Fogságba Esve

7

Megálltunk,ami nem volt túl szerencsés dolog. Bevártuk Alexát,és végül is nem kaptak el,de nem sokon múlott. Dreia letért tőlünk félúton,mi meg csak futottunk. Ekkor egy álcázott csapdába zuhantunk: ezt úgy kell elképzelni,hogy levelekkel és ágakkal takart verembe estünk. Ezt a kannibálok széles vigyorral kísérték. Otthagytak bennünket. Shyann sokszor megpróbált felmászni a föld-falon,ám sikertelenül. Egyszer csak nagy kiáltozásokat hallottunk. Az egyik az kannibál volt,a másik ember kiáltás. Alexa és én ásni kezdtünk.

-Abigél...-kezdett bele mondandójába Alexa,mikor Shyann felé közeledett.-Tartsd tőlem távol ezt az izét...

-Shyann,nem szabad-megdobtam egy sárdarabbal. Rosszallóan felém közeledett.

-Segíts legalább-motyogtam félénken. Odajött hozzám,és végignyalta a száját.

-Abi...Ömm...Óvatosan-Alexa aggódva fordította felénk a fejét.

-Shyann,kérlek...-mondtam,majd kicsit odébb mentem.

-Nem bántak-mondta.

-Mi?-Alexa csodálkozva nézett rám.-Beszélni is tud?

-Én se tudtam-motyogtam alig érthetően.-Azt mondod,nem bántasz?

-A-nyögte nekem oda nehezen Shyann.

-Akkor oké.

Odajött,és megfogta az egyik kezem. Tépett a szakadt ruhájából,és bekötötte vele. 

-Köszönöm-motyogtam,majd tovább ástam. Ő odébb ment,és arra kezdte a földet kaparni.

-Mi a fenét csinál?-súgta oda nekem Alexa.

-Fogalmam nincs-mondtam,majd rásandítottam Shyannra. Már vagy 5 méterre lehettünk a veremtől,mire egy kannibál jött oda. Elkezdte szemlélni a vermet,és már-már le akart jönni,mire Shyann valami olyasmit mondhatott a saját nyelvükön: "nem kell,már van valaki lenn". Csodálkozva meredtünk rá a járatunkból. Elment,mi meg hálásan pislogtunk,majd folytattuk a munkálatunkat. 20 perc elteltével felfelé kezdtünk ásni. Shyann valahol még a verem alján lehetett,és áshatott. Mi nem nagyon foglalkoztunk vele,csak dolgoztunk és dolgoztunk. Mikor kiértünk lábainkat és kezeinket fájlalva visszakiabáltunk Shyann-nak. Az mint az őrült úgy futott,majd mászott kifelé. 

-Jól vagy?-kérdeztem,és megfogtam apró kezét. 

-Ü-ü-mondta,és elindultunk. Egyszer aztán betévedtünk talán az erdő legsűrűbb részére. Alexa megpillantott egy óriás pókot,mitől kétségbeesetten futni kezdtünk. Aztán ág csapott az arcomba,és oldalra estem a bokorba,majd egy emberfejet kellett észrevennem. Legszívesebben kiabáltam volna,de nem tettem. Meghökkenve ültem,és lestem az fejet,minek a szeméből vér folyt,és karomnyomok látszódtak rajta. Olyan volt,mint ami a városunkba volt. Shyann odajött mellém,majd mikor ő is megpillantotta szagolgatni kezdte.

-Fujj,nem szabad!-mondtam neki,majd arrébb húztam. Elkerekedett szemmel,és kisebb sokkot kapva folytattunk utunkat. Alexa hál' Istennek nem látta,és nem is beszéltem neki erről. Karokat,lábakat és minden féle belsőséget láttunk. 

-Nem tetszik ez nekem,nagyon nem...-mondta gyanúsan Alexa. 

-Lehet itt van Luke és Reni...-reménykedtem. Láttam a szemem sarkából,hogy Alexában kis biztosság van. Betértünk egy kis tisztásra. Esteledett már,és valahol meg kellett pihennünk. Leültünk az egyik fa alá,majd elgondolkozva bambultunk magunk elé. Shyann,mint egy macska a lábam elé telepedett,és már aludt is. 

-Noel...-Alexának elkezdtek potyogni a könnyei,és lábára borult. Megsimogattam a hátát,és meg akartam ölelni,de ekkor valami megzörrent mögöttünk. Alexa hirtelen abbahagyta a sírást,és jobban megijedt,mint eddig valaha. Elkerekedett szemmel meredt a sötétségbe.

-Hahó? Van ott valaki?!-mondta,és már majdnem felállt,de visszahúztam.

-Csitt legyen-suttogtam oda neki.-És maradj nyugton.

Megfagyott bennünk a vér,és szinte semmit nem láttunk. Shyann felébredt és elindult a zörej felé.

-Állj meg!-mondtam neki,és elakartam kapni,de nem sikerült. Shyann bevetette magát a bokorba,és valaki nagy jajj-veszékeléssel kísérte mindezt. Hasonlított Lola hangjához...

-Lola?-kérdeztem,majd elindultam utánuk. Alexa ott maradt,és maga elé meredt.

-Abigél,szedd le rólam ezt a szörnyeteget-ordította a lány,majd kilépett a bokorból. Shyann megharapta Lola karját,éles körmeivel meg a testét csikargatta.

-Shyann,engedd el!-kiabáltam rá,majd megfogtam és leráncigáltam. Lola hálásan nézett rám.

-Hol voltál eddig?!

-Veletek voltam,végig-mondta a lány.-Csak nem testben,hanem lélekben.

-Jó,jó-mondtam,majd legyintettem egyet.-Gyere menjünk.

Elindultunk,majd Alexát is magunkkal vonszolva indultunk tovább. Egyszer csak nagy ordibálás üti meg a fülünket. Olyan volt,mint Luke és Noel. De nem lehettünk biztos ebben,ezért a hangok irányába kezdtünk rohanni. Mikor ott voltunk,egy bokor mögé bújva figyeltük az eseményeket,de nem sokáig: amint megláttam Lukét és Noelt odarohantam,és elkaptam karjukat. Háttal álltak nekem,szóval eléggé meglepődtek. Shyann követte a példámat,és nekirontott az előttünk álló kannibál-csoportnak.

-Fussunk-mondtam,majd Shyann nevét kiáltva elindultunk visszafelé. Mindenen keresztülvágtunk,nem is figyelve,merre megyünk. Ki akartunk érni végre innen...