After midnight ~befejezett

Chapter 10.

A zenének ugyan vége lett, de a kíváncsiságom csak most kezd az egekbe szökni. Ez nem az a fajta, tipikus, női, egézséges-habár néha nem is annyira- kíváncsiság, ez az a komoly, fogalmam-sincs-miről-beszélsz-de-tudni-akarom kíváncsiság. Mi az, hogy ez az ő titka? 

Újra gyors zenéket játszik a DJ, fejemben tökéletesen érzem a lüktetésüket. Ugyan úgy állok egy helyben, Tylert furcsán szugerálva. 

-Mi az, hogy a te titkod?-próbálok odakiabálni Tylernek, aki mindössze harminc centire lehet tőlem, mégis, konkrétan a saját hangomat sem hallom. Látom, ahogy Tyler tátog valamit, de mivel nem vagyok jó szájról olvasó, pedig hányszor ígértem meg magamnak, hogy megtanulok, így fogalmam sincs arról, mit mondhatott. Hogy ezt jelezzem neki, a fülemre mutatok. Megragadja a kezem-igazán leszokhatna róla-és kihúz az aulából. 

Végre egy csendesebb és világosabb helyen vagyunk. Odasétálunk a "munkahelyünk" elé, de nem megyünk beljebb, megállunk a pult előtt. Tyler továbbra is fogja a kezemet, de most nem úgy, ahogy az előbb. Most ujjaink összekulcsolódva fonódnak egymásba. Hogy hogy fordult át ez egy ilyen fajta kézfogásba-nem tudom. Letekintek kézfejeinkre, aztán Tylerre nézek. Felvonom egyik szemöldökömet, mire ő is ugyan így reagál. Ismét lenézek. Esküszöm, mint egy néma film.

-Oh-enged el végre Tyler.-Mit kérdeztél bent?-tér vissza a rendes kerékvágásba. Laza beállás, laza mosoly, laza hajbatúrás... Mintha mi sem történt volna. Miért nem lepődök meg?

-Azt kérdeztem...-akarom én tudni, mire gondolt? Miért kell olyan kíváncsinak lennem? Alkalmazkodj Shannon, alkalmazkodj!-Csak annyit, hogy...-vissza már nem léphetek, gyorsan ki kell találnom valamit-Mik a terveid a továbbiakra tekintve?-kezdek el én is lazulni. Ha ő az, hát én miért ne legyek?

Miért ne akarnám ezt az egészet? Hiszen nem meg akarja kérni a kezem...  Felveszem a legbájosabb, leglazább mosolyom, amim csak van, úgy kezdem el nézni, az először csodálkozó, majd mosolygó Tylert. De ez most nem olyan mosolygás, mint amiket eddig produkált. Most gyönyörű, fehér fogai mind kilátszanak. Szemei mellett kis nevetőráncok jelennek meg. Írtó édesen fest velük. 

-Őszintén?-bólintok.-Nincs tervem. Majd alakul valahogy...-ránt egyet nevetve a vállán. Én is így teszek.

-Oké. 

-Oké. 

Letekintek kezeimre és elkezdem csipkedni a körmöm melleti bőrt. Kezd kínos lenni a hallgatás.

-Mindig ezt csinálod-Felnézek Tylerra, aki még mindig ugyan úgy mosolyog, mint az előbb, de most egy kedves kis tekintet is tárul mellé. Mi folyik itt? 

-Mit?

-A kezed-mutat le ujjaimra Mendez.-Ha ideges vagy, vagy unatkozol, vagy ha szomorú vagy, vagy ha izgulsz, mindig a bőrödet csipkeded.-Felhúzom szemöldökeimet. Ezt honnan tudja? És én miért nem tudok erről?!

-Áh, kétlem-jelentem ki egyöntetűen, egy kis legyintéssel hagyatékosítva, majd ismet a saját kezem után nyúlnék, de inkább mégsem. 

-Pedig de-tud egyszerre valaki önelégültem és egyszerre bájosan is mosolyogni? Mert ha létezik egyátalán ilyen, akkor az Tylernek nagyon megy.-Matekon is mindig ezt csinálod. Láttam. 

-Te matekon...?

-Melletted lévő sor, egyel hátrébb. Tökéletesen rád látok. 

Ahan. Na ezt nem tudom hova rakni. Miért néz engem matekon Tyler Mendez? Egészen a mai napig úgy voltam vele, hogy még a nevemet sem tudja. Erre kiderült, hogy hagyján a nevemet, még azt is tudja, hogy vele járok matekra, hogy hol ülök matekon és hogy mit csinálok, ha ideges vagyok, vagy unatkozok, vagy mittudomén. Mi történik?!