Lurhem, az internetes barát ☆ lrh

8. fejezet

- Nincs kedved táncolni? - töri meg a kínos csendet egy idő után Luke, mire én csak értetlenül nézek rá, ami folytatásra készteti. - Arra gondoltam, hogy táncolhatnánk. Te meg én. Persze nem muszáj, csak ha akarsz. Mármint..

- Szívesen táncolok veled - szakítom félbe jókedvűen, miközben feltornázom magam a székből és egyúttal őt is készségesen felsegítem. Egy félszeg mosolyt ereszt meg az irányomba, amitől nekem is mosolyognom kell. Soha meg nem mondtam volna róla, hogy ilyen félénk a lányokat illetően. Bár az is elképzelhető, hogy csak velem ilyen. Azonban ennek az esélye a béka segge alatt van jóformán.

Szótlanul vezet a táncparkettre és fonja karjait a derekam köre, a lassú zenének köszönhetően. Nem is bánom mindezt, hisz kár lenne tagadni a tagadhatatlant. Luke egy igen szemrevaló fiú és bármelyik lány odáig lenne az örömtől, ha az ő karjaiban lehetne. Ez alól pedig én sem vagyok kivétel.

- Sajnálom! - töri meg a csendet Luke újfent, én pedig csak a fejemet rázom, miszerint semmi baj.

- Az én hibám volt. Összetévesztettelek valakivel, bocsánat - kérek én is elnézést, megérdemli, hogy megtudja miért volt az a kisebb kiborulásom.

- Azt hiszem tartozom egy magyarázattal, Celaena.

- Az egyetlen akinek magyarázkodnia kellene az én vagyok - szabadkozom rögtön és nem hagyom szóhoz jutni, inkább folytatom a mesélést. - Azt hittem te vagy az internetes barátom, úgy volt, hogy ma itt találkozom vele. Bár nyilvánvalóan felültetett, de nem haragszom érte. Sohasem tudnék - mosolygok álmodozva, ahogy a fiú szemébe nézek. Ami rendszerint elkápráztat, ennél szebb szempárt még soha életemben nem láttam. És nem is fogok, van valami különleges benne. Talán az, ahogy azokat a csodálatos szemeket rajtam legelteti.

- Celaena, be kell vallanom valami - ragadja magához a szót, de folytatni már nem tudja, hisz a többiek félbeszakítják a mondandóját.

- Lesz tűzijáték! - kiálltja Michael boldogan és közben úgy tapsikol, ahogy a kisgyerekek szoktak. Már-már örömtáncot is lejt, amihez Sheila és Ashton is lelkesen csatlakozik. Calum és én pedig mosolyogva figyeljük a bolond társaságot, az egyedüli aki nincs elragadtatva tőlük az Luke.

- Menjünk ki! - kántálja egyszer a színes hajú, a dobos és a barátnőm. Mi csak a fejünket rázzuk, főleg úgy, hogy ők meg se várták a válaszunkat csak kivágtattak a teremből, közben cseppet sem udvarias lökték félre az útjukba állókat.

- Azt hiszem velünk kellene mennünk, ki tudja mit művelnek ezek hárman - szólal meg Calum és felváltva néz rám és Luke-ra. Aki egyre bosszúsabbnak tűnik, bár fogalmam sincs, hogy miért.

- Épp beszélgettünk, Calum! - csattan fel Luke mérgesen és haragos tekintetét a fiúra szegezi, aki védekezően felemeli a kezeit, ezzel megadva magát.

- Ugyan már, Luke! Később is ráér, nem hajt a tatár.

A szőke fiú csak csalódottan felsóhajt, de végül nagy nehezen belegyezik és így indulunk el hárman a másik három jómadár után. Akik már a tömeg legelejére sodródtak, bár ha őszinték akarunk lenni, akkor ez nem a szerencsének köszönhető. Valószínűleg kőkemény harc volt és minden embert kegyetlenül túrtak odébb. Ismerve a barátnőmet biztosan így történt. Minden fesztiválon a legelső sorban állunk, az éles könyökének köszönhetően. Ahhoz képest, hogy milyen édesnek és gyámoltalannak tűnik van benne szufla dögivel. Rólam ez már nem mondható el, bár én is tudok erőszakos lenni, ha úgy tartja kedvem. De inkább a béke híve vagyok, mint a Dalai Láma.

Tekintve, hogy a tűzijátékra csak negyed óra múlva kerül sor, mindnyájan csalódottan és egyben frusztráltan nyögünk fel. Ennek ellenére mégsem vonulunk be, hisz mindenki a pontos időpontra akar majd megérkezni és akkor pedig az ajtóban bizonyára tömegtorlódás fog fennállni. Ezért a helyünkön maradunk és mindenki valamilyen elfoglaltságot keres magának. Én inkább kivonom magam a társalgásból és a telefonomnak szentelem a teljes figyelmem. Mondanom se kell, hogy van is minek. Rengeteg üzenetem érkezett Lurhemtől, de Emily, Jenny és Hannah is kereste a társaságomat.

Az utóbbiak azért, mert tájékoztattak arról, hogy a jövő heti bulit nekem kell tartanom. Ez a hagyomány, ilyenkor mindig a végzős évfolyam legnépszerűbb lánya szervezi meg a "Nyárbúcsúztató After-t" és egyben a "Suliköszöntő Party-t". Ami rendszerint szeptember közepén kerül megrendezésre. A legnépszerűbb lány pedig én vagyok, így engem illet a megtiszteltetés. Bár az igazat megvallva sohasem voltam oda ezekért a képmutató bulikért, de már csak a lányok miatt is megteszem. Akik már most nagyon bezsongtak és feltétlenül részt akarnak venni a szervezésben, hogy ez legyen a valaha volt egyik legjobb és legemlékezetesebb party.  Én pedig szabad kezet adok nekik, hisz tudom, hogy mekkora örömet okoz ez nekik, mintha az ő bulijuk lenne. Tulajdonképpen az is.

Visszatérve a titokzatos idegenre, vagyis Lurhemre, aki még mindig elszántan próbálkozik a magyarázattal és a bocsánatomért esedezik továbbra. Nem rám vall ugyan, de még nem írtam vissza neki és ez részben pedig Sheila-nak köszönhető. Bár amiről nem tud, az nem fáj. Vagy talán tévedek? Nem hiszem, hogy olyan nagy baj lenne, ha visszaírnék neki.

Lurhem182: Cel

Lurhem182: beszélnünk kell

Lurhem182: kérlek

Lurhem182: meg akarom magyarázni

CLaena: nem szükséges

CLaena: már túltettem magam rajta

Lurhem182: muszáj tisztáznunk ezt

CLaena: semmi sem muszáj :)

CLaena: spongyát rá

Lurhem182: mi van ha nem akarom elfelejteni?

CLaena: mindjárt kezdődik a tűzijáték

Lurhem182: a témaváltás mestere vagy

CLaena: :)

CLaena: inkább a tűzijátékkal kellene foglalkoznod

Lurhem182: engem nem érdekel a tűzijáték

CLaena: pedig olyan gyönyörű

Lurhem182: hidd el, hogy van annál sokkal gyönyörűbb is

CLaena: mégis mi?

Lurhem182: te :)

Mosolyogva nézem a képernyőt, de amint meghallom, hogy elkezdődött a tűzijáték, gyorsan a ruhámon lévő kis zsebbe száműzöm a készüléket. Inkább a gyönyörű fényeknek szentelem a figyelmem. Egy idő után a hűvös levegő miatt magam köré fonom a karjaimat és átkozom magam, amiért nem hoztam magammal a kabátom. Egyszer csak észreveszem, hogy valaki rám teríti a zakóját és meglepetten kapom a fejem az illető irányába.

- Meg fogsz fázni! - dorgálom meg rögtön a fiút, de ő csak mosolyogva vonja meg a vállát. - Köszönöm! - suttogom végül Luke felé.

- Nem tesz semmit - mosolyog rám kedvesen, mire a szívem egy pillanatra megszűnik dobogni, majd végül eszeveszett vágtába kezd.

A hajába túr és közben kifésüli az arcába hulló tincseket. Azután a keze a feje tetején maradt, amitől kacsú, mégis izmos felsőteste mintha megnyúlt volna egy kicsit. A hozzá társuló mosolyának hála a látvány több, mint tökéletesnek bizonyult. Gondolkodás nélkül lépek közelebb hozzá és bújok a karjai közé, ő pedig készségesen ölel át magához. Felnézve látom, hogy az arcára kiül a meglepődés, de hamar eltűnik onnan és helyette hatalmas vigyor költözik az ajkaira.

- Ezt mégis miért kapom? - néz rám még mindig mosolyogva a szőkeség, miközben még szorosabban magához húz, a tekintetét pedig le sem veszi rólam.

- Csak, hogy meg ne fázz - válaszolok pimaszul és a többiek szokását átvéve kacsintok rá. Ez pedig az eddiginél is nagyobb mosolyt csal az arcára.

★☆★☆★☆★☆★☆★☆★☆★☆★

Halihó drágáim! Megérkeztem az újabb fejezettel. ☺
Mostanában gyors vagyok, mint a villám.  Na jó, nem.. igazából csak nem volt kedvem biológia témazáróra tanulni. :D
Mit gondoltok vajon Luke végre elmondja Cel-nek, hogy ki is ő valójában? :) Kíváncsian várom a véleményeiteket. ☺
Mellesleg szeretném elmondani, hogy mennyire csodálatosak vagyok! Imádlak titeket! ♥
Jó olvasást! :)