Egy új kezdet... [SZÜNET]

Visszaemlékezés

"És ezzel elment én pedig beléptem a házba és azonnal Stellát, az én pár hónapos kislányomat kezdtem keresni anyuval együtt."
*
És akkor most jogosan felmerülhet bennetek a kérdés, hogy 10. osztályban, egy 16 éves lánynak hogy lehet gyereke.
Kétféle válasz létezik: 1. vagy ribanc a csaj és felcsinálták 2. vagy erőszak áldozata lett.
Ha úgy gondoljátok már ismertek egy picit akkor tudhatjátok, hogy én melyik esetbe tartozom.
Igen tavaly január környékén megerőszakoltak. Persze én nem tudtam védekezni, míg a másik résztvevőt nem érdekelte mi lesz velem.
*
Végre vége van ennek a napnak is, húzós volt ugyanis ma kellett megmondanom a barátomnak hogy képtelen vagyok őt tovább szeretni, hiszen olyan dolgokat tett velem és másokkal is, hogy rájöttem ezekre nincs szükségem. Kiléptem az iskolából amikor egy kendőt raktak az arcomra, először azt hittem, csak valamelyik idióta szórakozik velem, de kezdtek a lábaim kicsúszni alólam és ezt már nem találtam szórakoztatónak.
-Hol a francban vagyok?!
-Sehol, ne is törődj vele. - válaszolta egy nagyon ismerős hang.
*
Azt nem részletezném, hogy ezek után mi történt, de higgyétek el, ha lehetne elfelejteném.
*
Valahogy haza kerültem, de képtelen vagyok elképzelni, hogy történhetett.
-Szia Kicsim, jól vagy? - ébreszt kora reggel anyu.
Mozdulni is alig mertem féltem a fájdalomtól, 1 teljes hétig nem mentem iskolába, hisz sejtem kik tették ezt velem. Anyu pontosan tudja mi történt és hogy szerintem kik voltak ott. Azt mondta, hogy év végén kivesz a suliból és elköltözünk.
A tanév végét már nem tudtuk megvárni, első héten anyu értem jött.
Mikor beléptem már rosszul voltam, később az egyik szünetben pedig még el is hánytam magam, ekkor hívták anyut.
-Kis lányom nőgyógyászhoz megyünk.
Hát az nem kellemes dolog, de most visszabeszélés nélkül indultam vele. A nődoki megállapította, hogy teherbe estem.  Még pár hétig folytattam a bejárós tanulást, majd később anyu kivett és magántanuló lettem. Ez idő viszont sajnos elég hosszú volt ahhoz, hogy elterjedjen a hír, hogy terhes vagyok. Emiatt mindenki vérbeli ribancnak tartott, mert senki se tudta hogy mi történt valójában. Ezek után anyuval átköltöztünk ide és befejeztem magántanulóként a 9.-et és átiratkoztam.
A kisbabámat egyáltalán nem akartam elvetetni, fura vagy sem, meg akartam szülni. Szeptember végére lettem kiírva és végül 26.-án 16:54 perckor megszületett az én kicsi Stellám. Eleinte fájt ránéznem, hisz arra emlékeztetett, ami velem történt. Sosem ismerheti meg az apját, az mindhármunk számára tragikus fordulat lenne. De 1-2 hét elteltével rájöttem, hogy ez a csöppség elfeledteti velem minden gondomat.
*
Tudom, milyen ember az olyan akinek először a fájdalom jut az eszébe a gyerekéről és nem a szeretet, de szerencsére hamar túl tettem magam rajta, ezért tudom teljes szívemből szeretni Stellát. És nagyon hálás vagyok azért mert anyukám éjszakai műszakot vállalt azért, hogy én nappal iskolába járhassak.