Friendship {Cody Christian} || Befejezett ||

Osztály kirándulás 5...

Megbeszéltük Codyval, hogy fél 12- kor találkozunk annál a tónál, ahol voltunk ma.
Már javában aludt a két lány és már kisurrant Aida is, most rajtam volt a sor. Mivel nagyon meleg volt odakint, ezért a Codytól kapott fekete pólót, most nem kötöttem meg a derekamnál, hanem lógva hagytam. Fekete csőgatyámat levetettem, mivel a póló kb a combom közepéig ért és így takarásba volt mindenem.
Viszont az sem érdekelt volna, ha valamint kilóg ugyanis:
1: sötét van odakint 
2: nagy valószínűséggel nincsenek kinnt sokan
3: Cody már látott mesztelenül is, úgy hogy előtte már nem takargatom magamat.
Lenyomtam halkan a kilincset, ám a padló nyikorogni kezdett és a békésen szunyókáló Lola felkelt rá.

-Mit csinálsz te ilyen későn?- kérdezte félkómába.

-Csak be zárom az ajtót, hogy tudod... semelyik fiú ne tudjon bejönni- kamuztam, de elég hihető lehettem, mert visszafeküdt aludni.
Szép volt Stella!

-Nah végre! Mégis hol a picsában voltál?- hallottam meg Cody hangját a stég végéről.

-Jajjmár Christian. Szerinted egyszerű volt kisurranom azok a hárpiák mellett? - értem oda mellé. Megcsapott Cody férfias illata. Istenem.annyira jó!- amúgy hova megyünk?- jutott eszembe.

-Hát... mivel a ma délutáni kis akciód után ki kellett mennem kicsit levegőzni, elkezdtem sétálni és, tudom, hogy nem fog tetszeni az ötlet, de az erdőben találtam egy kis faházat és már át is vittem oda mindenféle dolgot, ami kell az alváshoz 3 napig- hadarta el.

-Te meg vagy zakkanva?- akadtam ki - biztos, hogy nem fogok az erdő közepén aludni- kiskorom óta parázok az erdőkbe.

-Kussmár Stella!Csak nyugi és ne hangoskodj- kulcsolta ujjait az enyémre és elkezdett húzni. Bevallom biztonságban éreztem így magam. Megnyugtatott, hogy itt szorongatja a kezemet az a személy, akiben teljes mértékben megbízok és...akibe szerelmes vagyok.

-Mindjárt ott vagyunk- szólalt meg Cody egy kis idő után.
Kb 2 percet sétáltunk még és már oda is értünk. Aranyos kis házikó volt.
Bentem és a földön máris ott volt a párna meg a takaró, sőt még Kavics( a plüss zebrám,amit Cody pár hete lenyúlt tőlem)is.

-Kavics... - kaptam a kezembe, majd elkezdtem ölelgetni. Cody illatú volt- ugye tudod, hogy ezt most vissza kérem?- néztem Codyra.

-Biztos, hogy nem- nevetett fel- ő már az enyém. Szeretjük egymást- kapta ki a kezemből és elkezdte ő is szorongatni - szeretek vele aludni. Olyan illata van, mint neked. Vagyis..
még az elején olyan volt- mondta.

-Igen, mostmár átvette a szagodat- tettettem undort.

-Ugyanmár én fekete angyalkám. Ne tagadd... tudom, hogy tetszik az illatom- rángatta fel-le a szemöldökét

-Jajj, hagyjuk már- bújtam be a takaró alá. Cody is befeküdt és ahogy hozzámért forró teste, egyből libabőrös lettem- nah jó... igazából nem is olyan vészes a szagod - szólaltam meg, mire Cody átkarolt.
Üdv lepkék.

-Álmos vagy?- kérdezte

-Igen- ásítottam

-Komolyan mondom, hogy te hihetlen vagy- nevetett fel.

-Miért?

-Feltűnt, hogy több, mint a fél napot alvással töltötted és most, éjfélkor is álmos vagy?

-Jólvanna. Azért nem kell megenni- kuncogtam halkan.

-De amúgy énis az vagyok, úgyhogy aludjunk. Jóéjt. - hajolt oda az arcomhoz és adott a szám szélére egy puszit. Kezével, amivel átkarolt, most megfogta a kezemet, majd ujjait összekulcsolta az enyémekkel.