Fogságba Esve

2

Elaludtunk,apa meg őrködött. A tüzet el kellet oltani,így semmit nem láttunk. Indák,ágak és kavicsok takarták el a bejáratot. Megjelöltük a helyet egy "∆"-el.
Másnap apu és anyu elment ételt és faágakat keresni. Mi addig Dreiaval kést,hosszabb lándzsát és íjat faragtunk. Alexa és Luke még nagyjában aludt. Reni,Lily és Noel rajzoltak. Mikor zörejre lettünk figyelmesek.
-E-ez mi volt?-suttogta Lily,majd hátrább húzódott. Noel követte a példáját. Reni pedig velünk maradt. Alexát és Lukét hátravittük,hogy semmi baj ne érje őket. Hirtelen valami berontott. Először azthittem,hogy egy szarvas,de kiderült,hogy háttal volt nekünk... Pontosan nem tudtam,hogy micsoda. De azt igen,hogy hús evő,mert egy áldozatát húzta be. Az télleg egy szarvas volt... Rohadt ijesztő feje volt: 7 szem,egy a mancsán,csőre volt,amiben fogak voltak,és egyáltalán nem volt füle. Lily és Noel becsukta a szemét. Mi dermedtem álltunk,faragott késsel a kezünkben. Az vígan falatozott,és még nem vett észre minket. Dreia rátámadt,és a testébe szúrta. Eltört a fakés a hátában,és azt a kis darabot,ami benne maradt,beszívta a teste. Fujj,gusztustalan volt. Aztán kis fehér váladékot köpött,majd felnézett ránk. Először enyhülést láttam a szemében, aztán egyre szűkülni kezdett, és vörösre váltott. Elég ijesztő volt,de nem is ez a legrosszabb: elkezdett jönni felénk,lassú léptekkel. Dreia,én és Reni hátrálni kezdtünk. Csaknem megérintettük a sarkunkal Lilyt és Noelt,mire az a valami szörnyű kiáltással felénk nem kezdett volna rohanni. Dreia követte a példáját: nekirontott a fenevadnak. Az sokkal erősebbnek bizonyult,és leteperte a barátnőmet a földre. Csőrével belemart Dreia karjába,mire az nagy jajjveszékeléssel lerúgdosta magáról. Reni és én felsegítettük,majd Reni és Dreia kivitte Noelt meg Lilyt. Én bentmaradtam,hogy nehogy megtámadja őket. Nem is tette,csak mozdulatlanul állt. Egymással farkasszemet néztünk. Aztán Dreia jött vissza Lukéért és Alexáért. Azok felébredtek,és amint meglátták azt az izét elkezdtek sikoltozni. Féltem,hogy ha megszakítom a szemkontaktust rájuk fog rontani. Ezt meg végkép nem akartam. Anyuék még nem jöttek vissza,ami rossz jel volt. Délután úgy 4 óra felé lehetett,és hajnalba mentek el. Aztán,mikor kiértek utánuk mentem. Nagyívben elkerültem. Amint kiértem,elkezdtünk szaladni. Az pedig utánunk. Mindenen keresztülvágtunk,amit eléggé meg is szenvedtünk: az arcunkba csaptak az ágak,végig karistolták a lábunkat a bokrok szúrós,illetve tüskés ágai. Aztán megláttunk egy fát,ahol mindannyian elférünk. Felmásztunk rá,és ott vártuk meg,míg besötétedett. Nem volt valami életbiztosítás,mert nagyon sok jajj kiáltást hallottunk minden felől. A fenevad pedig elrohant ugyan,de visszajöhet még. Muszáj volt visszamenni,mert ha apuék odaérnének... Így hát lemásztunk,és újra,a letaposott ösvényen csendben visszabattyogtunk...VOLNA.