Lurhem, az internetes barát ☆ lrh

10. fejezet

Mosolyogva szállok ki az autómból, miközben csendben hallgatom a három lány állandó civakodását, ami azóta tart mióta elindultunk. Néha nem értem, hogy hogy lehetnek egyáltalán barátok, hisz néha olyan nagy ellenszenvet tanúsítanak egymás iránt, hogy az még engem is meglep. Természetesen mások előtt nem így viselkednek, bár olykor akkor is megejtenek egy csípős beszólást. Mások nem tulajdonítanak ehhez semmit, csak jóízűen nevetnek és el is felejtik azon nyomban.

- Akár most rögtön el is felejtheted! Nem egy teadélutánt fogunk tartani - morogja ingerülten Hannah, amint meghallja, hogy Emily felvetette, hogy akár teasüteményt és teát is kínálhatnánk a bulin.

- Mi bajod van? Nem mindenki iszik alkoholt - érvelt a lány még mindig a saját malmára halmozva a vizet, de Hannah meg sem hallotta őt.

- Nemcsak alkohol lesz, számos üdítőt is beszerzünk. Mellesleg aligha hiszem, hogy valaki azért jönne el a buliba, hogy teát szürcsölgessen. Esetleg a babáidat nem akarod hozni, velük lenne teljes az egész - motyogja a szőkeség magából kikelve, mire Emily sértetten pattan ki az autóból, de készségesen bevárja a többieket is.

- Teára tényleg nincs szükség, max. veszünk pár üveg Nestea-t. De a sütemény nem is olyan rossz ötlet, végül is enni is kell valamit - szólalok meg végül enyhítve a feszült légkört, mire Emily csak hálásan mosolyog rám, amit örömmel viszonozok is.

- Ja, kaja tényleg kell - egyezik bele Hannah, Jenny pedig megkönnyebbült sóhajt hallat. Nem is csodálom, nekem is kezdett elegem lenni a folytonos civakodásukból.

Szerencsére a továbbiakban nem kerül sor veszekedésre, nyugodtan folytatjuk az utunkat a bevásárlóközpontban. Számos alkoholtartalmú itallal leszünk gazdagabbak röpke fél óra alatt, de ennyi még nem elég. Ha tippelnem kellene akkor még kétszer ennyi alkoholra lesz szükségünk, a pénztárcáink kárára. A nassolnivalókról nem is beszélve. Bár az utóbbiak beszerzése már jóval egyszerűbb lesz, hisz csak pár sós illetve édes harapnivalót kell vásárolnunk. Köztudott, hogy leginkább az ilyesfajta bulikon az ital a nyerő, kajára nem is gondolnak a bulizók. A legfontosabb számukra, hogy pia legyen dögivel. Ezek hiányától nem kell tartaniuk, egy hadseregnek elegendő mennyiségű alkohollal fogunk felszerelkezni a bulira.

- Oké, már csak whiskey-t kell vennünk - mondja Jenny, amint átfutja a vásárolt italokat-

- Milyen whiskey-re gondoltál?

- Számos fajtája van, vegyünk a legjobbakból egy-két üveggel és kész - nyögöm fáradtan, mire a többiek egyetértően bólintanak. Megindulunk a whiskey-s részleg felé, amit azért hagytunk utoljára, mert mindannyian gyűlöljük ezt az italt.

- Jack Daniel's, Jim Beam, Ballantine's, Johnnie Walker és ennyi elég - helyezi be a megnevezett italokat a bevásárló kocsiba Hannah. - Majd hoznak magukkal, ha szükségük van még.

- A házigazdák netovábbja - mondom nevetve, mire a szőkeség csak rám kacsint és megindul a következő beszerző körutunkra.

Elég hamar végeztünk a vásárlással, és újfent Jenny szobájában fetrengünk és ki-ki a telefonját bújja vagy a televíziót nézi, én az utóbbi kis csoportba tartozom Emily-vel együtt. Elég unalmas ugyan, de jelen esetben nincs kedvem, jobban mondva erőm felkelni a kényelmes ágyból és kivenni a telefonomat a táskám mélyéről. Túl messzire van, nem éri meg a fáradtságot.

Inkább a figyelmemet a tv-nek szentelem, jobb ötlet híján. Legalább ez nem igényel túlzott erőfeszítést, ami pont kapóra jön számomra. Bár már az is nehezemre esik, hogy a szememet nyitva tartsam. Hiába, ha nem alszok eleget hasznavehetetlen vagyok. Nyolc óra alvás nekem egyszerűen kevés, olyan mintha csak fél órára hajtanám le a fejem. Semmit sem ár. Na jó, először felemelő érzés, de ez nem tart sokáig. Huzamosabb idő elteltével már olyan az ember, mint a mosott tudjuk-mi.