Laura teát főzött, s addig Sandra a gyerekekkel játszott. Élvezte, hogy közöttük lehet, hiszen mindig is erre vágyott. Család, gyerekek, munka, boldog élet. Persze ezt az életet annak idején még Clinttel képzelte el, de mára... Màra már azt se tudta, vajon ki is ő valójában. A sors csapása, hogy most pont a Barton gyerekekkel nevetgélt és játszott.
– Jól van, elég legyen. Köszönjétek meg Sandra-nak az ajándékokat! – Lépett be a terhes nő a nappaliba, kezében két bögre teával. Az egyik bögrét Ms Lehnserr kezébe adta, majd leült a kanapéra.
– Hogy bírsz velük minden nap? Komolyan egy hős vagy. Legalább annyit teszel a Bosszúállókért, mint Clint. – Nevette el magát a fiatal nő.
– Gyorsan hozzá szokik az ember. A másodiknál tapasztalatból, a kicsinél pedig már szinte rutinból fog menni a dolog. – Mosolyogja Clint Barton felesége.
A két nő még sokáig beszélgetett, s az ellenére, hogy Sandra Lehnserr is megjárta már a Clint Barton vonatot, emberien tudtak egymással viselkedni. Kimondottan jó barátnők lettek. Élvezték egymás társaságát, jót beszélgettek. Vagy egy órát ülhetett ott a kanapén a két nő, s csak beszégettek, mikor Clint esett be az ajtón.
– Ti meg...? Ti mégis mit csináltok? Még nem öltétek meg egymást? – Kerekedtek el a férfi szemei, látván a két mosolygós nőt.
– Csak beszélgettünk. Sandra hozott pár játékot a gyerekeknek. – Nyomott puszit Laura Clint arcára köszönés kép.
– Nos, akkor továbbá nem is zavarnék. Később átküldöm annak a nagyszerű csokis tortának a receptjét! – Mondta felállva Sandra, s az ajtó felé vette az irányt. Két puszit adott Laurának, majd a Barton gyerekektől is elbúcsúzott, s útjára indult.
– Ti komolyan nem szedtétek szét egymást? – Sétált meglepődve Sólyomszem, felesége után a konyhába.
– Rendes nő. Nem, nem zavar, hogy majdnem őt vetted el helyettem. Tulajdonképpen még örülök is neki.
– Te... Komolyan, ti nők rosszabbak vagytok, mint egy háború. Sőt egy háború labirintussal! Sosem tudok rajtatok eligazodni! – Háborgott hevesen artikulálva Clint. Erre a reakcióra Laura Barton csak elnevette magát, s nekilátott a vacsora elkészítésének.
***
Sandra nem vesztegette az idejét. Úgy gondolta bármi jobb lehet annál mint, hogy "haza" menjen Tony és Potts társaságába. Igaz a nő pár másodperce hajtott el mellette, jó messzire a Toronytól... Valami történhetett, ami csak a nő javára játszhat. A boldogság testet is öltött rajta. Jót mosolygott a dolgon, s most kivételesen türelmesen állt a dugóban, New York tömött utcáin. Mikor már vagy húsz perce üldögélt a kocsiban felhangosított zenével, a sor varázslatos módon poroszkálni kezdett. A Lehnserr lány diadalittasan csapott a kormányra örömében...de a duda megszólalt, mire a többi sofőr elég arcátlan módon szidta őt. Az egyiknek még be is mutatott, mert nem tűrte ezt a viselkedési formát, majd amilyen gyorsan csak tudott, a Fekete Özvegy és a Tél Katonájának garzon lakásához hajtott.
Mikor megérkezett, bekopogott, de bentről csak egy "Gyere be!" vezényszót hallott, mire belépett a házba. Mikor besétált teljes döbbenettel nézte a rumlit. Ledobta kabátját és táskáját, majd leguggolt, s az egyik képet kezdte vizslatni. Nick Fury, s Ő maga szerepeltek rajta. Úgy néztek ki, mint egy szerelmes pár, s egy évszám is szerepelt a képen. 1982. A nőben meg annyi kérdés fogalmazódott meg, mikor Bucky magasodott felé.
– Te... Te tudtál erről? – Nézett fel a férfire teljesen ártatlan pillantásokkal.
– Majd Natasha mindent megmagyaráz. Nyugodj meg. Ez csak egy nagyon, nagyon régi emlék. – Mosolygott kedvesen a félkarú férfi a Vörös Szobában nevelkedett lányra.
Percek kérdése volt, mire Natasha kiért a fürdőből. Búbánatosan nézett Sandra Lehnserr-re, aki ekkor már a padlón ücsörgött, s a többi Nick-kel készült fotót nézegette. Natasha Romanova szemében ekkor olyan csillant meg, ami eddig még soha más emberek láttára. Bánat, s sajnálat tükröződött tekintetéből.
– Annyira sajnálom, hogy eddig nem mondtam. Fury azt mondta, még várjunk ezekkel, nem akart túl nagy vizet szítani. Hidd el, mi csak vigyázni akarunk rád. Meg akarunk óvni a téged érhető sokktól... – Kezdett bele Romanova ügynök, de Sandra felemelte kezét, jelezvén, hogy hagyja abba.
– Mégis meddig akartátok ezeket rejtegetni? Mondd, Tasha mégis ki vagyok? Mert az egyszer biztos, hogy nem az, akinek ismerem magam. – Nézett rá szinte öldöklő pillantásokkal.
– Hidd el, mindent a maga idejében meg fogsz tudni. Még mindig vannak rémálmaid? Például olyan, hogy egy helyen gyerekként a társaidat ölöd meg? – Nézett a vörös ügynöknő kérdően régi barátnőjére.
– Igen. Valamit jelenthetnek? – Pillantott felváltva Nat-ra, s Buck-ra.
– Jó lesz ha ezentúl elkezdesz hinni ezeknek a "rémálmoknak". Többségük inkább igazság, mint hazugság. Sőt, inkább kérdezd Őt, mint hogy elhallgatod. – Ölelte magához Natashát.
Sandra Lehnserr - vagy már maga sem tudja ki - döbbenten pislogott a párra, majd egy pillanat leforgása alatt felállt, s kiképzésének megfelelően elhagyta a helyet. Egy olyan érzése volt, mintha a szülei néztek volna le rá olyan nagyon furcsán, s Ő ezt az érzést ki nem állhatta... Úgy érezte, hogy sürgősen el kell menekülnie. Menekülnie minden baj alől, gondolkodni, s egy kicsit talán még edzeni is.
***
Persze az edzésből nem lett semmi. Inkább a teljesen üres Stark Toronyba ment, hogy egyedül lehessen. Tony valamilyen megbeszélésen lehetett, Pepper Potts, meg ki tudja hol, csak legyen jó távol Sandrától. A nő így hát teljesen magányosan töltötte az estét... Pizzát rendelt magának, fagylaltot evett, s írt egy emailt a szerkesztőségnek, hogy felmond. Úgy érezte új életet kell kezdenie. Egy olyat, amiben mindent tud a múltjáról, s maximálisan részt vehet a Bosszúállók között elintézendő munkákban.
