Lurhem, az internetes barát ☆ lrh

4. fejezet

- Légy szíves! Menjünk már el!

- Nincs kedvem, Shelia.

- Ne legyél már ilyen antipartyarc, ribi.

Sóhajtva vetem bele magam a pihe-puha ágyamba, azzal szándékkal, hogy tudomást sem veszek a szobámban tartózkodó partyra kész lánnyal. Még csak pár napja vagyunk itt, jobban mondva csak két napja, de azóta még semmi értelmes dolgot nem tettem. Az alváson meg az evésen kívül természetesen. Meg sem kellene lepődnöm azon, hogy ezt a kis Vadócka megunta. Csodálkozom, hogy nem rohant el még az nap szórakozni, amikor megérkeztünk. Bár ennek az esélye sincs kizárva. Kinézem belőle, hogy szó nélkül lelép bulizni. Legyen szó akármilyen kétes alakról, aki magával csábította.

Ha jobban belegondolok nekem is szükségem lenne egy kis kikapcsolódásra. Szó mi szó a folytonos filmnézés egy idő után unalmas. Ideje lenne már ki engedni egy kicsit a gőzt. Itt úgysem ismer senki, nem kell íratlan szabályokhoz alkalmazkodnom.

- Menjünk! - adom be a derekam egy idő után, megunva a lány csacsogását.

- ... nem is beszélve a sok jó pasiról. Már ősidők óta nem voltál senkivel, itt az ideje. Még neked sem árt meg egy jó kis szex egy félistennel, aki.. Várj! Mit mondtál az előbb?

- Azt, hogy menjünk - nevetek fel, mire pillanatokon belül rám veti magát. Úgy szorít, hogy egy pillanatra még levegőt sem jut rendesen a tüdőmbe.

- Menj el zuhanyozni! Addig kiválasztom a ruhád - kacsint rám, én pedig nem ellenkezem. Hiábavaló is lenne.

***

Már órák óta itt vagyunk az egyik klubban és mondanom se kell, hogy mindketten jól érezzük magunkat. Ez pedig leginkább a bevitt alkoholmennyiségnek köszönhető. Nem apróztuk el, az már biztos. Néhány dolog már így is kezd homályos lenne, ámbár arra még emlékszem, hogy a közösségi oldalaimra töltöttem fel egy képet, amin én és a barátnőm pózolunk. Ezen kívül másra nem nagyon emlékszem.

Azt tudom, hogy úgy fél órája léphetett le Shelia egy adoniszszal. Egy cseppet sem túlzok az a srác egy isten. De nem irigykedem, hisz az ikertestvére pedig az én társaságomat boldogítja jelenleg. Ha lehet ilyet mondani még jobban nézz ki, mint az öccse. Jimmy is szívdöglesztő ugyan, de Jase-től eláll az ember lélegzete. Nem is csodálom, hogy a klubban tartózkodó szingli nők többsége most egy kicsit orrol rám. Nyugodtan, én nem bánom.

- Még egy italt, bébi? - hajol közelebb hozzám, szája pedig már a nyakamat cirógatja. Örömmel simulok hozzá, de egy pillanat alatt száll ki a fejemből az ital bódító hatása.

- Ki kell mennem a mosdóba! Egy pillanat - szabadkozom és miután lefejtem magamról a karjait megrohamozom a női illemhelyiséget.

Fogalmam sincs mi ütött belém, én nem ilyen vagyok. Kivetkőztem önmagamból és ennek nem lesz jó vége. Még szerencsére időben észhez kaptam. Nem vagyok az egyéjszakás kapcsolatok híve, sosem voltam az. Ha most elmentem volna Jase-szel, reggelre utáltam volna magam. Egyszer már volt ilyenben részem, és napokig undorodtam magamtól. Lehet, hogy nagy dobra verem, de én már csak ilyen vagyok. Prűd? Nem. Szemérmes? Az sem. Álmodozó? Na ez már igaz. A kis álmodozó aki a szerelem után kutat, eddig reménytelenül.

Miután sikeresen összeszedtem magam és a pia hatása is múlóban volt már, hívtam magamnak egy taxit. Valamint hagytam a barátnőmnek egy üzenetet, miszerint nem éreztem jól magam és leléptem. Valószínűleg másnapig észre sem fogja venni, de inkább jobb félni mint megijedni. Ha véletlenül visszajönne a klubba és nem találna az üzenetemet látva biztos megnyugodna. Bár hülye lenne visszajönni.