Friendship {Cody Christian} || Befejezett ||

Egy régi ismerős 2...

*Cody szemszöge*

Már vagy 2 órája hagytam magára Stellát és nagyon félek, hogy mi lesz. Mondtam neki, hogy bekísérem és meg is ígértem neki, hogy nem fogok közbe szólni, de ő azt akarta, hogy jöjjek haza. Hát várok.
Egész idő alatt azon gondolkoztam, hogy mennyire nehéz lehet neki találkozni a halott legjobb barátnője ikertestvérével. És egyáltalán miért kereste fel a lány? Nekem ez nagyon gyanús. Nem tetszik valami.

-Megjöttem Cody- hallottam meg Stella hangját. Gyorsan lefutottam hozzá. Számítottam arra, hogy nagyon megviselte a dolog, de ez durvább volt, mint, amire gondoltam. Szemei feldagadtak, gondolom nagyon sokat sírt. Mielőtt bármit is mondhatott volna gyorsan megöleltem őt. Nyomtam egy puszit a feje búbjára, majd megfogtam a kezét és szobámba húztam. Leült az ágyra, én meg mellé. Nem szólt egyikünk se semmit. Pár perc után végül megtörte a csendet.

-Elmegyek

-Mi?- miről beszél?

-El fogok költözni, Cody- folyt le egy könnycsepp az arcán.

-Hova? Hova akarsz menni?- kezdtem ideges lenni. Mi ez az egész?

-Londonba- mondta elfúló hangon.

-Londonba? És engem nem is akartál erről megkérdezni?

-Ne akadj ki légyszíves.

-Stella... Mégis, hogy a faszba ne akadnék ki, ha egyszer csak közlöd, hogy elmész?

-Tudod nekem sem volt könnyű meghozni ezt a döntést- kezdett el ő is begurulni.

-És mégis mikorra tervezted? -vártam, hogy válaszoljon, de nem tette - Stella... Mikor akarsz elmenni?- kérdeztem meg újra.

- Jövő hétvégén már mennék- felelte halkan. Én ezt nem bírom. Komolyan. Úgy érzem, hogy itt helyben összeroppanok.

-Mivan?- ennyit tudtam magamból kipréselni. Észre sem vettem, de valamikor felálltam és Stella elé kerültem- mivel vett rá téged az a lány?

-Annak a lánynak neve is van- kiáltotta el magát- és történetesen ő a halott legjobb barátnőm ikertestvére.
Feszült volt nagyon köztünk a hangulat. Ez volt az első komoly veszekedésünk. Ismét csend telepedett ránk. Hallottam, hogy Stella próbálja egyenletessé változtatni a lélegzetét.

-És én? Engem meg sem akartál kérdezni?- kérdeztem suttogva. Stella nem bírt a szemembe nézni. Együtt töltött éveink alatt most láttam őt a legsebezhetőbbnek.

-Nem számított volna.

-Már, hogyne számított volna?- túrtam bele idegesen a hajamba.

-Döntöttem Cody- suttogta maga elé- ebbe nincs beleszólásod- csuklott el a hangja.

-Már, hogyne lenne? Stella... Egy pár vagyunk.Tudtommal mindent együtt kéne megbeszélnünk- csattantam fel. A kezem remegni kezdett. Maga az a tudat, hogy elveszthetem Stellát kiborít. Szeretem őt.- Stella én. Szeretlek! Nem akarlak elveszteni- láttam, hogy a barátnőm szeme könnyes lett- márpedig ha elmész- nyeltem egy nagyot- igenis elveszítelek.
Néma csend. A szobát Stella halk zokogása töltötte be.

-Meg kell értened Cody.

-És ha nem tudom? És ha nem tudom megérteni?

-Csak kérlek! Próbáld meg és támogass.

-Ennyi? Tényleg eldöntötted, hogy elmész? Itthagyod a sulit? Itt hagyod anyukádat?- itt elhallgattam. Nem tudtam megszólalni, csak egy kis idő után- itt hagysz engem?
Stella végre a szemembe nézett. Nagyot nyelt, mielőtt megszólalt.

-Szeretlek Cody!- ujjait rákulcsolta az enyéimre. Olyan erősen szorította, hogy ujjai vége teljesen elfehéredtek- és ha te is igazán szeretsz engem. Akkor meg kell értened, hogy mennem kell.

Egy világ dőlt össze bennem. Bár szívem egy feketén tátongó űrbe zuhant, kimondtam.

-Szeretlek- ez volt az a szó, amivel beleegyezésemet adtam, hogy elmenjen.

A nap további része lehangoltan telt. Stella hazament. Én egyedül maradtam a gondolataimmal. Egyre magányosabb lettem. Épphogycsak megkaptam a legcsodálatosabb dolgot az életemben, máris elvesztem. Ha valakk nekem egy nappal ezelőtt mondtam volna, hogy ez fog történni, szembe röhögöm. Azt hittem, hogy Stella is annyira szeret engem, mint én, őt. A kis naiv fejemmel azt hittem, hogy majd örökre együtt maradunk. Viszont még csak most jön a neheze. Még nem mondtuk ki, hogy vége. Márpedig ki kell. Én nem akarom kimondani. És azt sem akarom, hogy ő mondja ki. A szemem elkezdett égni. Valami melegséget éreztem, hogy lefolyik az arcomon. Sírok?! Ki a szart érdekel? Most fogom elveszteni Stellát! Ez a legnagyobb problémám.
Találkoznom kell vele! Nem hagyhatom ezt annyiba.

Sziasztok fekete angyalkáiim... Tudom, nagyon hosszú ideje nem írtam már, de most itt vagyok... Viszont van egy rossz hírem... Sajnos nemsokára beszeretném fejezni Stella és Cody történetét... Kb még olyan 5-6 vagy jobb esetben 10 rész lesz és vége... Nem terveztem 2. évadot... Végleg búcsúznunk kell tőlük...
Dee... Ha ennek a kis történetnek vége, hozok egy másikat, ami egy ff- lesz... Luke Hemmings és Calum Hood lesz benne a főszereplő, akik...khm... Szerelmesek lesznek egymásba...
Majd hozom róla az infókat... További szép napot fekete angyalkáim, szeretlek titeket <3