Lurhem, az internetes barát ☆ lrh

6. fejezet

Mosolyogva karolok bele a mellettem álló gyönyörű lányba, aki válaszol megajándékoz egy szívdöglesztő mosollyal. Nem is csodálom, hogy olyan könnyen magába bolondítja az ellenkező nem tagjait. Ha nem tévedek akkor hamarosan a tettek mezejére fog lépni, és az áldozat pedig nem más lesz, mint Ashton. Ami engem illet én inkább a titokzatos idegen felkutatására szánom az estét. Mondanom se kell, hogy már alig várom, hogy találkozhassam vele. Olyan izgatott vagyok, mint egy kisgyerek a játékboltban vagy ahogy karácsony napján. Bár ez nem meglepő, más is így reagálna, mint én. Remélem Lurhem is ugyanennyire várja már a találkozást.

CLaena: hamarosan láthatlak

CLaena: olyan izgatott vagyok!

Lurhem182: :)

CLaena: te nem?

Lurhem182: dehogynem, gyönyörűm

Lurhem182: alig várom, hogy lássalak

CLaena: ne hívj így

Lurhem182: de hát ha az vagy

CLaena: na persze

Lurhem182: sohasem hazudnék neked

CLaena: aranyos vagy :)

- Mindjárt találkozom a leendő gyermekeim apjával - csicsereg Sheila, én pedig csak a szememet meresztem, majd őrült nevetésbe kezdem.

- Mindenkire ezt mondod.

- Ez most más. A zsigereimben érzem.

- Ezt is hallottam már párszor.

- Oh, fogd már be! - csattan rám mérgesen, de pár pillanattal később elneveti magát, amihez hamarosan én csatlakozom. - Na jó. Lehet, hogy igazad van.

- Lehet? - nézek rá felhúzott szemöldökkel, de már ügyet sem vet rám. Jobb elfoglaltságot talált magának, abban, hogy a dobost nézi rendületlenül. Én csak a fejemet csóválom és látva, hogy nem óhajt megmozdulni magam után rángatom a srácok irányába.

- Te még is mi a jó francot csinálsz? - ripakodik rám hirtelen, de még ezzel sem késztet megállásra. - Hogy a fene a...

- Sziasztok, csajok! - üdvözöl minket Michael, amint észreveszi közeledésünket, ezzel félbeszakítva a barátnőmet. Valamint köszöntésével a többiek figyelmét is ránk irányította.

- Sziasztok! Lemaradtunk valamiről? - szólalok meg és a kérdésemre csak egy nemleges fejrázás a válasz, amivel én tökéletesen megelégedek ebben a helyzetben.

- Hali, kávés lány! Bocsi a múltkoriért - intézi hozzám a szavait a szőke félisten, mire csak felhúzom a szemöldököm. - Tudod a reptéren - magyarázza, mintha nem emlékeznék rá, de én csak leintem, mondván nincs semmi baj.

- Ti ismeritek egymást? - néz ránk felváltva Calum, mire azonnal "nemmel" válaszolok, míg velem egyszerre Luke "igennel" válaszol a feltett kérdésre.

Felhúzott szemöldökkel nézek a szőke fiú irányába és már azon vagyok, hogy hangot adok az értetlenkedésemnek, de közbe szól egy itt dolgozó ember. Figyelmezteti a fiúkat, hogy 10 perc múlva kezdődik a fellépésük és ideje lenne már készülődni. A banda tagjai egyetértően bólintanak a férfi irányába és bocsánatkérő mosolyt villantanak felénk. Azzal ott is hagynak minket, én pedig még mindig értetlenül állok Luke válaszának kapcsán.

- Hé! Te még mit állsz itt? A legelső sorban akarok állni, úgyhogy igyekezz! - parancsol rám Sheila és a karomnál fogva rángat a színpad elé.