Friendship {Cody Christian} || Befejezett ||

Osztály kirándulás 9...

Ma este találkoztam Adammel. Egészen jó fej srác. Komolyan. Nagyon sokat nevettem vele és az is kiderült, hogy kb 20 percre lakik tőlünk. Megbeszéltük, hogy ha vége ennek a tábornak, találkozunk. Be szeretne mutatni a barátjának. Állítólag nagyon helyes, meg magas és izmos és fekete szeme van. Vagyis, mintha így emlékeznék rá.

-Han... Mikorra menjek eléd?- kérdezte Cody.

-Fél 12- mondtam.

-Igenis fekete angyalkám- csókolt meg, majd elment.

Megkönnyebbülten mikor láttam, hogy már mindenki alszik a szobába. Igaz, kicsit fura, hogy 10 óra van és ezek alszanak, de hát sosem tudtam kiigazodni igazán az embereken.
Lefürödtem, majd ismét csak Cody egyik pólóját vettem fel. Ez kicsit rövidebb volt, mint a tegnapi, de nem foglalkoztam vele.

Vajon végre lefekszem Codyval? 10 hónapja arra vágyom, hogy végre érezhessem őt. Annyira szeretem, hogy az már szinte fáj (jó, neki ezt nem kell megtudnia)
Vettem egy mély levegőt, majd kimentem. Cody ott várt ahol tegnap is. Hiába vagyok közeli kapcsolatban vele már vagy 1 éve, akkor is ugyanazt a hatást váltja ki belőlem, mint mikor elsőnek néztem bele azokba a gyönyörű kék szemekbe. Amikor rámnéz akkor először csak a tarkóm kezd el bizseregni, majd az egész testem. A lábam elkezd remegni és a hasamban a pillangók új erőre kapnak. Szédülni kezdek és hőhullámaim vannak. Vicces, hogy mindez egy pillantás miatt.

-Szia fekete angyalkám- húzott magához közel, majd adott egy szenvedélyes csókot.

-Szia.

-Van egy meglepetésem neked- kulcsolta ujjait az enyémre, majd húzni kezdett.

-Elárulod, hogy hova megyünk?- utálom a meglepetéseket amúgy.

-Majd meglátod. De elárulom. Tetszeni fog!

-Tudod... Aranyos vagy meg minden, de legszívesebben képen nyomnálak. Utálom a meglepetéseket Christian- próbáltam finoman közölni.

-Jajj Stella...Nem is te lettél volna ha 1 percig nem sértegetsz- nevetett fel

-Fogd be!

-Itt is lennénk- mutatott maga elé.

-Úristen!- ennyit tudtam kipréselni magamból.

-Tetszik?- kérdezte mosolyogva.

-Beszarok... ez marha jó- egy kis tavat talált Cody, mellette pedig állt 1 darab fűzfa. Az ágakra fel aggatott karácsonyfa égőket és a tavat körbetette kis mécsesekkel.Egy pokróc volt a földön, a közepén egy csomag óvszerrel. Perverz mosolyra húztam a szám.-Christian... ezt a csodaszép gesztust, azt hiszem tudom, hogy mivel hálálhatnám meg.

-Ohh igen? Mivel?- mosolygott csábosan. Nem válaszoltam csak vadul nekiestem ajkainak.

Mikor már nagyon vágytam rá, kissé eltoltam magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni.

-Érezni akarlak Cody.

Lefektetett a pokrócra, majd gyorsan megszabadult a ruháimtól. A pólóját letépte rólam(ezért később megölöm... Nagyon tetszett az a felső)
Már Codyn sem volt semmi, szemügyre vettem az izmos testét.
Minden porcikája tetszett. Istenem... Annyira tökéletes. Felém kerekedett, miután felgörgette eszméletlenül nagy férfiasságára az óvszert, majd megcsókolt.

-Csináld már- mordultam rá.

-Ejnye, ejnye fekete angyalkám. Majd én csinálom a dolgokat. Te csak legyél türelmes- suttogta a fülembe, mire ettől engem kirázott a hideg-ígérem finom leszek.
És akkor egy nagyobb fájdalmat éreztem. Kicsit könnybe lábadt a szemem, de soha életemben nem voltam még ennyire boldog.

-Mehet?- nézett barna szemeimbe.

-Szeretlek Cody- majd bólintottam. A felettem tornyosuló fiú elkezdte csipőjét mozgatni.
El kaptam kezeit, majd szorosan összefűztem ujjainkat.
Ez az érzés. Istenem. Nem tudok ezzel betelni. Imádom Cody arcát nézni .Ahogy táncolnak rajta a fenyőfa égő fényei. Itt-ott lecsurog egy-egy izadságcsepp. És a szemei!Fel tudna vele falni. Olyan szerelmesen tud rámnézni.

-Szeretlek Stella- mormogta két lökés között.

-Cody...- mondtam ki hangosabban a nevét, mikor elöntött a gyönyör. A fiú végig az arcomat vizsgálgatta, majd egy mosoly jelent meg rajta, mikor elélveztem.
Odanyúltam mellkasához, majd arra kényszerítettem, hogy ő legyen alul. Még mindig bennem volt. Hát elkezdtem mozogni. Először csak jobbra-balra ringattam a csípőmet, majd fel-le emelkedtem. Ilyenkor élvezett el a barátom is.
Ha lehetséges még jobban szerelmes lettem belé.

Mikor végeztünk, csak feküdtünk egymás mellett.

-Ez volt nekem az első- szólaltam meg

-Tudom- mosolyodott el- és Han... elárulhatom, hogy jobban csináltad te, mint egy profi- elmosolyodtam.

-Cody?

-Igen?

-Te miért szeretsz engem?

-Fogalmam sincs... De, hogy őszinte legyek. Egy cseppet sem érdekel- csókolt meg.

-Várjunk csak- húzódtam el tőle -te azért csináltad ezt az egészet, hogy megfektethess?- esett le- mert akkor szép próbálkozás volt- pacsiztam le vele.

-Amúgy nem. Nem azért csináltam- vallotta be.

-Hanem?

-Csak örömet akartam neked szerezni.

-Hát bejött, mert nem is lehetnék boldogabb most.

Ha ránézek megértem, hogy mennyire lehet vágyni valakire...