Egyszerűen csak szobájába ment "kedves" kis közelharcuk után, s inkább lezuhanyzott. Gondolatai szerte röpködtek, ahogyan a forró víz alatt állt. Először végig gondolta, talán milyen lehetett eddigi élete... Valóban annyi idős lenne, mint Natasha? De akkor a nő miért nem szólt neki? Állítólag legjobb barátok, vagy mifene... Sandra Lehnserrt ez bosszantotta talán a legjobban. Ha valóban nem az, aki, akkor mégis ki a fene? Vagy esetleg valami más lehet mint a többiek?
***
Nick Fury idegesen járkált az irodában. A Bosszúállók zöme - Thor, Bruce Banner és Natasha Romanova - Bent álltak vele, s azon tanakodtak mit is tehetnének a fenn álló helyzettel. Sandra ügyében "tárgyaltak" tulajdonképpen. Fury igazgatót talán még ember nem látta ilyen idegesnek, s ez kezdte megrémíteni az embereket. Natasha csak játszadozott a kulcstartójával az ölében, mire Nick az asztalra csapott.
– Mégis hogy a fészkes fenében engedhette, hogy Sandra meglássa azokat a képeket? Romanova ügynök, azokat a holmikat magára bíztam, de elbukott. Mi a magyarázata? – Nézett Fury gyilkos pillantással Natashára.
– Vicces, hogy pont egy ilyen könnyűnek vélhető feladaton buksz el, nem gondolod? –Kezdte utánozni Thor mély hangján, Nick Fury mozdulatsorát.
– Nos, csupán végig néztem a fotókat és nosztalgiáztam. Nem mellesleg Sandrának joga van tudni az életéről. Az Isten szerelmére, azokat az élményeket csak Ő élte meg! Csak Ő feküdt le magával – pillantott Fury-ra – és Clinttel is! El fogom neki mondani, ha engedélyt kapok, ha nem. Tudnia kell. Nem lehet, hanem KELL! – Mondta a vörös hajú ügynöknő határozottan, ellenkezést nem tűrően.
***
Sandra végleg nem tudta mit tegyen. A tudatlanság kezdte egyre felőrölni, s ez bosszantotta. Kissé nevetségesnek tartotta, hogy pont egy ilyen ügybe fog majd bele bolondulni... Persze mind ezt ellensúlyozni lehetne. Ezért is tartott most éppen a S.H.I.E.L.D. központjába, ahol az adatbázisba betörve megtudhatja, ki is volt a múltban. Vagy százhússzal hajtott, hogy minél hamarabb befejezhesse a kis magánakcióját, s egyre csak gyorsított. Mikor a szervezethez ért, rezzenéstelen arccal kerülte ki az ügynököket, s jutott be az adatbázis gépészeti termébe. Már pont neki is látott kódolásnak és a többi dolognak, mikor valaki kinyitotta az ajtót.
– Nocsak, nocsak. Miss Lehnserr. Ugye tudja, hogy gyakorlatilag mindenki a maga megjelenéséről beszél? – Szólalt meg Thor férfias hangján, s rosszalló tekintettel nézett le a nőre.
– Egy Isten miért törődik egy jelentéktelen kis porszemmel a gépezetben? – Válaszolta a nő, visszatérve munkájához, rezzenéstelen arccal, kérdéssel a kérdésre válaszolván.
– Úgy tudtam egy közel száz éves hölgy nem ilyen... Hogy is mondják itt? Ja igen, pofátlan – Néz követelően a szőke férfi Sandrára. – Tulajdonképpen mit is művel maga itt?
– Feltöröm a S.H.I.E.L.D. adatbázisát, hogy hozzáférhessek az előéletemhez, így megtudva, ki is vagyok valójában. Egyéb kérdés, vagy még mindig ok nélkül akarsz zaklatni? – Pillantott fel egy pillanatra a gép képernyőjéről, s csak ekkor ötlött fel neki, hogy túlságosan is sokat beszélt, amely nem biztos, hogy jó lesz mostantól az akciója folytatásában.
Thor ezt nem hagyhatta annyiban. Bár nem teljesen értette ezeket a midgardi dolgokat, de pár mozdulattal kirángatta a nőt a székéből, majd arrébb vonszolta, egészen ki a hallba. Az egyik technikust visszaküldte a terembe, hogy távolítson el a gépről minden olyan adatot, amely terhelő bizonyíték lehetne esetleg a belsős betörésre nézve, majd lenyomta a nőt az egyik fotelbe.
– Én megértem, hogy zaklatott a múltja miatt, Miss Lehnserr. De ez nem megoldás! Nick is ideges nem csak maga. Had emlékeztessem csak, vele feküdt éveken keresztül. Egyszóval vegye a fáradtságot és álljon szembe vele! – Förmedt rá mérgesen a férfi.
Mikor Thor kicsit eltávolodott, Sandra rögtön menekülőre vette a figurát. A férfi egy fáradt, mély sóhaj után elhajította a mjölnírt, egyenesen a nő irányába, s ezt is csak végső megoldás képp. A pöröly pár centire az orosz nőtől törte ki az üveget.
– Te meghibbantál? Ez ki is nyírhatott volna! – Nézett a szőkére hitetlenül.
– Nos, határozottan jobb ez így, mint amikor a Kapitány pajzsa talált fejbe, nem de? – Kérdezte a férfi egy önelégült mosollyal.
– Most mi a jó eget akarsz? Sarokba szorítottál, tessék csak. Itt vagyok, tedd azt, amit akarsz. – Tárta szét karjait megadóan.
– Ugyan Sandra, minek nézel te engem? Nem vagyok valami barbár, hogy csak úgy megfogjalak és Isten létemre letámadjalak. Főleg úgy, hogy tudom, Stark biztosan kinyírna. – Mondta az Asgardi rezzenéstelen arckifejezéssel, s egészen addig terepgette a nőt hátrafelé, míg háta a falnak nem ütközött.
– Nos, tulajdonképpen pont ilyen barbárnam nézlek! – Mondta bosszúsan, mérgesen a nő. Ha tekintettel ölni lehetne... Nos, az asgardi már nem lenne soraink között...
A férfi csak szemeit forgatta erre, majd egy fém karperecet rakott a nő csuklójára, melyben egy nyomkövető helyezkedett el. Miután a karperecet rögzítette a nő kezére, olyan Thorosan magához vonzotta a kalapácsát, s eloldalgott. Sandra ezt az egészet felvont szemöldökkel, s csodálkozó tekintettel nézte végig, majd egy vállrándítással elintézve ezt elindult kocsijához...
***
Amennyire csak bírt, olyan gyorsan hajtott fekete BMW-jével egyenesen az óceán felé. A rádióból valami szomorú zene válogatás üvöltött, s a sírás is teljesen elkapta a nőt. Könnyei elhomályosították szemeit, s szinte már semmit sem látott. Csak annyit tudott, hogy ez neki sok... Nem tud ezzel együtt élni, s jobb lesz, ha inkább öngyilkossá válik. Így mindennek végetvethet, nem kell tovább ezt csinálnia.. Egyre jobban gyorsította az autót, s nem érdekelte mennyire roncsolódik majd a hullája. NEM akarta, hogy sajnálják. Egyszerűen csak meg akart halni.
Mikor hajtott, egyszer csak valami betörte a kocsi tetejét. A fémes kar megragadta Sandrát, s kirántotta a halált hozó járműből. Szorosan magához szorította. Sandra Lehnserr - bár roppant mérges volt rá - egyre kíváncsibb volt, hogy ki is lehet az a titokzatos megmentő. Mikor lábai a talajt érték, letörölte könnyeit, majd a Vasember páncélból kipislogó Tony Stark karjaiba borult...
