Friendship {Cody Christian} || Befejezett ||

Osztály kirándulás 6...

*Cody szemszöge*

Teljesen lesokkolt az, amit az előbb Stella mondott.
Legfőképpen az, hogy szeret.
Titokban mindig abban reménykedtem, hogy ő is így érez irátam, de amikor ezt kimondta. Esküszöm nem volt nálam boldogabb ember a földön. Reménytelenül belé zúgtam én is, pedig eddig csak játszadoztam a lányokkal, de vele nem tenném meg ezt. Képtelen lennék megbántani őt.

-Christian... mondj már valamit- szólalt meg az előttem ülő lány. Még mindig sírt. Utálom látni, hogy ennyire kivan.

-Szeretlek Stella. Első perctől kezdve oda voltam érted- húztam magamhoz a csendesen zokogó lányt. Éreztem, hogy mennyire gyorsan ver a szíve. Remegett, mikor hozzá értem-annyira sajnálom ami veled történt- öleltem mégszorosabban magamhoz.

És csak ott ültünk ott, csendesen. Az ölemben Stella abba hagyta a sírdogálást, de még mindig remegett. Nem tudtam, hogy mit tegyek.

-Stella... figyelj rám- nyúltam álla alá, majd tekintetemet gyönyörű, barna szemébe fúrtam.- én mindig itt leszek neked... Tudom, hogy nem helyettesíthetem Lucát, de én itt... ebben a faházban, megesküszöm, hogy soha nem hagylak el. Mindig vigyázni fogok rád.Ha te éppen a pokol legmélyebb bugyrába is kívánsz, én akkor is ott leszek veled és végig fogni fogom a kezedet. értve vagyok?
Láttam, hogy Stella vesz egy mély levegőt és összeszedi kicsit magát.

-Christian... Nem lesz olyan, hogy a pokolba kívánlak. Maximum kiheréllek és soha nem lehetsz már apuka, de sosem foglak arra a szörnyű helyre kívánni- kulcsolta ujjait az enyémekre. Furcsa volt, eddig mindig én tettem ezt vele. Kis kezei nedvesek voltak a könnyeitől. Hiába volt odakint 30°fok neki akkor is jéghideg volt a bőre- mi lesz most velünk?- kérdezte egy kis idő után.Pont ezen gondolkoztam én is.

-Mi lenne? Barátok maradunk- mondtam, mire örömöt és csalódottságot véltem felfedezni a szemébe.

-Barátok... jah...- mondta kis iróniával a hangjába.

-Barátok, akik párkapcsolatban élnek- mondtam mosolyogva, mire felcsillant barna szeme- én fekete angyalkám, azt hitted, hogy lerázhatsz engem? Itt foglak boldogítani téged jó, hosszú ideig a pasidként- küldtem felé egy csábos- ahogy ő mondaná- mosolyt.

-De esküszöm, ha meg mersz bántani valamivel Christian, én tényleg gondoskodom róla, hogy már csak keresztapa lehess- váltott vissza a régi, Stellás stílusára, amit annyira szeretek. Olyan lelketlennek akar tűnni, amit nagyon sok ember be is vesz, de én tudom, hogy ezeket ha komolyan is gondolja, akkor is nagyon szeret engem és nem lenne képes bántani.

-Nah, ez az a Han, akit én ismerek. És akibe beleszerettem- tűrtem egy tincset a füle mögé. Annyira gyönyörű. Fehér bőre és szőke haja, tökéletesen illik ahhoz a sötét, szinte fekete szempárhoz, amivel annyira vadítóan tud nézni. A pólómat szoknyaként használta, ami bejött, mert kicsit fel csúszott így láthattam csupasz combjait. Végig néztem rajta és annyira dögös volt, hogy kénytelen voltam bele harapni az alsó ajkamba.
Bele néztem abba a szempárba, majd lecsaptam szájára. Nem lehetett azt a csókot finomnak mondani. Szenvedélyes volt, tele érzelemmel.
Kezei elkezdtek felfedező útra indulni a hajam felé, amibe beletúrt.Rámarkoltam fenekére, mire ő felnyogött. Ez annyira beindított, hogy elkezdtem csókolgatni, majd szívogatni a nyakát. Hátra döntöttem, majd lehúztam róla a pólóját. pontosabban, az én pólómat. Az a test, még mindig iszonyatosan dögös volt. Végig néztem minden egyes porcikáját, reméltem, hogy ezzel bele ég az agyamba. Vágyakozva nézett rám, majd vetkőztetni kezdett. mikor már csak egy alsó gatya volt rajtam megszólaltam.

-Szeretnéd?- nem válaszolt, csak lába közé rántott, majd megcsókolt. Akkor ezt vehetem egy igennek.
Újra letértem a mézédes szájáról, majd puha bőrét kezdtem el behinteni puszikkal. Kulccsontjánál megálltam, majd kicsit ráharaptam és szívni kezdtem. Bejött neki. Egyre haladtam lejjebb, mikor a bugyijához értem. Megsimítottam a combja belső felét, mire ő libabőrös lett. Mutató ujjamat beakasztottam a bugyija széléhez, majd finoman lehúztam azt. Beindított a látvány, ha lehetett még keményebb lettem oda lent. Gyorsan feltápászkodtam, majd elkezdtem kotorászni a táskámba.

-Basszus!- mondtam.

-Mi a baj?- kérdezte.

-El felejtettem gumit hozni- eléggé ideges voltam. Stella, csak hangosan felnevetett, mire én is.

-Nem baj baby. Majd talán holnap megkaphatod ezt- állt fel és végig mutatott pucér testén.

-Ez nem ér ám fekete angylakám. Már másodszorra izgatsz fel ennyire- vágtam kiskutya fejet, vagy mit. Mindig Stella szokta ezt mondani.

-Hát... akkor vedd a kezedbe az irányítást - mondta huncut vigyorral a képén.

-Esküszöm, hogy te nagyon gyökér vagy- nevettem fel, majd újra megcsókoltam- most képzeld azt, hogy mocskos dolgokat teszek veled. Hamár igazából most nem tehetlek magaméva- dörmögtem 2 csók között.

-Hát gumi nélkül nem is Christian. Még az hiányozna, hogy mini Codyk szaladgáljanak otthon- mondta édesen felnevetve. Annyira imádom, amikor nevet. Istenem. megőrjít ez a lány! Teljesen elvette az eszemet.

Menthetetlenül bele szerettem!