Friendship {Cody Christian} || Befejezett ||

Támogatlak

Reggel 7 óra van. Egész este nem aludtam semmit, csakúgy, mint az utóbbi pár napban. Cody járt a fejemben, meg a Linával való beszélgetésünk.
Kevesebb, mint 5 nap múlva, mikor kinyitom a szememet teljesen más látvány fog fogadni. Nem a saját szobámban fekszek le és nem is ott kelek fel. Hiányozni fog anya. Hiányozni fog a saját kis ágyam. És, Cody is őrülten fog hiányozni.
Ott fetrengtem továbbra is a szürke és fekete ágyneműmben, mikor már nem tudtam mit csinálni, halál lassúsággal kikászálódtam a konyhába. Elővettem a bögrémet és töltöttem bele forrócsokit. Nem igazán zavartattam magam, felültem a konyhapultra és hangosan szürcsöltem a bögre tartalmát. Élveztem, ahogyan a forró ital végigcsurog a torkomon. Minden egyes korty után hangosan fellélegeztem. Mikor a számhoz emeltem a bögrét, azon gondolkoztam, hogy ezt mindenképpen magammal kell vinnem. Még Codytól kaptam. Csak meglepett vele. A mi képünk van rajta, amikor elsőnek aludt nálunk. Az ágyamban ülök és Cody feje az ölemben van. Nem éppen a legelőnyösebb kép egyikünkről sem, de tükrözi, hogy milyen is a mi kapcsolatunk. Dühösen nézek a fiúra, aki éppen Kavicsot zaklatja, elég beteg fejet vág közben.Még nem voltunk együtt, de akkor is ez a kedvenc képem. Annyira boldog voltam. Vissza emlékeztem erre a napra, majd hangosan felnevettem. A kacagásom átalakult zokogássá, majd kinevettem újra saját magamat.Egyszóval: megbolondultam.

-Kincsem! Neked aztán nem megy a csendben maradás- bukkant fel anyu álmos feje a konyhából.Láttam rajta, hogy nem mérges igazából, inkább jól mulat.

-Bocsi! Nem akartalak felkelteni- törölgettem meg a szemeimet. Eleget látott már sírni.

-Nah mesélj!- ült le velem szembe.

-Szerintem tudod te a bajomat.

-Tudom-vallotta be, majd megszorította a kezemet. Anyukám világoszöld szemeibe néztem- de kincsem!Codynak meg kell értenie, hogy menned kell.

-De ez az! Nem akarom itt hagyni, anya!- és megint elkezdtek folyni a könnyeim.

-Kincsem! Valamit, valamiért... Énis magyon szeretem Codyt-t és a szívem megszakad miattatok, de neki meg meg kell értenie, hogy nem érzed itt jól magad.

-Ő nem így fogja fel. Ő azt hiszi, hogy valamit elrontott és miatta megyek el. Én mondtam neki, hogy annyira jól csinált mindent, de egyszerűen- nem tudtam befejezni a mondtatot. Akkora gombóc lett a torkomban, hogy beszélni sem tudtam tőle.

-2 lehetőséged van, életem- itt elhallgatott-1: Itt maradsz a szerelmeddel, nem mész el és folytatjátok tovább a kapcsolatotokat, de sosem leszel már itt olyan boldog.

-Mi a második?- szipogtam

-Elmész, fájó szívvel, azzal a tudattal, hogy majd ott boldog lehetsz. Mindent magad mögött hagysz. Találsz majd új szerelmet, új barátot. És boldog leszel. Vagy nem. Ki tudja? Ez a szép az életben. Sosem tudod, hogy milyen kihívások elé állít az élet, de neked meg kell birkóznod velük- mosolygott bátorítóan.

-Melyiket válasszam,anya? Melyik a helyes döntés?

-Ezt neked kell tudnod életem.
Már éppen akartam valamit válaszolni, mikor a telefonom elkezdett rezegni. Kíváncsi voltam, hogy ki kereshet ilyen korán. Mindenki tudja, hogy ilyenkor normál esetben még aludni szoktam.

Cody üzenete: Fent vagy?
A szívem egy hatalmasat dobbant.3 napja nem beszéltem már vele.

Stella üzenete: Nem tudok aludni.
Alig kellett várnom, máris új üzenetem jött tőle.

Cody üzenete: Napok óta nekem sem megy könnyen.

Stella üzenete: Úgy érzem, hogy nekem van ehhez közöm. :/