Egy új kezdet... [SZÜNET]

Kis segítség...

"-Sziasztok! Lily Morgan vagyok. Szeretek gördeszkázni és gitározni. Imádom a családomat. Szívesen tanulok bármilyen idegennyelvet, eddig tudok franciául, spanyolul és németül, az angolon kívül. Egy nagy baj van velem, ami a szívemen az a számom és emiatt vagy pont ezért szoktak utálni vagy kedvelni az emberek."

Nagyot sóhajtva ültem vissza a helyemre, köztudott, hogy nem szeretek a középpontban lenni. Az ofő még elmondott egy-két dolgot és hozzátette, hogy óra végén én és David maradjunk a teremben, mert van egy nagyon fontos megbeszélni valónk. Végül valahogy eljutottunk az óra végéig. Én már mentem volna ki, amikor David szólt.
-Hé Lily! Ennyire ne menekülj előlem. - mosolygott rám, de basszus honnan a francból tudta?!
-Uhh, tényleg ki is ment a fejemből, hogy maradnunk kell. - próbáltam ködösíteni.
-Tehát! - csapta össze a tenyerét az ofő - Látom ti ketten egészen jóban lettetek, úgyhogy mi lenne, ha David segítene kicsit átnézni, hogy mit lenne nagyon fontos tudnod. Már ha mindketten beleegyeztek.
-Nekem nem gond.
-Nekem sem probléma. - bólintottam és ezzel a bólintással halálra ítéltem a kapcsolatomat Vanessával.
-Rendben, akkor mehettek is a következő órátokra. Viszlát!
És ekkor elindultunk, de hirtelen a folyosón felém fordult David.
-Figyelj bármit is mondott óra előtt Vanessa nem igaz.
-Rendben, de csak annyit mondott, hogy te Sisyé vagy.
-Ahha...Nem, teljesen szabad vagyok. - kacsintott rám.
-Nem köszi, ezt a kört most kihagynám.
-Hát nem tudod mit hagysz ki, de a te döntésed. - röhögte el magát.
-Megbeszéltük.
Ez után a beszélgetés után futnunk kellett, hogy beérjünk a terembe csengetésig. Pont beértünk időben. Ez után volt 5 óránk a szüneteket egyedül töltöttem a zenéimmel, de a tanítás végén persze össze kellett futnom Vanessával.
-Mesélj, hogy sikerült elérned, hogy Daviddel tanulhass?! - kezdte a hisztérikus hangján, ami enyhén rossz volt a fülemnek.
-Én nem csináltam semmit, a tanár osztott be minket egymás mellé.
-Pfff...persze.
-Szia Vanessa! Itt meg mi történik? - érkezett az emlegetett szamár.
-Semmi Cica. - küldött Davidnek egy puszit és elviharzott.
-Szia Cica. - köszöntem újonnan szerzett becenevével - Vagy legyen inkább Cicus?
-Ezt most hagyd abba. - emelte fel mutatóujját fenyegetően.
-Mert különben?!
-Semmi nem lesz, inkább induljunk, haza kísérlek.
-Oké...Cicus.
Elindultunk haza, közben felmerült jó pár dolog, például a kapcsolata Vanessával és csatlósaival.
-Ne is mond, szinte senki sem bírja őket, de mégis rohadt nagyra tartják magukat.
-Igen ez a lány típus általában ilyen. Haza értem, köszi, hogy elkísértél.
-Szívesen, hétfőn találkozunk.
-Igen, szia!
És ezzel elment én pedig beléptem a házba és azonnal Stellát, az én pár hónapos kislányomat kezdtem keresni anyuval együtt.