After midnight ~befejezett

Chapter 8.

A földön pörög az üres borosüveg. Tartalmát kiöntöttük annyi pohárba, amennyit csak találtunk. Megszavazzuk, hogy ha nem teljesíted a merést; vetkőzni kell, ha nem válaszolsz; le kell hajtani egy kis pohárnyi vörösbort. Még mindig bennem van az az érzés-ami nem mellesleg szerintem el sem fog múlni-, hogy ez nem jó ötlet. De még mennyire hogy nem jó ötlet. Attól nem tartunk, hogy meglátnak minket, mert a kabátok mögött tökéletes búvóhelyre találtunk, viszont az egy kicsit megrémiszt, hogy mi fog történni akkor, ha valakinek szüksége lesz a ruhájára. Mintha csak a fejemben turkálna, Tyler megszólal:

-Sid, te ne vetkőzz, két okból.  Az egyik, hogy ha valakinek épp most lenne szüksége a cuccára, te leszel, aki kimegy és odaadja neki, a másik pedig, hogy a hasad nem túl szexi-ha a pólódat vennéd le, valamint a lábad pedig nem lehet valami rózsafa, esetleg babapopsi illatú, ha lábról vetkőznél-röhög fel Tyler a saját, humorosnak vélt beszólásán.

-Kössz, haver-Szerencsére Sid is poénnak veszi a dolgot és nem sértődik meg, de azért persze felmutatja középső ujját. Ez az, pont ezaz, amire most szükségem van. A lazaság. Anélkül elég szar lesz az estém további része.

-Oké, akkor kezdek-pörgeti meg Tyler az üveget. Már éppen kezdenék imádkozni, hogy még egy centit forduljon az a nyavajás üveg, mikor akaratlanul felhúzóm az ölembe lábaimat törökülésből, így a mellettem ülő Carlosra mutat az üveg szája.-Hát jó, Carlos-ropogtatja meg Tyler az ujjait, hogy megfélemlítse, az így is zilált Carlost. Vajon mitől lehet ennyire kipirulva?-fut végig az agyamon.-Mi történt köztetek Amberrel, az elmúlt... nem is tudom, egy órában?-teszi fel a kérdést pimasz mosollyal a száján Tyler.

-Ehhez semmi közöd, barom!-kel rögtön Amber Carlos védelmére. Vagy lehet, hogy éppenséggel saját magát védi. Tyler mutatóujját a saját szája elé emeli, jelezve Amber cicának, hogy fogja be.

-Carlos?-szegezi ismét tekintetét, az egyre verejtékező fiúra. Nem tudom eldönteni, hogy látványa szánalomra méltó, vagy inkább vicces?

-S-smároltunk-nyögi ki végre Carlos. Aha, persze. Akkor nem lenne ilyen nagy az ellenállás Amber felől és Carlos nem úszna az izzadságában. 

-Igazán?-pattan fel a helyéről Amber és fenyítően néz le Carlosra.-Ennyit jelentett neked ez az egész? Csak egy kis smárolás? Utállak Carlos Benett!-csattog ki magassarkújában Amber, ám félúton visszafordul és lenyom egy gyors pofont a zavarodott fiúnak, majd emelt fővel és hátradobott hajjal távozik kis társaságunkból.

-Haver, megfektetted?-szegezi rögtön Carlos felé a kérdést Sid, bármiféle tapintatosságról is megfeledkezve. 

-Nem vágom! Az előbb már a kérdéstől majd le szedte Tyler fejét, gondoltam nem akarja, hogy kiderüljön. Erre meg... -értetlenkedik Carlos.

-Akkor komolyan szexeltetek?-esik neki Tyler is. Én és Jenni csak forgatjuk a szemünket valamint bámulom az üres üveget. Nincs kedvem belecsöppenni ebbe a beszélgetésbe.

-Esküszöm, nem értem a nőket!-jelenti ki Carlos, ügyet sem vetve a fiúk kérdéseire.

Eluralkodik rajtam az az érzés, miszerint figyel engem valaki, ezért felnézek az üvegszugerálásomból (próbáltam meggyőzni, hogy rám sose mutasson) és nem tévedek. Mind a három fiú szempár engem néz, én pedig kezdem kényelmetlenül érezni magam.

-Most mi van?-nevetek fel kínosan, cseppet sem viccesnek vélve a helyzetet.

-Te nő vagy, tudom mi az ábra, nem?-Aha, tehát Carlos abban a hitben él, hogy mi mind ugyan olyanok vagyunk és hogy egyformán csattognak az agykerekeink. Ha ő azt tudná...