After midnight ~befejezett

Chapter 1.

Matek óra. Ó, az a Szentséges Jó Isten, hogy én mennyire utálom a matekot. És a tanárt is. A tanár is engem. Kivételes tanár-diák kapcsolat van köztünk. Mindketten felvállajuk az egymás iránt érzett útálatunkat. Én simán csak forgatom a szemeimet, sziszegek, de ha kell visszaszólok a mi drága, Mr. Cranberry-nknek, majd passzív ellenállást mutatok. Ő inkább szeret kihívni a táblához-persze csak olyan példák megoldásához, amikhez konyítani sem tudok-, valamint több dolgozat öszehasonlítása alapján hozott megállapításom kimutatta, hogy szereti szigorúbban venni a ponthatárokat nálam. Persze nem adom meg neki azt az örömöt, hogy egyest írhasson, irritálóan piros tollával az én összefirkált, összerajzolt, hiányos dolgozatomra. Nem. Nehézkesen, de mindig elérem a megfelelő szintet, így az összes, amit tenni tud Mr. Cranberry, hogy dacosan ledobja papírlapjaimat az asztalomra, és hozzáfűzze: ,,Ennél te többet is tudnál.''

Kedvenc tanárom éppen a trigonometriáról magyaráz valamit. Vagy a geometriáról? Mindegy, a lényeg, hogy lenéző pillantások társulnak hozzá. Az óra kezdete óta figyelmem másfele terelődik-főként az óra kattogását szugerálom, de csak nem akar gyorsabban haladni az a fránya mutató-, de sejtéseim szerint, ezt az anyagrészt kábé harmadszorra vesszük át.

Államat kezemen pihentetem, mutatóujjammal hosszú, barna hajamat tekergetem. Vágni kéne már loboncomból, töredezett a vége.

Megszólal a sulirádió jellegzetes zenéje, majd az igazgatóhelyettes hangját vélem felfedezni.

-Elnézést kérek az órák megzavarásáért. Gyors leszek.- a fiatal férfi megköszörüli a torkát, majd folytatja-A végzős diákok kérjük jelenjenek meg a következő szünetben az alulában. Köszönöm.

Azzal befelyezi.

Mr. Cranberry mégegyszer megpróbálja megértetni a teremben ülőkkel a matek feladványokat, de azt hiszem végre belátta ez a kis, ősz gnóm, hogy esélytelen. Az óra mutatói végre megmozdulni látszanak.

Csengetnek.

Az egész osztály egy emberként mordul fel és relyti el matek füzetét táskájának mélyébe. Én is így teszek, majd oldaltáskámat a vállamra vágom, s kimegyek a teremből, egyenesen le, az alulába. A diákok már elkezdtek gyűlni. Kábé hetven ember kell, hogy megjelenjen, de kétlem, hogy mindenki eljönne. Van jobb dolguk. Elszívni egy cigit, meginni a kávéjukat, megenni az ebédjüket, vagy elpanaszkodni magukat, milyen förtelmesen szar volt az eltelt órájuk.

Beállok az aula szélén lévő kis büfé sorába. Kikotorom a zsebemből az aprómat, majd mikor végre sorra kerülök, egy széles mosoly keretében odanyújtom a pénzt kedvenc személyemnek a suliban; a büfés néninek. Néha, ha nincs jobb dolgom, Mrs. Scythe-al beszélgetek. Mát tisztában van vele, hogyan iszom a kávét, én pedig tudom, hogy a nagyobbik lánya rosszul mos-a piros és a fehér ruhákat is egybe rakja.

-Köszönöm.-biccentek vissza Mrs. Scythe-nak, majd tovább is megyek kávémat kortyolgatva, a gyülekező nép felé. Nem túl nagy magasságomnak köszönhetően körülbelül semmit nem látok, csak hallok, a mögöttem elhelyezett hangszóró miatt. Nekidőlök a mögöttem lévő paravánnak, belekortyolok hideg-igen, hidegen szeretem-italomba. Hallom, ahogy megütögetik a mikrofont, majd beleszól egy erős férfi hang. Ő Mr. Swithchinson, a rajz tanárom, aki felelős az iskolai programokért.

-Szervusztok végzősök.-kezdi.-Bocsánat, hogy elvesszük a nagyszüneteteket, de halaszthatatlan megbeszélni valónk van. Mint tudjátok, ma este lesz az iskola alapítványi bálja. Egyeseknek köszönhetően-néz csúnyán fiatal titkárnőjére- pár dolog elintézését nem intéztük még el. Minden évben a végzősök segítenek a tombola árulásban, felszolgálásban satöbbi. Ez a ti dolgotok az idén. 76 tizenkettedikes diákunk van, abból harmicöt gyereknek kötelező feladata van ma estére.-a diákok elkezdenek zsongani, nem tetszik nekik a kötelező kifejezés.-Sajnálom, hogy csak most szóltunk, kérjük, oldjátok meg, hogy el tudjatok jönni. A többieknek nem szükséges, de mindenképpen jutalmazott lesz a bejövetele, ha valami munkát vállal, mint ahogy a többieknek is, aki valamilyen helyen dolgozik.-formál idézőjelet kezével.-A beosztást a hátatok mögötti paravánon nézhetitek meg.-Éppen kilátok a tömeg mögül és látom, ahogy Mr. Switchinson felém bök. Megfordulok, és még mielőtt mindenki felém jönne, megkeresem a nevem. Végighúzom az ujjamat a neveken. Shannon Denim-Ruhatáros-olvasom fel magamban. Hallom, ahogy Mr. Switchinson befelyezi a mondandóját. Évfolyamtársaim a paravánok felé zúdulnak, de még időben sikerül kimentenem magam, mielőtt elsöpörne a tömeg.

Megrántom a vállamat. Végülis, nem olyan rossz hely és amúgy sincs programom ma estére. Az egyetlen, ami zavaró, hogy minimum éjfélig bent kell maradni.

Magamhoz szorítom a táskámat, és utat kezdek fúrni a tömegben Mr. Switchinsont keresve. Kapkodva veszem a levegőt a futva lépcsőzés után, de végül meglátom a keresett tanár göndör fejét.

-Mr. Switchinson!-kiáltok utánna, mert kezdem megint szem elől téveszteni nyúrga alakját. Szerencsémre elsőre meghallja és megfordul. Kishijján neki esek a magas férfinak.

-Miben segíthetek?-néz rám kedvesen.

-Mint tudja, messze lakok az iskolától, és olyan este 11 után már buszok sem járnak. Én..nem tudom, hogy oldhatnám meg.

-Persze-persze.-vakarja meg a tanár fejét.-Megoldjuk Shannonom, ne aggódj.-mosolyog rám, majd tovább indulna, de megtorpan.-Van barátnőd mondjuk, aki az iskola közelében lakik?-megrázom a fejemet.-Szüleid nem tudnak haza vinni?

-Éjszaka dolgoznak a héten ők is.-válaszolom.

Mr. Switchinson nagyot szusszant.

-Akkor elhelyezünk az iskolában. Biztos van még ilyen diákunk, valamint ha valmelyik vendégünk kicsit..tudod-nevet. Tudom. Részegre isszák magukat és ablaküvegeket törnek, amiket osztálypénzből kell kifeizetnünk. Volt már rá példa.

-Hát jó.-mondom, majd elköszönök a tanártól és elkezdek szaladni-ismételten-, mert már éppen csöngetnek is be következő órámra.

Épp sikerül még a tanár előtt beesnem a terembe, kidobálom a történelem cuccomat az asztalra, majd az osztály ismét egy emberként, mintha zombik lennénk, elmormogunk egy "Jó napot kivánok"-ot.